Bár a kislányom, illetve nagylányom, már hetedik osztályba lép, még élénken él bennem a kép, amikor kerestem neki megfelelő iskolát, ahol elindulhat a tanulás útján.. Már akkoriban sem volt túl jó vélemény a közoktatásról, és bizony az óvodában tapasztalhattam is, milyen az, amikor valaki (jelen esetben a gyermekem) valahogy nem tud, nem akar, vagy nem lehet beleilleszteni egy sorba... elvárásba... akármibe. Rengeteg fejlesztés, különfoglalkozás volt a részünk... de csak nem akart olyanná válni, mint mások. Akit nyugodt szívvel be lehet ültetni a padba, aztán szépen lassan vagy megszokja a rendszert, vagy valahol elveszik a rendszerben. 

Tudom magamról, milyen nehezen is álltam helyt annak idején az iskolapadban. Micsoda kényszer volt rajtam, mekkora teher volt egy egy felelés, vagy dolgozat. Már akkor elhatároztam, hogy én soha nem fogom ennek kitenni a gyermekem! Soha! ÉS ehhez tartottam is magam! Az én számból nem hallhatta a gyermekem, hogy "tanulj, mert csak így lesz belőled valaki!" Sosem stresszeltem őt még külön az én elvárásaimmal is. Ha egyest kapott, ugyan nem dicsértem meg, de tőlem sosem kapott sem szidást, sem más egyebet. Mert tisztában vagyok vele, hogy sokszor mennyit készül, mennyit tanul egy egy órára, dolgozatra... és van, amikor mégsem sikerül neki. Van ilyen. Hiszen nekünk felnőttekkel is előfordul, hogy hibázunk. Imádom a munkám, nekem ez a szenvedélyem.. mégis pont a múlt héten történt, hogy hatalmas szarvashibát követtem el! Olyat, amelyet tíz év alatt, és még kezdőként sohasem! És álltam a kollégáimmal szemben, és csak annyit tudtam nekik mondani: "Ne haragudjanak! Ezt most nagyon elrontottam!" A válaszuk pedig nagyon megmelengette a szívem és a lelkem:"Semmi baj, csak az hibázik, aki tesz is valamit!" És ezzel el is intéztük, és a lehető leghamarabb korrigáltam a tévedésem. Nem okozott anyagi kárt, csak némi időnkbe került, amíg rendbe tettem a dolgokat. A legtöbb szülő mégis elvárja, hogy a gyermeke nap, mint nap ugyanúgy teljesítsen... sokszor erőn felül. Rengeteg dolgozat, felelés, tananyag, tanulás otthon, iskolában egyaránt! Hányszor, de hányszor hallom a gyerekek szájából: "Anyám kényszerített! Apám megbüntet! Most ez meg ez lesz!" Volt olyan, hogy az iskola kapujában három, már felsős ifjú nagyon sírt. Kérdeztük, mi a gond? Kiderült hatalmas teher van rajtuk a tovább tanulás miatt (hiszen a hetedik osztály teljesítménye bár beleszámít), becsúsztak az egyesek és délután, fáradtan, sírva azon gondolkodtak, hogyan mondják ezt el a szüleiknek! És ez nem egyedi eset. Nem elég az a teher, amelyet a közoktatás tesz a gyerekekre, mi szülők is rakunk még rájuk pluszba elvárásokat! 

Igen,  mindannyian tudjuk, hogy maga a közoktatás rendszere tele van hibákkal, buktatókkal. Ha nem is tudnánk, rengeteg cikk, interjú, írás szól erről, amibe naponta belebotlunk, ha böngészünk a neten. De valahogy nagyon keveset olvashatunk a megoldásról! Hogyan lehetne könnyebbé, egyszerűbbé tenni a gyermeki éveket? Nagy általánosságok vannak, amelyeket csak minisztériumi szinten lehetne rendbe tenni. De addig, amíg ez nem következik be, nagyon sok gyermek szenved, és keresi a helyét a rendszerben. És vannak, akik elvesznek. Akik feladják. Akik nem bírják a nyomást, legyenek bármennyire is tehetségesek! Ilyenre is hallunk példát épp eleget. 

A gyermekem tanulási nehézségekkel küzd! Nem szégyen ez sem rám, se rá nézve! Viszont nagyon is helytáll! A leggyönyörűbb bizonyítványát hozta haza a hatodik év végén. Nem keresünk kibúvókat, megpróbál helytállni! Lehet, hogy nem jeles, meg nem kitűnő, de MINDENT MEGTESZ, AMI EREJÉBŐL TELIK! És nekem ennyi éppen elég.

Közben már én is érzem a nyomást a továbbtanulás miatt. Nekünk még nincs elképzelésünk hogyan tovább. Még nincs. Próbálom az ő figyelmét elterelni erről. Nem kell még plusszban valami, ami még nehezebbé teszi a felkészüléseket. Még egy ok, ami miatt félnie, aggódni kellene a felelésektől, a dolgozatoktól! "Hiszen számít! Minden pont számít!" Holott igazából ez a szülők harca a pontokért, elfelejtve a legfontosabbat, gyermekeinket. 

A gyermekem azzal tért haza az iskolából, hogy új rendszer lesz. Egyelőre csak két tantárgynál vezetik be. A szülői értekezleten részletesebb tájékoztatást kaptunk. Prievara Tibor dolgozta ki a módszert a hazai oktatási rendszerre adaptálva. A lényege, és a  módszer alapja, hogy a tanítást bizonyos egységekre osztják,  jelen esetben  három hetes periódusokra. Az egységek alatt a tanulók pontokat szerezhetnek dolgozataik, házi feladataik, felelés, beadandó és sok egyéb feladat útján. Fontos, hogy alapvetően nem osztályzattal értékelnek, hanem egy pontrendszer alapján. A pontokat a 3 hetes szakasz végén váltják át osztályzattá, így havi egy jegyet kapnak a diákok. Például, nem kötelező megírni egy dolgozatot sem. De, ha megírja, még, ha nem is sikerül jól, azért minimális pontot kap érte. Tehát nincs az a stressz, hogy, mi van, ha egyes? Mert nincs egyes! Maximum egy pont az elérhető ötből. De a diáknak lehetősége van pontokat szereznie egyéb feladatokkal. Mi megbeszéltük a kislányommal, hogy mindig megírja a dolgozatokat! Mert most végre felelősség nélkül, nyugodtan teheti,  idegeskedés nélkül, amely az esetleges rossz osztályzat miatt benne van. 

Tegnap láttam, ahogyan este még dolgozott a feladatán. Nem szóltam neki, hogy miért is ilyenkor jut ez eszedbe, mert nagyon lelkes volt. Ő rendkívül szorgalmas, tehát nagyon sok pontot tud szerezni azzal, ha a plusz feladatokból részt vállal. Persze ez nem úgy van, hogy csak fogják magukat a tanulók, és írnak bármit. A tanár előre leírja, hogy milyen plusz feladatokat, gyűjtőmunkát lehet elvégezni, ezt megbeszéli velük, és aki vállalja vállalja, aki nem az nem. De nincs kényszer, és nincs kötelező!!! Már nincs házi feladat hiányáért rossz pont vagy egyes. ÉS a felszerelés hiánya sem jelent azonnali fejvesztést!

Én láttam, milyen lelkes volt a gyermekem, és láttam milyen lelkesek voltunk mi szülők! Mert nagyon szimpatikus a módszer! Nincs az, hogy megtanulja a verset, de elfelejt egy két mondatot és szót, és akkor hármas... megtanulja a verset, elfelejt egy két mondatot, és akkor három pont... ennyi.... Pontlevonás nincs! Sőt, még olyan is van, hogy valaki "hitelpontot" kér egy jobb osztályzatért, ezért a következő periódusban egy vagy két feladattal többet vállal, hogy ezt a maximum két hitelpontot törlessze! 

Ehhez persze kell egy olyan tanár, aki megtervezi a periódusokat, összeállítja a pontokért járó feladatok listáját, és utána rendszerezi ezeket. És ehhez kell egy olyan igazgató, aki belegyezik ennek a módszernek az alkalmazásába. Hiszen így nincs annyi osztályzat. De jelen esetben nekünk szerencsénk volt. 

Mint minden módszernek ennek is van biztosan hátulütője. A "jófejű", de kevésbé szorgalmas diákoknak itt bizony össze kell kapniuk magukat, mert már nem ússzák meg olyan egyszerűen. De jó fej a csapat, ezen is biztosan átrágják magukat! Én nagyon bizakodó, és reménnyel telt vagyok! Mert végre elindult valami egy jó irányba!