Lépten nyomon hallhatunk manapság az ikerláng szerelmekről. Sőt... igazából másról sem hallunk, csak erről. Kicsit túlmisztifikálva, túlmagyarázva, és túlszenvedve. Az ikerláng kérdés manapság divatos, és iparágak épülnek erre, mintegy kihasználva, félrevezetve, az ezután vágyakozó, vagy éppen átélő, vagy éppen túlélni vágyó embereket. Ikerláng... bedobjuk a szót, és máris reménykedő emberek hada kap, esetlegesen további reményeket. Hamis reményeket, valljuk be őszintén. És miközben kétségbeesve kapaszkodnak az ikerláng kifejezés spirituális megközelítéséhez, csak a spiritualitás többi pontját elfeledvén szenvednek oly nagyon, hogy gyakorlatilag már saját sírjukat is megássák.

De az ikerláng szerelemhez már szinte csak a szenvedést lehet kapcsolni. A szenvedést, amely valljuk be őszintén, ha már a spiritualitásnál járunk, nagyon is egos. Hiszen, ha valóban annyira a spiritualitás útján járva hinnénk, hogy létezik, él, és mi átéltük, akkor nem szenvednénk, hanem megköszönnénk, hogy részesei lehettünk, és mennénk tovább az utunkon, tudva, hogy úgyis minden úgy történik, ahogyan történnie kell, és, ha együtt kell lennünk, egyesülnünk, (divatos szóhasználattal élve), akkor úgyis bekövetkezik ez, ha pedig nem ez az utunk, akkor igazából végig szenvedhetjük Mr. vagy Ms. Ikerláng után hátralévő életünket fizikai síkon, a változás akkor sem fog bekövetkezni. Csak ezen részeket a nagy ikerláng szakértő írások kifelejtik.

Sőt.. manapság már mindenki ikerláng szakértő. Leginkább szakértő. Azért, mert részese lehetett egynek, és éppen totális katasztrófába torkollott  kapcsolatnak, máris szakértőnek titulálja magát, megannyi írással alátámasztva szakértői mivoltát, miközben veszettül szenved, és elhiteti az emberekkel, hogy az ikerláng szerelmeknek csak és kizárólag erre kell épülnie... mármint a szenvedésre... Elhangzanak még csodálatos nagy szavak: "A lelkem megnyugodott, hazatalált! Soha többé nem fogom érezni ezt a harmóniát!"... Aztán következnek a felmentések. "Azért alakult így, mert sok a blokk. Azért következett ez be, mert nem vagyunk egy fejlettségi szinten!" És a többi és a többi. Magyarázatok, magyarázkodások, felmentések.

Valóban nem fogunk soha többé így érezni, ha ezt elhitetjük magunkkal.

Ikerláng szerelem. Mitől lenne ez más, mint bármelyik szerelem? El kellene egy kicsit vonatkoztatni a sok összeolvasott ikerlágszakértő által megírt történettől, és belegondolni, hogy a saját ikerláng kapcsolatunk vajon mennyiben is tér el egy igazi, szenvedélyes szerelmi kapcsolattól, amelyhez nem kapcsolunk annyi, hitet, tévhitet. A két lélek egyesül... mint általában az igazi nagy szerelmek esetében. Ő olyan, mintha én lennék... hasonló az ízlése, ugyanaz a kedvenc dalunk. ... Mint a szerelemnél... mert szeretjük a másik embert... és hasonlóak vagyunk.. igen... hiszen ezért kezdtem el felfigyelni rá... ezért mentem el vele egy kávéra... ezért engedtem egyre közelebb és közelebb magamhoz.. és ezért szerettem bele...

Kedvenc részem... amikor ... és általában a férfi teszi ezt... szó nélkül lelép... és akkor jönnek a magyarázatok..... igen... ez tipikus ikerláng viselkedés....de majd visszatér.. csak fejlődik... utat keres.... magát keresi... de majd visszatér. Hát igen... szó nélkül elmegy... hogyne fája... de mielőtt piedesztálra emelnénk ezért a tettéért... mert ugye... igen... tipikus ikerláng lépés... gondoljunk egy kicsit bele racionálisan. Szó nélkül ment el... mert nem becsült bennünket annyira, hogy elmondja, miért tette... vagy., mert annyi bátorság sem volt benne, hogy közölje... viszlát... és még ezer verzió... de egy mindegyikben közös... a tisztelet teljes hiánya.... a tisztelet az ottmaradott fél iránt.... és az elhagyott, ahelyett, hogy feldolgozván ezt tovább lépve, folyamatosan felmenti a másik felét, és mentségeket szerez a számára... miközben szenved... nagyon... nagyon szenved... de felmenti a másikat, és önmagát elnyomja, miközben gyorsan elolvas egy két ikerláng írást a nagy egyesülésről, és folyamatosan tévhitben ringatja magát... vár... akár évekig... nagyon spirituális magyarázatok találva... csak éppen szenved... egobol... és remélve valamit, ami talán soha nem fog bekövetkezni... mert ugye valahol, valami szakértőtől azt olvasta, hogy majd egyszer csak jön a nagy visszatérés, mint a filmekben... az eltévelyedett bárány szánva bűnét, bocsánatért esdekel, és ismét őrülten szerelmessé válik... és soha többé nem megy el... és együtt lesznek örökkön örökké vagy még azon is túl... hát igen... miközben a másik fél éli életét, új társat talál magának, családot alapít, addig az otthagyott spirituális magyarázatokra támaszkodva folyamatosan reménykedik... Hát igen! Szép életérzés, szó se róla! Drága otthagyott Ikerláng felek! Szabad akarat van a Földön! Szabad akaratból el lehet dönteni, hogy szenvedve élitek tovább életeteket, és reménykedtek már görcsösen valamihez... vagy elfogadjátok az élettől ezt, és túlélitek... és nem engeditek, hogy szenvedve éljétek az életeteket. Hiszen, ha vissza kell térnie, akkor visszatér... akkor is, ha az őrá való vágyakozás közben jól érzitek magatokat.

A szerelem lényege a szépség.. és nem a szenvedés. És, ha már annyira spirituális ikerlángszerelem van, akkor legyen spirituális szenvedés mentesség is. Mert szenvedni egóból lehet. Abból viszont nagyon. Hiszen, ha spirituálisan szeretünk valakit, akkor szeretjük, és elfogadjuk a döntését. És hálásak vagyunk azért, hogy átélhettük. De megleljük önmagunkat, túllépünk a csalódottságon, és felépítjük az életünket! És átéljük, és megéljük az élet nagy csodáit! A szerelmet is! És nem elhárítjuk ezt az érzést, mert várjuk a nagy ikerláng beteljesülést, visszatérést. Átéljük a szerelmet... hálát adva minden egyes ölelésért, mosolyért, a szeretetéért, a szerelméért... legyen bármi is a vége... és nem azt találjuk mondani, hogy "Nekem, csak mellette volt jó (mármint az ikerláng mellett) Mert, ha ezt találjuk mondani, ismét nagyon is messze kerültünk a spiritualitástól!

Merjünk boldognak lenni! Merjünk a valóságban élni! Merjünk szeretni... és teljesen mindegy, hogy az ikerláng, lélektárs, lángtárs, lángcsalád tag... Teljesen mindegy! Mert az érzés a fontos. Az érzés, amikor átölel, az érzés, amikor mosolyog, az érzés, amikor reggel szép napot kíván és integet. Az érzés, amikor karjai közt eltűnik az idő és a tér, és az ember azt kívánja, bárcsak örökké tartana ez a pillanat... mert nagyon jó... jó hallgatni, ahogyan dobog a szíve, érezni karjaiban az erőt, érezni, hogy a lélek is meglelte a társát... titulusok nélkül.... Szerelmesnek lenni, szeretni... és megélni minden pillanatát.... boldognak lenni, szeretni, élni, hinni... a valóságban, a valódi életben!

El lehet dönteni... szabad akarat van... megy a spirituális köntörfalakba burkolt, ám valójában nagyon is egós szenvedés.... vagy az ember fizikai síkon megéli, átéli a boldogságot... a szerelmet... a szeretetet... a békét... a nyugalmat.... Ikerláng, lélektárs, vagy bárki mellett. Hiszen, ha szeretünk valakit, akkor nem mindegy, hogy milyen spirituális titulussal ruházzuk fel? Csak szeressünk... és szeretve legyünk! Ez a lényeg! Minden más lényegtelen! És nem a szenvedésért jöttünk erre a földre!