Békésen indult a reggel. A tegnapi nap pozitív élményei feltöltöttek energiával, és az a tudat is, hogy holnap már nem kell ilyen korán kelni, hiszen nincs iskola. Végre egy kicsit tovább élvezhetem puha ágyam melegét. Mosolyogva ébredtem. Nem néztem az órát. Ezen csodálatos reggelt nem akartam elrontani a percekkel folytatott küzdelemmel. Békésen ittam meg a kávém. És mosolyogtam... a tegnapi nap felfedezésein, Basával töltött perceken... a kollégáimon, a barátaimon... akik mind itt vannak nekem...

Drága gyermekem ébresztése apróbb gondokba ütközött. Nehezen bírt, tudott, vagy akart visszatérni álom országból. A hosszúra nyúlt téli szünet utáni visszatérés a mindennapokba nagy feladat elé állította. Végül is sikerült meggyőzzem, hogy már csak ma kell ébredni, holnap pihenhet... észre sem veszi és már délután itthon nevetünk együtt.

A szokásos reggeli menet kezdetét vette. Drága gyermekem lépett ki először az ajtón. "Anya! Van egy kis gond!" mondta nekem. Nálam ez a mondat a tudatalattimban bekapcsol egy programot. Munkahelyi ártalom. A kollégáim ezzel a mondattal szoktak ébreszteni... hatásosabb, mint a kávé... a van egy kis gond minálunk totális katasztrófát jelent, amelynek elhárítása, rendkívüli kihívás. Amikor megláttam, hogy minden tiszta jég... hát... Drágám... ez nem kis gond.... már az lehetetlen küldetésnek számított, hogy épségben eljussunk a kapuig. Törpink, kedvenc négykerekűnk a jég teljes fogságában volt. Szép feladat lesz onnan kiszabadítani... futott át gondolataimon. Néztem az utat... jégpáncél... szép feladat lesz eljutni az iskoláig. Gyermekem felvetette annak lehetőségét, hogy esetleg ma itthon is maradhatna... gyorsan elvetettem eme ötletét. Majd szépen, óvatosan eljutunk az iskoláig... a többit majd meglátjuk. Kicsit aggódni kezdtem... reméltem, hogy meg fogom tudni oldani, a jégpáncélon való vezetést. De ahogyan elindultam a félelmem szerte foszlott... csak a cél lebegett a szemem előtt... épségben odaérni. Óvatosan haladtunk... teljes nyugalomban. Mint mindenki más az utakon. A természet átvette a hatalmat. És bármennyire is szeretnénk mi emberek azt hinni, hogy felsőbb rendűek vagyunk, mi irányítjuk a világot.. a természet mindig bebizonyítja, hogy ez nem így van. Némi ónos eső, és teljesen lehetetlenné válik a közlekedés..... És ilyenkor mindig elgondolkodom, milyen picik is vagyunk mi emberek. Azt hisszük mindent irányítunk, azt hisszük, hogy eme földi élet azért van, hogy minden bennünket szolgáljon. ÉS akkor jön a természet... és rá kell döbbennünk, hogy minden eddigi hitünk szerte foszlik. Amilyen csodák tudnak létrejönni a természet által... olyan pusztítást is képes véghez vinni. És nincs emberi erő, ami megállíthatja.... nincs emberi erő, ami befolyásolhatja... és ilyenkor... nekünk nagy embereknek fejet kell hajtanunk... és csak arra kérni az Univerzumot, Szellemet, Istent, sorsot.... védjen meg minket.

Óvatosan haladva milliméterről milliméterre kértem az Univerzumot, segítsen nekünk. Óvjon meg minket, az autónkat. És akkor gyermekem megszólalt: " És mindenki mást is, aki most az utakon van... és a kóbor állatokat is... és a hajléktalanokat!" Néztem őt a visszapillantó tükörben. " Amikor templomba mentünk láttam két hajléktalant egy kapualjban." Mondta nekem... Annyira csodálatos érzés öntötte el a lelkem... "Igen, Drága Univerzum... védj meg minket, az autónkat, a kóbor állatokat, és a hajléktalanokat..." Amíg én magunkért kértem a segítséget, addig egy 11 éves gyermeknek eszébe jutott, hogy mások is vannak ezen a földön, akiknek ugyanúgy szüksége van védelemre, mint nekünk. Én az autómban csak magunkra gondoltam, és az én drága babám ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy nincs szebb egy gyermek lelkivilágánál. Önzetlenül kért segítséget mindazokért, akik eszébe jutottak. Van még mit tanulnom tőle. ... Milyen érdekes... mi... felnőttek, képesek vagyunk azt hinni, azt feltételezni, hogy az utódainknak még sokat kell tanulni, és lehetőleg tőlünk. Pedig nekünk kellene tőlük tanulni... önzetlenséget, szeretetet... tisztaságot. Ők még nem tanultak meg játszmázni, mint mi felnőttek...  Nekem ez a ma reggel ezzel a tanítással indult... gyönyörű lecke volt.... a legcsodálatosabb.