2015. már 01.

Mert az álmok valóra válnak!

írta: Kata Vank
Mert az álmok valóra válnak!

freedom

Nem szoktam közösségi fórumon segítséget kérni. Az a tapasztalatom, hogy miközben vidáman like-oljuk az amerikai sikertörténeteket, könnyekig meghatódva, hogy micsoda ereje is van egy egy ilyen közösségnek, a saját országunkról elfelejtkezünk. Talán bizalmatlanság, talán a sok félrevezetés, nem tudom, de valamiért, a legtöbb sikertörténet Amerikából érkezik, több ezres megosztásokkal, miközben, mi magyarok úgy teszünk, mintha ebben az országban nem lennének csodák, nem történhetnének csodák! Ma megtapasztalhattam, egy közösség összefogásának erejét, megtapasztalhattam, hogy ebben az országban is élnek csodálatos emberek, akik önzetlenül képesek segíteni, amikor egy gyermek álmának megvalósításáról van szó. 

Tegnapi blogbejegyzésemet már olvashattátok.

http://leleksuttogo.cafeblog.hu/.../engedjetek-almodni-a.../

Ma gondoltam egyet, és egy amerikai édesanya történetén felbuzdulva, aki a facebookon kért segítséget, mert kisfia születésnapjára nem ment el senki, és negyedóra múlva tűzoltók, rendőrök, és nagyon sok család megérkezett, hogy a gyermek, ne egyedül töltse eme jeles napját.

Tehát ezen felbuzdulva, megírtam én is saját kérésemet barátaim, ismerőseim felé, és kértem őket segítsék legalább egy megosztással egy gyermek álmának megvalósítását. Az üzenőfalra kiírt gondolataim:

"Sziasztok! A mostani bejegyzésemet megkérnélek osszátok meg, hátha valaki úgy érzi, tud nekem segíteni. Annyi, de annyi olyan megosztást like-olunk, ami a közösség erejéről szól, hát akkor itt a lehetőség, hogy megtapasztalhassuk, vajon ez Magyarországon is működik-e.

Egy kéréssel, kérdéssel fordulnék hozzátok. Kicsi lányom születése óta kapcsolatban áll a lovakkal. A lovak tanították meg járni, fejlesztették az egyensúlyát, és még nagyon, nagyon sok segítséget kapott eme állatoktól. Pár hónappal ezelőtt lehetőségem lett rá, hogy ismét tanulhasson lovagolni, és én is eme sport mellett döntöttem, vagyis én is vele együtt lóhátra szállok, és immáron közösen próbáljuk meg elsajátítani a lovaglás tudományát. Tegnap néztünk egy előadást, amelyben szerepelt egy FRÍZ kanca. És most kérném valamelyikőtök segítségét. Gyermekem teljesen beleszeretett eme állatba, és arra vágyik, hogy egyszer lehessen egy saját fríz lova. Egyelőre nem áll módomban eme kérését teljesíteni, viszont, ha lenne valaki köztetek, itt Budapesten vagy környékén, aki lehetővé tenné gyermekemnek, hogy egy fríz lovat közvetlen közelről megnézhessen, csodálhasson, megköszönném. Nem kérnék olyat, hogy ráülhessen, mert tudom sokan féltik eme gyönyörű állatokat. Kérnélek titeket segítsetek nekem ebben, hogy teljesülhessen az én drága kicsi lányom egy álma, hogy közvetlen közelről csodálhasson egy ilyen gyönyörű teremtményt. Csak egy szívből jövő köszönömöt tudnék felajánlani cserébe, illetve egy blogbejegyzést a leleksuttogo.cafeblog.hu oldalon, ahol sok sok bejegyzés szól a lovakról, a lovaglás tanulásáról, illetve arról, mennyi mindent is köszönhetünk eme állatoknak."

Ezt kitettem nagyon sok lovas csoportba, illetve egy egy közösséget összefogó csoportba is, és bizakodtam. Ahogy telt az idő egyre elkeseredettebb lettem. Hiszen nem pénzt, új autót, új házat, vagy hihetetlen nagy dolgot kértem, "csak" annyit, hogy az én drága gyermekem, láthasson, simogathasson közelről egy fríz lovat.

Egy miskolci hölgy adta vissza először a reményt, aki felajánlotta, ha arra felé járunk, sok szeretettel vár bennünket, mert neki van egy nagyon szelíd, és kedves fríz kancája. Egyszer meg fogjuk látogatni, ezt biztosan állíthatom, és nem csak a lova miatt, hanem, mert ő volt az első, aki felajánlotta ezt a lehetőséget. Rengeteg e-mailt elküldtem olyan embereknek, akiket ajánlottak, akiknek van fríz lovuk, és biztosan segítenek majd nekünk, hiszen ez nem egy olyan hatalmas kérés!

Hát egyre hatalmasabb kérésnek bizonyult. Végső elkeseredésemben, már annak az úrnak is írtam egy levelet, akiről biztosan tudom, hogy rendelkezik egy ilyen csodával, az ő válaszát még várom, azért számomra az maga lenne a csoda, ha ő is lehetőséget biztosítana arra, hogy a gyermekem megnézhesse közelről a fekete szépséget!

Kaptunk meghívást különböző rendezvényekre, ahol fríz lovakkal lépnek fel, többek között a Fővárosi Nagycirkuszba is lehetőségünk lesz megnézni egy előadást, ahol fríz lovakkal szerepelnek. Nagyon boldog voltam, de valahogy ez még sem olyan, mint amikor közvetlen közelről megsimogathatjuk, hozzáérhetünk, megszeretgethetjük eme állatokat. De élni fogunk a lehetőséggel, és nagyon köszönjük, hogy részesei lehetünk.

Aztán írt Edit. Írta, hogy még csikót is szeretgethet a gyermekem, ő is ennyit mondott. "Ez nem egy akkora kérés!" És így kedden délután lehetősége lesz az én álmodó kicsi lányomnak, hogy megérinthesse, megszeretgethesse, érezhesse eme lovakat!

Mert az álmok valóra válnak! És ez nem egy "kis" álom, a megálmodójának semmi képpen sem.

Ma is mosolyogva ébredt, hogy neki biztosan lesz fríz kancája. Ült az asztalnál, és nézte egy lovasáruház katalógusát, és válogatta, hogy melyik felszerelést fogja megvenni a frízének. Nagyon lelkes volt, és nagyon alapos. És még az árakat is megnézte, és próbálta árban, és minden egyébben a legmegfelelőbbet kiválasztani. És közben mosolygott. És én is. Persze, mondhattam volna neki, hogy hiszen még lovad sincs! Mondhattam volna neki, hogy előbb tán legyen egy lovunk! Vagy bármit, de nem ezt tettem! Hiszen az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak, akkor pont én legyek az, aki kishitű? És láttam az arcát, ahogyan nézte, és ahogyan átgondolta, melyik is lenne a legjobb az ő saját lovának.

És amikor Edittel megbeszéltem, hogy kedden valóra váltja ennek a gyermeknek az álmát, könnyeztem. Mert tudom, hogy ez semmiség, de a kislányomnak ez most a minden! És már nagyon várja a keddet. Mint ahogyan a lovaglóórákat is. 

"Anya! Igazad volt! Az álmok valóra VÁLNAK!" Mondta nekem, mosolyogva. Igen, igazam volt, és ezt most megtapasztalhatta. Most nem csak az én szavaim, biztatásaim vannak, hanem a lehetőség, hogy ott lehessen egy ilyen csodálatos állat közelében.

Köszönöm! Köszönöm mindenkinek, aki ennek részese volt, vagy részesévé vált, még akkor is, ha csak egy megosztást tett.

Mert vannak még csodák! És higgyétek el nekem, bármily apróságnak tűnik is, nekem nem az! És a lányomnak sem!

Mert én láthattam tegnap az arcát, ahogyan csodálta azt a lovat előadás közben, én hallgattam, amikor beszélt róla, és láthattam a mosolyát, amikor azt mondta, hogy "Anya! Az álmok valóra válnak!"

Köszönöm ezt a csodát, mindenkinek!

 

 

Szólj hozzá