Élünk. Ki így, ki úgy. Kinek sikerült megvalósítania az álmait, és van, akiknek nem. A legtöbben itt élnek a szemünk előtt, szépen csendben, szótlanul... senki nem figyel rájuk. Hétköznapi hősök ők, akik semmi mást nem tesznek, mint élik a maguk kis életét. Boldogságban, bőségben. Nem hirdetnek igét, még csak nem is híres emberek, mégis meg van mindenük, amiről egyesek csak álmodnak.

ÉS vannak a celebek. Ők folynak csapból, újságok címlapjáról. Általában a botrányaikkal. Manapság a mai bulvár világban csak és kizárólag így lehet érvényesülni. Értékrendek, életcélok, álmok, pozitív példa nélkül. De elég egy szaftos botrány, és máris címlapok sokasága szól az illetőről. Tiszavirág életű ez a népszerűség, de egyes embereknek ez kell az életükhöz. Nem ítélkezem. Az ő életük, joguk van úgy élni, ahogyan jó nekik, vagy ahogyan azt hiszik jó nekik. Az ő életük, amelyért csak és kizárólag ők tartoznak önmaguknak elszámolni valóval. Nekünk annyi a felelősségünk, hogy, ha nem értünk velük egyet, nem nézzük őket, nem nézzük a műsoraikat, és egyáltalán be sem kapcsoljuk a fekete dobozt, amíg azt érezzük, hogy nekünk nem adhat semmi értékeset. És nem engedjük a gyermekeinknek se, hogy "hamis" emberek életéről vegyenek példát, és olyan utat akarjanak maguknak, mint azoké az embereké. 

De amíg a kereskedelmi televíziókból ömlő, semmit mondó műsorok rekord nézettségre tesznek szert, addig sajnos, ezen műsoroknak lesz piaca, és ezen embereknek pedig ideig óráig megélhetést, és talmi csillogást fog biztosítani a hazai médiapiac. 

Tele van ez az ország híres emberekkel, akik értéket képviselnek, mégsem szól róluk semmi. Mert ők csendben élik az életüket, botrányok nélkül, és nem adják a nevüket olyan műsorokhoz, amelyekről azt gondolják, hogy méltatlan lenne hozzájuk. Így maradnak nekünk, illetve azoknak, akik nézik ezen műsorokat a hamis csillogás, az intelligencia nélküli létforma érvényesülése. 

Manapság jót alig hallani, pozitív példa alig kering ebben a kis országban, hogy igenis, számítanak az igazi értékek. Valahogy előtérbe kerülnek a rövid hírnévért eladott lelkek, botrányok, fájdalmak, amelyek sokszor épp olyannyira kreált botrányok mint maguk azon emberek, akik ennek főszereplőivé válnak. A média gépezet működik, és rendkívül hatékonyan. 

Talán egy nagyon kiemelkedő példaként lehetne említeni Fenyő Ivánt. Egy interjúban a spiritualitás útjáról beszélt, a riporter pedig nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy "fura vagy" Ő pedig mosolygott. Hiszen oly sokszor használták már jelzőként nála a "fura" szót. Talán az lenne a fura, ha már nem furának tekintenének rá.... mint oly sok másik emberre, aki a spiritualitást választotta. Egy két csodálatos gondolat tőle:

".... Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni.Szeretni.....Ehelyett teljesen mást teszünk.Aggódunk, félünk, manipulálunk,... stb.... Mennyi elpocsékolt perc és óra. ... Mennyi elpocsékolt és kárbaveszett nap és év. ... Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most még tudnánk nevetni ma. Hálásnak lenni, hogy élünk.... Olyan jó itt. Olyan széppé tehetjük. De együtt... nem külön. De külön kell rájönnünk és felébrednünk, hogy együtt tegyünk." ( forrás: Fenyő Iván facebook oldala) Csodálatos gondolatok, egy magyar embertől, aki itt él közöttünk. Aki a spiritualitás útjára lépkedve próbálja meg felhívni az emberek figyelmét az igazi értékekre. És ő fura... 

Talán Amerika, és az amerikai "hírességek" gondolatai könnyebben eljutnak hozzánk, mint kis hazánkban élő embereké. Talán ők megtestesítik számunkra az amerikai álmot, a pénzt, hírnevet, csillogást. Mégis elmondható, hogy "csodás"életet, abban az országban is azok tudhatnak magukénak, akik rátaláltak a saját útjukra, és mennek rajta. Néha elesnek, néha megtérdelnek, és azt hiszik nincs tovább... aztán erőt merítenek, és újult erővel haladnak tovább.

ÉS akkor most egy  egy csodálatos gondolat Keanu Reeves-től.

"A legtöbb ember ismer engem, de nem ismeri a történetem" - kezdi Keanu, aki őszintén ír arról, hogy miután 3 évesen végignézte, ahogy az apja elhagyja őket, diszlexiás lett, ami miatt felsőfokú végzettséget sem tudott szerezni.

"23 éves voltam, amikor a legjobb barátom, River Phoenix meghalt kábítószer-túladagolásban. 1998-ban találkoztam Jennifer Syme-mal, akivel azonnal szerelembe estünk és egy év múlva már úton volt a kisbabánk. Nyolc hónap múlva halva született, amitől tönkrement a kapcsolatunk. Jennifer 18 hónap múlva meghalt egy autóbalesetben. Azóta kerülöm a komoly kapcsolatokat, és a gyerekeket."  Testvéréről kiderült, hogy leukémiás, de Reeves hathatós anyagi támogatásával sikerült meggyógyulnia. Keanu Reeves később a Matrixból származó bevételének 70 százalékát annak a kórháznak adományozta, ahol testvérét kezelték. "Azt hiszem, én vagyok az egyetlen hollywoodi sztár,aki nem lakik kastélyban, nincsenek testőreim és nem viselek divatos ruhákat sem. Bár 100 millió dollár a vagyonom, mindig metrón utazom, és imádom" - vallja Keanu, aki szerint az életünkben bármin felül tudunk emelkedni. "Csak élnünk kell azt."    (forrás: Internet)

És itt van mindannyiunk nagy kedvence Richard Gere. A csodálatos gondolatai itt keringenek, én mégsem azt, vagy azokat idézném, hanem amikor hajléktalannak öltözött New Yorkban. 

“Amikor hajléktalannak öltöztem New Yorkban senki sem vett észre. Ekkor éreztem csak igazán, hogy milyen hajléktalannak lenni. Az emberek elmentek mellettem és sajnálkozva néztek rám. Csak egy hölgy volt olyan kedves, hogy ételt adjon nekem. Elképesztő élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni. 

Számos esetben felejtjük el, hogy áldottak vagyunk. Számos esetben felejtjük el, hogy milyen szerencsések vagyunk. Valaki szeret minket. És ha segíteni tudunk egy olyan emberen, aki bajban van, meg kell tennünk. Egy adag étel sokat jelent egy olyan embernek, akinek még arra sincs esélye, hogy vízhez jusson. Legyél a változás, amit a világban látni szeretnél.

A világ végén mind normális emberek leszünk…. mind egyenlőek. Sokkal fontosabb, hogy belül szépek legyünk, mintsem, hogy kívül tökéletesek. Ha visszanézek az életemre és megszámolom azokat a dolgokat, amelyek fontosak voltak nekem… a pénz, a hírnév, az anyagi javak nincsenek köztük. Senki és semmi nem tehet olyan boldoggá, mint a feleségem. Az emberek azt mondják, hogy már idős. Tudom, hogy ráncai vannak, de nem érdekel. Úgy szeretem, ahogy van. Ő egy CSODÁLATOS ember. Jobb emberré tett.

Rájöttem egy dologra: a nő a férfi tükre.”  (forrás: Twice)

Emberek. Talán mindannyiukban közös, hogy egy nehéz életet tudhatnak magukénak, egy nehéz múlt terheitől szabadultak meg, hogy itt állva előttünk, és az internetnek köszönhetően elmondhassák, hogy történjék bármi az élet igenis szép! Nagyon szép! És mindannyian egyenlőek, és egyformák vagyunk. Csak és kizárólag rajtunk áll, hogy az életünkkel mit kezdünk.  Belerokkanunk a saját életünk saját terheibe, és egy életen át cipeljük a múltat, a fájdalmakat, a dühöt, a csalódottságot, vagy felelősséget vállalva az életünkért kezükbe vesszük saját sorsunk irányítását! És élünk! Nem túl! Meg...!!!! Hiszen nem kell ahhoz Amerikába menni, hogy az élet csodái feltáruljanak előttünk. Csak meg kell nyitni szívünket és lelkünket, és meg kell változtatni a gondolkodásunkat! Nem lehet egy életen át gyűlölni önmagunkat, az életet, Istent, sorsot, Univerzumot, az életünkért, az életünk miatt! 

Bizony igaz a mondás:" A vallás azoknak való, akik félnek a pokoltól, a spiritualitás pedig azoknak, akik már jártak ott!' 

Mindannyiunknak van múltja, fájdalma, terhe. Dönteni nekünk kell! Engedjük, hogy a múltunk tönkretegye a jelenünk, vagy magunk mögött hagyva a "régi" életünket, belépünk, átlépünk valami szebbe, jobba, másba. Múlt nélkül, fájdalmak nélkül, elkeseredés nélkül! Hinni egy szép egy szebb jövőben! És megteremtve a jelent!