Midőn sikeresen elkészült a gyönyörű fánk, az egyik kutyánk kiszabadult a boa fogságából, a másikból ezer meg egy bogáncsot kiszedtem, gondoltam egy kávét, és egy cigit megérdemlek. Lassan ideje lett volna indulni édesapámhoz, akinél már évek óta összegyűlik a család, de egy ilyen ébresztő után szükségét éreztem öt perc szünetnek. Addig megkértem a gyermekem, hogy kezdjen el felöltözni, és tegye meg nekem, hogy a fésülködést is megejti. "Na az érdekes lesz!" mondta nekem. Kérdeztem tőle, hogy miért is? Mert két napja nem fésülködött. Hát igen... iskola szünetekben, vagy olyan napokon, amikor nem megyünk sehova, ezt a lépést ki szoktuk hagyni az életünkből... időnként akkor is kihagyjuk, ha megyünk valahova... a sapka nagy segítségünkre van ebben.   Gyermekemnek derékig érő, sűrű fekete haja van, annyira sűrű, hogy a kezemmel nem tudom neki copfba befogni.  Tehát... két napja nem fésülködött. Mondtam neki, hogy mindegy, valahogy álljon neki, aztán, ha megittam a kávém, akkor segítek. Tudni kell azért ennél a résznél, hogy a csemetém már akkor visít, hogy húzom a haját, ha csak szóba kerül a fésülködés. De elvégre is szenteste napján, ily apróságon nem fogok stresszelni.. úgy voltam vele,  majd megoldjuk. ... valahogy... menet közben kialakul a sztori. 

A hajfésülés egyszerűbb mutatványnak tűnt, mint hittem. Nem győztem hálát adni ezért az univerzumnak. Papa mondta, hogy nem lesz fája, mert nincs kedve díszíteni. Gyermekemmel úgy gondoltuk meglepjük eggyel. Összeszedtem a kicsi fát, díszeket, szaloncukor akasztót... erre nagyon büszke voltam.. évek óta ez az első év, hogy nem felejtettem el akasztókat venni. A díszekhez mellékelt szalagokat műkörmökkel lehetetlen megkötni, és egyébként is sokkal gyorsabban és stabilabban lehet a fémakasztókkal dolgozni. Tehát még az akasztókat is beledobtuk a szatyorba és neki indultunk a nagy családi ünnepi ebédnek.

Megérkezvén a hadiszállásra kedvenc öcsém azzal fogadott, hogy édesapánknak baromi rossz kedve van. Épp nagyot hall, fáj a lába.. és egyébként is minden baja van, és valószínűleg rohadtul nem fog örülni a fának. Hát, én úgy fogalmaznék átjárta a karácsony szelleme. Mondtam, hogy semmi gond, maximum hazavisszük, mi leszünk az egyetlenek, akiknek két fája is van. Nagy lelkesen berúgtuk kedvenc nagypapánkra az ajtót, boldog karácsonyt felkiáltással. Mikor meglátta a fát a kezünkben, annyira nem lett boldog... közölte, hogy neki ugyan nem kell, hagyjuk őt ezzel békén. Oké papa semmi gond... ezen nem fogunk összeveszni... ismerve kicsiny családunkat lesz vagy kétezer egyéb dolog, amin összeveszhetünk... így megfogtam a dolgokat és visszatettem a kocsiba. Már előre örültem, hogy akkor az én szobámba is lesz karácsonyi hangulat.

Még vártuk kedvenc nővéremet, addig úgy gondoltunk eszünk a karácsonyi menüből. Halászlét készített édesapám. Apukám tudja a világ legrosszabb halászléjét főzni... minden évben azt hisszük, hogy az éppen aktuális halászlevét már nem lehet alulmúlni, de édesapám erre minden évben rácáfol. Mégis vettem a bátorságot és megkóstoltam, és nem győztem ámulni, mert most papa nagyon kitett magáért... egyszerűen fantasztikus halászlét készített. Nem tudom, mi történt... de most nagyon finomra sikeredett, olyannyira, hogy még repetáztam is belőle. Közben megérkezett a család hiányzó csapata is, megtöltve ezzel élettel a házat. Megbeszéltük, hogy senki nem vesz senkinek sem ajándékot. Természetesen én voltam az egyetlen, aki ezt be is tartotta. Remek... gondoltam magamban... legalább az év következő napjaiban, lesz miről beszélni... történetesen, hogy mekkora bunkó állat vagyok, mert mindenki meglepett mindenkit ajándékkal, csak én nem... de hát mindegy, nem volt, mit tenni. Így jártam. Egyébként általában én vagyok a renitens, aki nem tartja magát a megállapodáshoz, de ez az ötlet, most annyira megtetszett, hogy nem is gondolkodtam azon, hogy mégis csak egyszer van egy évben karácsony! Mondjuk az ajándékokat elfogadtam... nagyon tetszettek... 

Magam vagyok a legjobban meglepve, de csodálatos délutánunk volt. Hosszú évek óta először nem volt hangos veszekedés, kiabálás... voltak nehéz pillanatok, de azokat átléptük cigi szünettel. Papa házát megtöltötte a gyerek nevetés... olyanok voltunk végre, mint egy igazi család. Jó volt... szerettem... nagyon....

Szimó és én voltunk, akik elindultunk hazafelé, mert biztos voltam benne, hogy a Jézuska már berakta az ajándékait a fánk alá. Első kézből értesülhettem erről. És titkon nagyon reménykedtem benne, hogy Mircink a távollétünkben nem bontotta le, vagy borította fel a fát, és az ajándékokat sem nyírta ki. Volt bennem némi félsz... nem teljesen alaptalanul. De itthon minden rendben volt, a Jézuska minden álmot valóra váltott, a macskám egybehagyott mindent, és a kutyáim is mind megvoltak. A nagy ajándékbontogatás után, feldíszítettük a másik fát is...  

ÉS most megy a nagy játék... kreatívoskodás....  Béke van és nyugalom.... és sok sok pozitív élmény... és ez nagyon jó....

Ez úton szeretnék mindenkinek áldott, békés ünnepeket kívánni, szívem minden szeretetével.