Napok óta dúl a háború a cifra palota nyilvánosságra került, eddig keveset, vagy talán nem is hallott versszaka miatt. Boldog nép ez a magyar! Vagy boldog népnek kellene lennünk, ha ez a legfőbb megoldandó feladatunk, hogy ez a vers rombolja e gyermekeink egyébként romlatlan lelki világát. De, ahogy elnézem, van még hová fejlődjünk. Ahogy Csernus doki mondaná: Egy gyönyörű országban élünk, búval baszottan...

Visszaemlékeztem a gyermekkoromra, és a gyermekkoraink meséire, amikor még diafilmen néztük a kis történeteket. Élénken él bennem, ahogy Sanyi nagybátyám olvassa fel nekünk a mesét, mert ugye olvasni még nem tudtunk. Vagy énekelt nekünk, vagy rajzolt.... sok szép emlékem fűződik Sanyi papához... és a mesékhez... Bár igaz, akkoriban nem volt ilyen hatékony a gyermekvédelem... nem háborogtak szülők meséken, mondókákon.... olvastam, hogy már összeesküvés elméletek is születtek a történetről. Vagyis a mi gyönyörű lelkű gyermekeink tudatalattiját szándékosan befolyásolni akarják, és vérengző emberekké akarják őket változtatni.

Ezért kicsit utána gondoltam, emlékeztem a mi meséinkre... és azért ez nem évszázadokban rejlő különbségek. kb. 30 év távlatából. Például a Hamupipőke... az eredeti... nem a Disney féle változat.. Ott például levágják a mostoha testvérek a lábuk ujját, hogy beleférjenek a cipőbe ... és bizony vér is van rendesen.... vagy az eredeti Hófehérke... de még a nem eredetiben is a gonosz mostoha meg akarja öletni Hófehérkét a vadásszal... aztán meg is mérgezi... ugye... igazából ezen is fenn lehetne akadni... mégsem tesszük... vagy nézzük csak meg a Jancsi és Juliskát. Ahol a vér szerinti apuka olyan szerencsétlen, hogy saját gyermekeit nem tudja megóvni az új feleségétől... akik fogják magukat és a mese végén... illetve Jancsi fogja magát és a mese végén a boszorkányt nemes egyszerűséggel elégeti a kemencébe. Ezen mégsem háborog senki.. és igazából mi gyerekek sem háborogtunk. 

Gyermekkoraink meséiben a gonosz mindig a mostoha volt... vagyis, ha követjük a logikát, akkor a mi korosztályunknak nem kellett volna, vagy nem kellene elfogadni szüleink új választottját, mert ugye mind gonosz mostoha... de valahogy nem hiszem, hogy, ha az elfogadás nem következett be, az a meséknek volt köszönhető.

Illetve ott van a három kismalac története... ahol szerencsétlen farkas forró víztől elkezdve minden egyebet kap a nyakába.... vagy az eredeti Piroska és a farkas... ahol felvágják a farkas hasát... kiszedik belőle a nagymamát... utána teletömik kővel azt a jószágot.... horror horror hátán.. és valahogy nem jöttek a jogvédők, a háborgó szülők, a pedagógusok, az állatvédők.. és  senki sem... olvastuk a meséket, szerettük a meséket... és felnőttünk rajta... mégsem öntünk forró vizet a másikra... mégsem mérgezzük meg egymást.... mégsem válunk gyilkossá... mégsem degenerálódtunk... illetve, akinek akad valami problémája, nem feltétlen hiszem, hogy eme mesék hatására.

Aztán elkezdett fejlődni a lét, az élet, a technika.... és így most minden és mindenki ártalmas a gyermekeink lelkivilágára, lelki békéjére... minden és mindenki megakadályozza az ifjúságot abban, hogy értékes felnőttekké váljanak. 

Egy két mondóka, ami az életünkben jelen volt. "Ég a város, ég a ház is... nem is egy ház, hanem száz is... tűz tűz..."

"Gólya gólya gilice, mitől véres a lábad... török gyerek megvágta..magyar gyerek gyógyítja....  " Hát mi ez kérem szépen, ha nem rasszizmus? Idegengyűlölet? :) Akkor miért is nem lázad senki sem? :) :)

Csiga biga gyere ki, ég a házad ide ki, ... na ugye? Mindenkinek ég a háza.... mégsem feltételeztük sohasem. hogy a lakás égés jó.. mert kapunk érte tejet, vajat... 

Boci boci tarka? Megvan mindenkinek? Se füle se farka...

Katalinka szállj el... Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek!.... Erre a mondókára miért nem háborog lázad senki? Se magyar, se török... 

És ezer és egy mondókát lehetne még felsorakoztatni. Vajon miért hisszük azt, hogy egy népi mondóka hatására a gyerekeink asszonyverő állattá változnak? Vajon, miért háborgunk mindig ilyen dolgokon? Valóban azt hisszük, hogy gyermekeink ennyire "buták", valóban azt gondoljuk, hogy ezen mondókák hatására ellehetetlenül ama vágyunk,  hogy mentálisan egészséges felnőttekké váljanak?

Talán nem jelentenek nagyobb veszélyt a túlzott elvárások, amelyeket a gyerekeink  irányába vetítünk ki? Talán nem jelent nagyobb veszélyt, hogy a legtöbbször nincs időnk a saját gyerekünkre? Nem tudunk velük beszélgetni? Valahol elvész a bizalom? Talán nem nagyobb gond, hogy a sok különóra és szakkör mellett... (mert ugye azt hallja a fiatalság, hogy csak így lehet belőle valaki) a gyermekeinknek nincs ideje és lehetősége gyermeknek lenni? Talán nem nagyobb veszély, hogy érzelmileg sivár felnőttek között nevelődnek a gyermekeink? Talán nem nagyobb veszély az, hogy a legtöbb felnőtt beleunva az életébe, csak túléli a mindennapjait... nem lelve önmagát, a boldogságot... ? Nem nagyobb veszély az, ha a valaha volt álmainkat ráerőltetjük a gyermekre, elvéve tőle ezáltal a saját döntését, megfosztani ezáltal attól, hogy meglelje a saját útját? 

Talán elfelejtjük, hogy egyetlen és nagyon fontos dolog van e világon: a SZERETET... és ahol a szeretet, a kölcsönös tisztelet megvan.... ott nincs szükség semmi másra.... Nekünk felnőtteknek meg kellene lelnünk az utunkat, ahol boldogok vagyunk... feltételek nélkül... és akkor a gyermekeink egy olyan közegben nőhetnének fel, ahol minden adott ahhoz, hogy önbizalommal telve induljanak el az életükben, egy boldog, feltétel nélküli életben....  létezésben...

De miért kell mindig pánikot kelteni? Miért kell mindig gyűlölködni? Miért kell mindig kívülálló okokat keresni a problémákra? És miért kell a bolhából elefántot csinálni? És napokig hőbörögni, háborogni olyan dolgokon, amelyek valójában energiát sem érdemelnek

.. 

Nézzük meg a Bibliát. Valahol olvastam, ha lelki békére vágysz, akkor olvasd el a Bibliát... hát.. akkor tessék... a lelki béke miatt...

Ézsaú Jákob megölését tervezi.... (ha már a szeretetnél tartunk.. a testvéri szeretetnél)

A sekhemi vérefüdő

A csapások... a vizek vérré válnak... békák... tetvek... bogarak... dögvész.. hólyagos fekély,, jégeső.. sáska.. setétség... az elsőszülöttek halála... hát igen.. 

Sodoma és Gomora ...  és a végtelenségig lehetne sorolni a Biblia szavait... amelyek számomra nem épp a szeretet hangjai. Isten büntet... csapásokat küld... atyákat kér meg, hogy öljék meg fiaikat, hogy lássa, mennyire is hűségesek hozzá... oké... végül erre nem kerül sor... És ezen mondatokat még sem emeli ki senki, és nem háborog rajtuk senki! Nem hozza szóba senki, hogy miért a félelemre alapul a Biblia? Szeretek, és megbocsátok, ha azt teszed, amit kérek... ha nem küldöm a csapásokat... ha ennek ellenére nem, akkor mész a pokolba! És mondjuk Jézus szenvedéseit a kereszten... és az addig vezető úton már hagyjuk is...  És valahogy ezek természetes dolgok.... és nem lázadunk, és háborgunk ellene, és nem látunk összeesküvés elméleteket.... De megjelenik egy dal... és komplett állóháború alakul ki... és farkast kiállt mindenki! 

Mondókák ide vagy oda.... most, hogy felsoroltam a gyermekkorom meséit, csodálkoznom kellene, hogy nem lettem pszichopata sorozatgyilkos? Vagy a Bibliát olvasó embereken is csodálkozni kellene, hogy ők sem lettek azok? 

A sok háborgás és lázadás mellett, ne felejtsük el meglelni önmagunkat, és az utunkat.... és akkor jöhet bármilyen mondóka, bármilyen bibliai idézet... boldogok leszünk.... és minden adott lesz ahhoz, hogy gyermekeink boldog felnőtté váljanak... Szeressük az életet! Szeressük az életünket! Ennél több nem kell! Mert akkor már minden megvan a szép jelenhez... amely magával fogja hozni... vonzani a boldog jövőt! Ilyen egyszerű.... 

És mindig legyen idő a gyermekünkre!