Magyarországon manapság elég könnyen lehet érvényesülni a semmivel. Több százezer Forintot keresni botrányokkal, botrányos viselkedéssel.

Szerencsére azonban vannak, akiknek sikere mindannyiunkat inspirálhat, hogy bizony érdemes értéket letenni az asztalra, érdemes soha nem feladni, menni tovább akkor  is, amikor azt hisszük, már nem bírjuk tovább. És el lehet indulni a semmiből, saját erőből is. 

Egy ilyen nagyszerű fiatallal beszélgethettem, aki nagyon sok ifjúnak adhat erőt, hogy igenis érdemes kitartani, és nem feladni, mert az út végén vár ránk mindaz, amiért elindultunk. 

Fogadják a következő gondolatokat olyan szeretettel, mint ahogyan készítettük.

Szabi, a "kicsi" Szabi mikor kezdte érezni, hogy számára a zene lesz a minden, hogy ebben szeretne érvényesülni?

Nagyon szeleburdi gyerek voltam, mindennel foglalkoztam, de úgy kifejezetten egy valamivel soha. A zene nem is kifejezetten kisgyerekként jött, inkább 14-15 évesen, amikor rájöttem, hogy nem a sablonos életet szeretném választani és informatikusként élni, hanem előadóként. 

Kik azok, akik támogatták Önt? 

Azt hiszem az a kérdés, hogy ki támogatott engem az egy egészen tág értelemben vehető kérdés, hiszen, ha úgy vesszük akkor szép szavakkal támogattak a barátaim, az énektanárom és a körülöttem lévő emberek, pénzügyi támogatást nem kaptam soha senkitől, még a szülőktől sem, hiszen nem egy nagy gazdag családból származom, így amit akartam, azt az önszántamból kellett megszerezni. 

Ha érték kudarcok, mi adott Önnek erőt, hogy tovább csinálja, hogy ne adja fel?

 Sok kudarc ért, rengeteg, de a kudarcokból tudja az ember behatárolni, hogy merre is tart úgy igazán. Muszáj felállni a kudarcból és azt mondani, hogy ma nem sikerült, de lehet holnap sikerülni fog, talán, ha nem így csinálom, hanem egy picit másként, akkor sikerre megyek. Mindig bíztam benne, hogy egy nap jobb leszek annál, mint ami ma vagyok, sokszor álltam itthon oda a mikrofonhoz, de nem volt meg hozzá a hangom, hogy jól énekeljek el egy dalt, de tudtam, hogy egyszer menni fog és idővel valóban így is lett.

Hány éves korában írta első szerzeményét, és miről szólt?

2007-ben írtam az első "dalomat", igazából egy nyári tábor végét éréséről, A nyárnak vége címmel. Na elsőnek pont megfelelt, "hálistennek" nem lett belőle semmi! :D 

Mikor érezte meg igazán, hogy most már nem szabad feladni, menni kell tovább? 

2012-ben, az első igazán jó dalom, a Te mosolyod megszületésekor, tudtam, hogy ez már egy nagyon jó dal, ez már tényleg slágergyanús. 

Hogyan terelődött a zene, az éneklés felé? 

Mi motiválja a mindennapokban? 

Mi motivál? Talán az, hogy mindig jobbat és újabbat tudjak alkotni, röviden ez.

Áll-e Ön mögött egy csapat, vagy mindent egyedül csinál? Ha van csapat, ők a kezdetektől Önnel voltak, vagy az idő előrehaladtával csatlakoztak? 

Vannak barátaim akik segítenek a tartalmak előállításában. Leginkább egyedül dolgozom, de vannak olyan emberek akikkel visszatérően együtt dolgozom. Nincs se managerem, se produkciófelelősöm, mindösszesen egy fellépésszervezővel dolgozom, aki kezeli a beérkező megkereséseket. Erre nincs túl sok kapacitásom már sajnos. 

Melyik dalát emelné ki, ami Ön szerint a legjobban sikerült, vagy melyik dal az, amit szeretne kiemelni, ami az Ön szívéhez közel áll, és az hogyan született? 

Az egyik legjobbra sikerült dalom talán az Emlékezz, míg a legkedvesebb egyértelműen a Hosszú az út, hiszen az mégis csak rólam szól és a magamba vetett hitemről.

Egyáltalán, hogyan születik egy dal, egy szerzemény? 

A legtöbb dalom szövegét 1-1,5 óra alatt megírom, dallammal együtt. Szeretem rövidre zárni ezeket a munkákat, nem vagyok türelmes, az tény! :D 

És van-e még valami, amit még szeretne elmondani a rajongóinak, az olvasóknak, a fiataloknak, az embereknek?

 Ha szabad közvetítenem valami üzenetet a fiataloknak, akkor mindösszesen annyit üzennék, hogy érdemes mindenkinek hinni abban, ami vagy aki szeretne lenni. Egészen addig amíg te hiszel magadban és hajlandó is vagy tenni érte, addig jó úton jársz afelé, hogy elérd amit szeretnél. Nem érdemes összehasonlítanod magad másokkal, mert nem mindenki ugyanazokkal a lapokkal indul, viszont azt embere válogatja, hogy miként forgatod a kezedben azokat a lapokat amiket te kaptál :) 

Személy szerint egy végtelen kedves és közvetlen fiatalt ismerhettem meg. Remélem sokaknak adhat bátorítást. Mert bármit elérhetünk, ha hiszünk magunkban!