Balázs szerint ideje megtanuljam, hogy magammal szembe, ne támasszak túl nagy követelményeket. Egy hónapja tanulok lovagolni, próbálom elsajátítani a lóval való bánás művészetét. Sosem hittem, hogy ez művészet. De meg kellett tanuljam, hogy az. A filmekben oly egyszerűnek és könnyűnek tűnik ez az egész. A valóságban iszonyatosan nagy munka. Basát kaptam ma. Balázs boldogan mondja, hogy legalább segítek neki összeszedni a lovat, mert napok óta csak óvódások ültek rajta, és Basán most elhatalmasodott, " az azt csinálok, amit akarok életérzés". Hát... ennyi lovas múlttal a hátam mögött? tettem fel a kérdést magamban, aztán úgy voltam vele: "Akkor hajrá! Csináljuk!" Totális katasztrófába torkollott. Basa és én egyáltalán nem találtuk a közös hangot, még egyenes háttal sem voltam képes rajta megülni, csetlett botlott, amikor úgy érezte megállt, volt, hogy kis híján lefeküdt pihenni, úgy, hogy én közben rajta ültem, és gondolattal, energiával és fizikálisan is próbáltam rávenni arra, hogy legalább sétáljon. Balázs a földről a saját eszközeivel kommunikált Basával, de Basa vele sem törődött. Volt egy két pillanat, amikor megtaláltuk a ritmust, aztán ismét elveszítettük az összhangot. Időnként komoly fizikai erőt kellett kifejtsek, hogy a hátán maradhassak. Megfordult a fejemben, hogy most leszállok, és abba hagyom ezt az egészet, mert már dühös voltam, és roppant elégedetlen... persze magammal. 400 Kg. színtiszta izom, 1,5 t. akarat. De nem hagyhattam, hogy győztesnek érezze magát, és azt sem, hogy feladjam. Az előző óra oly jól sikerült, hogy Balázs száját még dicséret is elhagyta, pedig ő csínján bánik a kedves szavakkal. Ma pedig teljesen szétestem, én is, Basa is. És ebben egymást erősítettük. Örültem, hogy vége lett az órának, bár az oktatók nagyon lelkesen próbáltak biztatni, hogy ez mással is előfordul, és az érzelmi skála teljes hosszát felsorolták, hogyan is fogom még magam majd érezni. És majd elég sokszor fog megfordulni az is a gondolataimban, hogy abba hagyom. Ma még nem jutottam el erre a pontra, de nem voltam lelkes. Amikor Balázs szólt, hogy vége... gondoltam egyet, és ráfeküdtem Basára. Gondolatban kértem, hogy most ne botoljon meg, és semmit ne tegyen, mert nem kapaszkodom. Csak öleltem őt. Ő pedig sétált, békésen. Éreztem testének melegét, és éreztem puha szőrét. Pár lépés után még hallottam prüszkölni, aztán elcsendesedett. Csak sétáltunk. Nyugodtan, csendben. Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy ringasson.... hagytam, hogy érezhesse a bizalmat, és a szeretetet. Puha bundája jó meleget árasztott, békesség volt azokban a pillanatokban. Békesség, és szeretet. Éreztem az illatát. Ezelőtt egy hónappal még nem hittem volna, hogy a világ legcsodálatosabb illata lesz ez nekem. Megbékéltünk, és megbocsátottuk egymásnak. ÉS csak sétáltunk... hittel, bizalommal, szeretettel, békességben.... 400 kg. színtiszta békesség, 400 kg. színtiszta bizalom... 400 kg. szeretet.... mert vannak pillanatok, amikor a CSODA négy lábon érkezik!!!!