Az ember életébe óhatatlanul eljön a változás. Hiszen mindig változik. És minél inkább szeretnénk ragaszkodni a régihez, annál erősebben kényszerítenek, késztetnek arra, hogy változzunk. Szeretem a változást. Volt, hogy féltem tőle, de ma már szeretem, mert tudom ezáltal minden jobb lesz, minden más lesz. Az emberi kapcsolataim változása, már nem hagy fájdalmat maga után. Már tudom, hogy akinek mennie kell, azt el kell engedjem, mert minden okkal történik. Már nem érzem a hiányt, esetleg csak ideig, óráig, utána elfogadom, beletörődöm, mert tudom, így kellett lennie. És megyek tovább, nem tudom hová tartok, csak azt tudom, szép az út, és nem állhatok meg. Ezért megyek. Megyek, mert mennem kell.

Hetek óta tart nálam valami, ami megfoghatatlan, ami szavakkal nem leírható. Egészen mostanáig nem tudtam, mi is ez. Elbújtam a világ elől, elbújtam az emberek elől. Valamire szükségem volt, de nem tudtam mire. Új év, évforduló, és sok kérdés, amit nincs kinek feltegyek, amikre nincs ki válaszoljon. Amit eddig biztosnak hittem, egy pillanat alatt semmivé lett. Most már tudom, minden változik, és minden egy jobb irányba, egy jobb élet felé vezet engem. És nem kell, hogy értsem a miérteket. Csak nem szabad megálljak, és nem szabad visszaforduljak. Ezért nagy elhatározást hoztam. Ideje végleg elengedni mindent, ami régi, legfőképpen önmagam. Lelkem rendbetétele után, rendbe teszem a fizikai testem, hiszen elég sokáig szeretnék még benne lenni eme földi létben. Ismét elbújok a világ elől, hogy megújulva, megerősödve, átváltozva, új emberként léphessek ki ismét a fénybe. Itt vagyok, csak kellett egy kis idő, mert rendet kellett tegyek, önmagamban, magam körül, az életemben, a külsőmben. Elhatároztam, és a megvalósítás útjára lépek. Ahogyan el tudom engedni az emberi kapcsolataimat, ideje elengedjem Önmagam, a régi önmagam, aki nagyon, nagyon hosszú utat tett meg, önmagát is meglepve, hogy mennyi erővel rendelkezik. Ideje elengedjem, és most már nem csak lelkileg, de külsőleg is azzá váljak, aki mindig is voltam, de nem hagytam rá esélyt, vagy lehetőséget, hogy előtörhessen. Most jönni szeretne, nagyon, és már nem is akarom őt visszatartani.

Új életemben eltelt egy év. Ideje a megújulásnak. A lelkem is vágyott rá, sőt leginkább a lelkem vágyott rá. És engedelmeskedem a lelkemnek. Éveken, évtizedeken keresztül elnyomtam a kérését, és nem foglalkoztam vele, most ideje, hogy meghallgassam őt, meghallgassam Önmagam. Mert álmaim vannak, amelyeket szeretnék megvalósítani. Ezért ideje a megújulásnak, ideje a múlt végleges lezárásának. Ideje azt mondani: "Drága élet itt vagyok! Köszönöm, hogy megvártál!"

És tudom, hogy bármire képes vagyok, most már tudom. Így a lelki megújulás után, megújulok fizikailag is, lezárva ezzel a múltat, végérvényesen. Megtanultam, megtapasztaltam, amit kellett, ideje mennie, az emlékekkel, a fájdalmakkal, a félelmekkel együtt. Már nem kellenek. Köszönöm, hogy voltak, mert a segítségükkel fedezhettem fel önmagamban az erőt. Köszönöm, hogy voltak, mert így képes lettem felfedezni valódi énem. Köszönöm, hogy voltak, mert ezáltal új emberré válhattam.

Annyi minden változik, hát ideje, hogy én is változzak! Viszlát múlt, viszlát rémálmok, viszlát régi ÉN!