2015. aug 08.

Számvetés....

írta: Kata Vank
Számvetés....

telihold_egetes_2

Valamikor, nem is oly régen, a lelkem úgy döntött leszületik eme Földre. Készített magának egy szép tervet, és nekiindult egy hatalmas kalandnak. 

Ismét eltelt egy év. És micsoda év is volt! Tele élményekkel, álmokkal, csodákkal! 

Pár évvel ezelőtt számomra a születésnap nem jelentett semmit. Nem érdekelt. Eltelt egy újabb év, és nem történt semmi. Még annak sem tudtam örülni, hogy túléltem. Csak vártam, hogy teljenek a napok, a hetek, a hónapok! És ennyi. Így éveken át nem voltak torták, nem voltak gyertyák, amelyeket elfújva kívánhattam volna valamit. Mert nekem ez a nap nem volt ünnep. Nem szerettem az életet. És csak azt vártam múljon el. Aztán az égiek a segítségemre siettek.

Immáron második éve lehetek teljesen szabad. Érezhetem a friss levegő illatát, mehetek el úgy otthonról, hogy nem kell féljek, vajon időben hazaérek-e, nem kell engedélyt kérjek, és nem kell elszámoljak, merre is jártam, mit is csináltam, kivel is voltam. 

Nekem két születésnapom van. Az egyik 2014. január 21.-én, amikor is kislányom kezét megfogva, kiskutyámat magamhoz ölelve elindultam egy teljesen ismeretlen világ felé, ahol tudtam, bármi is vár rám, csak jobb lehet annál, mint ami addig volt. Elindultam egy ösvényen, nem tudtam merre visz, hová vezet, kik várnak rám az úton, de nem maradhattam, mennem kellett, mert a szívem és a lelkem tudta, csodákban lesz részem. Mindvégig éreztem valahol legbelül a szívem mélyén, hogy az Életnek többnek kell lennie a túlélésnél! Mindvégig éreztem, hogy én nem ezért születtem le eme csodás bolygóra, hogy a négy fal között bezárva teljenek a percek! 2014. januárjában kezdetét vette a nagy kaland! És vele együtt egy új élet, álmokkal, vágyakkal, csodákkal, boldogsággal! 

Nem féltem. Sok érzés kavargott bennem, de a félelem nem volt közöttük. Hányszor, de hányszor visszaakartam fordulni! Hányszor, de hányszor hittem azt, hogy már nem tudok tovább menni! Hányszor, de hányszor volt bennem az az érzés, hogy számomra ez a világ ismeretlen, és nem tudom, mit is kellene tegyek, hogy megtaláljam benne a helyem. De jöttek a segítők, a barátok, a társak az úton, akik szépen csendben ballagtak velem, mellettem, és amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk, megfogták a kezem, és kísértek, amíg kellett. Majd mosolyogva utamra bocsátottak, mert tudták, képes leszek tovább menni. Bíztak bennem, és én bíztam bennük. 

Az elmúlt egy évben Isten, sors, Szellem, Univerzum, nevezzük bárminek megismertetett a legnagyobb csodával az életemben, a lovakkal. Ők váltak életem legnagyobb tanítóivá. Megtanították számomra, milyen a feltétel nélküli szeretet, megtanítottak bízni magamban, és ezáltal bízni másokban is. Egy addig számomra teljesen új világ tárult elém, megannyi csodával, álmokkal, barátokkal, egy közösséget kaptam általuk, ahová jó tartozni. Ezáltal átélhettem, megtapasztalhattam a "tartozni valahová" érzést is. És megtanítottak nevetni saját magamon. Nap, mint nap bebizonyítják nekem, hogy az Univerzum legcsodálatosabb teremtményei, akikkel megannyi élményt átélhetek. Megtanítottak a türelemre, a kitartásra. És velük, és az általuk megismert emberekkel nagy nagy kalandokat élhetek át! Azt hittem nem leszek képes többé szeretni, nem leszek többé képes bízni, hinni, remélni, álmodni. Aztán Isten küldte a lovakat, küldte az álmot. Nem ellenkeztem, mentem. És minden megváltozott. Már más szemmel nézem a világot! Már képes vagyok felfedezni, meglátni, átélni, átérezni a csodákat, az álmokat. 

Mert erről szól az élet! A szépségről, a hitről, a reményről, a bizalomról, a szeretetről! Mindarról, amiben nekem eddig nem volt részem. Ez az élet! Álmodni, megvalósítani, néha kétségbeesni, aztán menni tovább, nem nézni hátra! Soha nem nézni hátra! És nevetni! Nevetni a feladatokon, nevetni a kihívásokon, nevetni magán az életen, tudva, hogy úgyis minden rendben lesz! Nevetve megölelni a gyermekem, lóhátra ülni, mosolyogni a kihívásokon, és csak menni előre, és előre. Akkor is, amikor azt hisszük nincs már erőnk! Akkor kell igazán tovább menni! Mert akkor már közel vagyunk ahhoz, amit csodának lehet hívni. Akkor már közel vagyunk egy egy állomáshoz életünk tengerén, ahol megpihenhetünk egy kicsit, levonhatjuk a tapasztalásokat, összeszedhetjük magunkat, és mehetünk tovább egy következő állomásig!

Harminchat gyertya ég a tortán! Harminchat és egy gyertya! Harminchat láng jelenti az évek számát eme földi létben, és az az egy az ÉLET lángja!  Az új életem lángja, csodákkal, álmokkal, vágyakkal! 

Eltelt egy év, és micsoda egy év volt! Köszönöm az elmúlt éveket,  és köszönöm azt az egy évet, barátokkal, lovakkal, azzal a megannyi szépséggel, amelyben részem lehetett. Köszönöm a szabadságot, köszönöm az ÉLETET! 

Azt mondják, a leszületésünkkor a Lélek készít egy tervet magának, és mosolyog, mert tudja, képes lesz megcsinálni. Most már az én lelkem is mosolyog itt a fizikai síkon is! Mert már tudom, tényleg csodás tervvel érkeztem! És meg tudom csinálni! Megcsinálom! 

Szólj hozzá

születésnap álmok mesterek tanítók