Szeretem az életet, szeretem a természetet, szeretem a mindennapi csodákat, amelyekben részünk van! Szeretem élni az életet! Megélni a pillanatokat, látni a mosolyt a gyermekem arcán, látni az örömöt, amelyet egy egy mesés nap csal az arcára.

Gyönyörű hétvégében volt részem. A mindennapjaink részévé váltak a lovak, a lovak szeretete. Még mindig él az emberekben egyfajta negatív előítélet azokkal szemben, akik lóháton ülhetnek. Még mindig él egy olyan téves elgondolás, hogy csak a gazdagok tehetik ezt meg. Csak a milliomosok kiváltsága, hogy lovardába járjanak, vagy saját lovuk legyen. Amikor gyermek voltam, a faluban valóban gazdag embernek számított, ha valaki lóval rendelkezett. De ennek már nagyon sok éve, és mégis, időnként az az érzésem, hogy a világ, bár félelmetes technikai fejlődésnek indult, érzelmileg semmit sem változott. Lovagolsz, a lovak körül vagy, akkor gazdag vagy... ennyi. Igen, valóban gazdag vagyok, a világ leggazdagabb emberei közé tartozom, de nálam a gazdagságot nem az anyagi javakban mérik. Sosem mérték abban. Gazdag vagyok, mert nap, mint nap részese lehetek az élet csodáinak. Nap, mint nap részese lehetek az ÉLETNEK!

"Miért kell költeni? Miért vannak ilyen luxushisztieid?" szegezte nekem a kérdést valaki. "Amióta én nem költök, már befektetni is tudok!" Most nem tudom, hogy ezt dicsekvésnek szánta, hogy ő akkora anyagi jóval rendelkezik, hogy képes már befektetni is... vagy pusztán ezzel szerette volna a tudomásomra hozni, hogy ő mennyivel többet is ér, mint én. Hiszen családja van, saját lakása, és befektetése... ellentétben velem, akinek semmilyen nincs... Rosszul estek a szavai.... elgondolkodtam azon... vajon valóban itthon kellene lennem, itthon kellene ülnöm, és semmire nem költeni? Valóban fontosabbak lennének a befektetések, mint egy egy megélt, vagy átélt pillanat? Egy egy örömteli mosoly, egy apró ajándék láttán? Aztán rájöttem, hogy nem! Drága nagymamám egész életében spórolt. Amikor a nagypapám meglepte őt ajándékkal, mindig veszekedett, hogy erre miért is adott ki pénzt, vagy egyszerűen csak közölte vele, hogy "Nekünk erre  nem telik!" Papa sokszor mesélte a mama halála után, hogy az együtt töltött majdnem ötven év alatt, nem tudott örömet szerezni a mamának, mert bármilyen ajándékkal is tért haza, mindig leszidta, hogy feleslegesen adott ki pénzt. Valóban így kellene éljek? Se a gyermekemnek, se magamnak ne legyenek örömteli pillanatai? Itthon kellene ülnöm, otthonkában, és sehova nem menni, semmire nem költeni? Mert luxushiszti minden? Valóban fontosabb lenne, hogy elmondhassam magamról, hogy vannak befektetéseim? Fontosabbnak kellene a pénznek lennie, mint a csodáknak? Drága nagymamám... aki farhátat sütött, aki megvont mindent magától a spórolás végett, egyik pillanatról a másikra eltávozott közülünk. És a spórolt pénze a temetésére lett költve. Megkapott mindent, utolsó útjára.... spórolt egy életen át.... és a saját temetésére gyűjtötte össze a pénzt! 

Sosem tudhatjuk lelkünk mikor dönt úgy, hogy eltávozik. Nem tudhatom, csak remélhetem, hogy minél később következik be a pillanat. Remélem, mert szeretem az életet! Szeretem az életet! És nem tudhatom, meddig tart! Nem szeretnék sírhelyet venni magamnak. A koporsónak pedig nincsen zsebe. Nem! Nem szeretnék befektetéseket! Annak rovására, hogy csak otthon üljek, és várjam, hogy teljenek a napok, miközben dörzsöljem a tenyerem, hogy mennyi befektetésem is van, annak rovására nem! Mert szeretem a lovakat! Szeretek lóháton erdőkben, mezőkön sétálni, érezni az univerzum, a természet közelségét. Beszívni a friss levegőt, csodálni a véget nem érő összefüggő zöld mezőket, amelynek csodás egyhangúságát megtöri a pipacsok élénk piros színe. Szeretem. Olyankor nem gondolok semmire... hálát érzek, mérhetetlen hálát, amiért részese lehetek ennek. Látni magam előtt gyermekem, akinek lóimádata megfertőzött, látni, milyen szépen ül a lovon, nekem többet ér, mint pár forint egy befektetésben.  A közösen átélt csodáknak nincs pénzbeni értéke. A közösen eltöltött perceket nem tudjuk aranyban, forintban, euróban mérni... viszont éppen ezért megfizethetetlen. A mosolya, az öröme, a kacagása, a nevetése.... nem lehet kifejezni mennyit is érhetnek. A szeretete, az ölelése, a boldogsága... pénzben mind mind kifejezhetetlen. De mindennél többet ér, nekem mindennél többet ér. Nem a bankszámláért lesz hálás, ha felnő. Örömmel fog visszagondolni a nagy sétáinkra , az eközben zajló világmegváltó beszélgetéseinkre, örömmel fog visszagondolni a nagy lovastúráinkra, amikor a nap végén olyan nagyon elfáradtunk, hogy fél kilenckor már az igazak álmát aludtuk, mert egész napot az erdőben és a mezőn töltöttünk. Örömmel fog visszagondolni azokra a napokra, amikor egy állatotthonban lámákat, őzikéket, rókákat, kutyákat szeretgettünk, beszélgettünk velünk... és szerettük! Szerettük, mert nem csak együtt voltunk, de állatokkal, állatok között, és még jót is  cselekedtünk. Ezekre a pillanatokra fog visszaemlékezni, és remélem boldogan fogja tenni! És ezen együtt töltött idő alatt megtanulja szeretni és tisztelni az állatokat, a természetet, megtanulja, milyen a boldogság... a mindentől független boldogság! Megtanulja, hogy hogyan teremtse szebbé az életét, hogy amikor már önállóan lépked élete útján, ugyanígy érezze a boldogságot, a hálát, a szeretetet... mindentől, és mindenkitől függetlenül. A boldogság és a csodák, az élet szeretete, pénztől, anyagi javaktól független. A meg- és átélt meseszerű élményeket nem lehet pénzben kifejezni. Azt mondanám, Én is befektetek! Befektetek az ÉLETBE! Mert ezért születtem le a földre. Hogy szeressem, hogy érezhessem, milyen szép is az élet! Mennyi csodát, értékes pillanatot rejt. És megmutassam ezt a gyermekemnek! Befektetek! Befektetek, hogy gyermekem a példámon látva, már gyermekként megélhesse ezeket, és értékrendjében ne a pénz legyen a legelső! Mert a közösen megélt pillanatok szépségét, varázsát, ajándékát nem pótolhatja pár ezer forint befektetés! Befektetek az ÉLETBE, hogy a gyermekem megtanulja, hogyan lelje meg a saját útját, és ne mások mondhassák meg neki, mit kell csinálnia, és hogyan! Lelje meg a saját útját... és onnantól kezdve boldog lesz... pénzbeli befektetések nélkül is! Befektetek az ÉLETBE, hogy minden este úgy hajthassam álomra a fejem: Köszönöm Univerzum a csodákat! Köszönöm az ÉLETET! Köszönöm az ÉLETEM!