Szeretem a spontaneitást. Amikor érkezik egy sugallat, egy gondolat, és azonnal cselekszem. Amikor nem dédelgetek valamit hosszú hónapokon keresztül, hanem egyik pillanatról a másikra megvalósul az, amiről egy nappal előtte még azt sem hittem, hogy szeretném. 

Szeretek emberekkel találkozni, beszélgetni. Általában ilyenkor az történik, hogy én hallgatom őket, ők pedig csak mesélnek és mesélnek. Az életükről, a döntéseikről, azok következményeiről. Tudják, hogy már nem számít, mégis ülnek mellettem, és mesélnek... én pedig hallgatok. Hallgatom az életük történetét, és néha olyan, mintha  a saját életemben sétálnék kívülállóként. Annyi szép és sokszor fájdalmas történetet hallhattam már, mégis minden egyes újabb beszélgetéssel egyre gazdagabb és gazdagabb leszek, és lehetőségem van visszatérve a saját életembe meghozni egy döntést, egy elhatározást, vagy csupán megnyugodni. 

Esős délután volt. Olyan érzés lett úrrá rajtam, mintha Isten sem tudná eldönteni, mit is szeretne. Hol ezer ágra sütött a nap, hol olyan erővel szakadt le az ég, hogy menedéket kellett keresni. Így váltakozott az időjárás, és így váltakoztak  a bennem dúló érzések is. Hol boldog voltam és nevettem mindenen, hol kilátástalannak és reményt vesztettnek láttam a pillanatokat. Elindultam utamra. Épp ömlött az eső. Nem voltam biztos, hogy akarom-e, nem voltam benne biztos, hogy most jó ötlet volt elindulni. De ha már elindultam nem fordultam vissza. Reggel még nem is gondoltam erre. Amikor kinyitottam a szemem még eszem ágába sem volt, hogy ezt fogom tenni. De történt valami... magam sem tudom mi... és beindultak a dolgok... és most azt veszem észre, itt ülök az autómban, épp ömlik az eső... és én úton vagyok valami felé, amiről reggel még csak nem is álmodtam. Megérkezek a célhoz. Az eső elcsendesedett. Gyönyörűen kisütött a nap, mintha Isten, sors, Univerzum ezáltal is jelezni akarná nekem..." jó úton jársz! Mi vezettünk téged, és Te követted a hívószót! A lehető legjobb helyen vagy." Gyomrom görcsben... még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó helyen vagyok, hogy ezt akarom... de most itt állok a célnál.. és már nem fordulhatok vissza... már nem. Nézem a célt... tetszik... arra gondoltam, hogy majd, ha meglátom