Nagymamámnak volt egy mondása. "Olyan szegények sose voltunk, hogy ígérni ne tudjunk." Hányszor tettünk olyan ígéretet, amelyet már a kimondása pillanatában tudtuk, hogy nem  teljesíthetjük? Mégis megígértük. Megígérjük a gyermekünknek, hogy ezt vagy azt megvesszük neki. Nem szeretnénk. És tisztában vagyunk vele, hogy úgyis elfelejtődik a dolog. Megígérjük.... mi már el is felejtjük, miközben a gyermekünkben igenis élénken él, hogy megígértük. Megígérjük. Egyszerű. Ígérni egyszerű.

Hányszor hallottuk, hogy "amíg élek melletted leszek". Aztán rövidebb hosszabb idő után valahogy minden megváltozik. Körbenézünk a világunkban és csak azt látjuk, a nagy ígéretekből nem lett semmi. Mintha sosem lettek volna kimondva. Köddé váltak. Lehet, hogy akkor érzéssel kimondott szavak voltak. De a szavak elszálltak, és nem maradt már semmi. 

Ígérünk! És ígérünk! És nem tudjuk beváltani az ígéreteket. Barátságok, szerelmek, emberi kapcsolatok mennek tönkre a be nem tartott ígéretek árnyékában. 

"Sosem ígértem semmit!" halljuk sokszor. Szavakkal biztosan nem, de tettekkel, cselekedetekkel bizony igen. Vannak, akik nem szavakkal ígérnek.  De bizony a tetteknek is súlya van. Sőt, talán a tetteknek nagyobb súlya van, mint a kimondott szavaknak, és a  ki nem mondott szavak ugyanúgy nyomot hagynak az emberben, vagy talán mélyebbet. 

Nem lenne egyszerűbb nem ígérni? Csak megélni az adott pillanatok, emberi kapcsolatok szépségét, és engedni, hogy minden tartson addig, ameddig tartania kell? Ki nem mondott, vagy kimondott nagybetűs ígéretek nélkül. 

És ne ígérjünk felelőtlenül. Mert egyszer csak azt vesszük észre, összeroppanunk a súly alatt, amelyet önmagunkra vettünk. 

Nem kellenek az ígéretek, a nagy szavak! Feleslegesek. Főleg, ha tudjuk, hogy nem fognak valóra váltódni! Akkor meg minek? Ne ígérjünk! Az életünk ne legyen az ígéretek földje. Főleg ne a be nem váltott ígéretek földje. 

Nagymamám másik kedves mondása: "Ígéretekkel már tele a padlás!" 

Ne ígérjünk! Ne tegyük! Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy nem tesszük ezt. Felesleges. Néha jobb nem mondani semmit, mint a hamisság álcája mögé bújni. 

Ne ígérjünk, de ha mégis szeretnénk, csak annyit mondjunk: "Itt leszek, amíg itt kell legyek! Elmegyek, amikor el kell menjek. Hogy ez egy perc lesz, vagy egy élet még nem tudom! De amíg kísérlek az utadon, addig számíthatsz rám!"

Ne legyen az életünk az Ígéretek földje!