Az ünnepi készülődés varázsát megemeli, ha van egy gyermeked. Este megegyeztünk, hogy kilenckor felébreszthet, egyszem, kedvenc magzatom, és akkor közösen nekiállunk feldíszíteni a fát. Már nagyon vártam én is eme varázslatos pillanatot.

Hajnali hatkor éktelen macskanyávogásra ébredtem. Kedvenc szürke bundásomon hatalmat vett a szabadság vágya, és ki szeretett volna jutni a szabadba, amelynek ily módon adott hangot. Öt percig bírtam hallgatni. Kikeltem az ágyból. Erősen szerettem volna elkerülni, hogy gyermekem is felébredjen, és ezáltal kezdetét vegye a nap, ily korán. De elkéstem. Mire a macskával a bejárati, jelen esetben kijárati ajtóhoz értünk, addigra kicsiny gyermekem is előjött szobájából. Szerencsére megbírtam győzni, hogy még pihenjünk egy kicsit. Épp letettem párnácskámra fejem, amikor megint macskanyávogás ütötte meg fülem. Ezúttal be akart jönni Silver. Akkor már kezdtem erősen gondolkodni, hogy a szeretet ünnepének örömére, kitömöm. Kimásztam az ágyamból, és beengedtem. De eme művelet közben a pulim kiszökött az udvarra. Nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget, elvégre is egy kutyának kinn a helye. Épp vissza vackoltam magam, amikor hallom, hogy a kutyám ugat, olyan fülsértően, hogy szerintem a másik kerületben is hallották. Bíztam benne, hogy befejezi. Miután ez nem következett be, elkerülvén, hogy valamennyi szomszédom, és környékbeli beköszönjön karácsony tiszteletére hajnalban, kikeltem az ágyból ismét... és behívtam azt a bundást. Addigra hét óra lett. Visszafeküdtem... ismét... Végre nyugalom volt. Reggel kilenckor édes kicsi lányom jött ébreszteni puszival, és a két kiskutyával, Baltóval, és Brútival. Baltó ébredésem örömére bemutatta, hogy előző életeiben nem csak bohóc volt.... első osztályú módon tud bukfencezni, ....és nyúl... úgy tudja mozgatni az orrát, mint a nyuszik... hanem zerge is. Ezt most azért nem értékeltem, mert ezt rajtam adta elő, hol a gyomorszájam találta meg, hol a fejem, hol egyéb testrészem. Ilyenkor azért tudom értékelni, hogy nem bernáthegyi. Lelkesen kikeltem az ágyból, hogy elkészítsem az életerőmet adó kávémat. Annyi haladékot kaptam Szimitől, hogy azt még megihatom, de utána aztán díszítsük a fát, mert anélkül a Jézuska nem tud jönni. Roham tempóban megivott kávé, és elszívott cigi után, bevittem a fát, Szimó behozta a díszeket. Ebben a pillanatban kedvenc másik macskám úgy döntött, feleleveníti milyen is lehet szabad macskaként fára mászni, és megtámadta a fenyőfát. Közben kedvenc Baltóm, ellopott egy boát, amellyel aztán elkezdett bukfencezni, aminek az lett a vége, hogy jól belegabalyodott. Közben Brúti is visszajött az udvarról a reggeli tisztelet köre után, kb. ezer bogánccsal a bundájában. Na.. akkor jött el a pillanat, hogy ideje volt valami rendszert vinni ebbe a sztoriba. Sebtében felépített rendszerem első lépéseként levettük a macskát a fáról, mielőtt beleborult volna a tükörbe, feldobva ezáltal az állatorvos karácsonyát. Baltót kiszabadítottuk a boa fogságából egy ollóval... Brúti és a bogáncsok történetét a fa díszítés utánra tettük. Más vágyam sem volt, mint átavanzsálódni kutyakozmetikussá ezen csodás reggelen. A fánk egyre szebb és szebb lett, ahogyan teltek a percek... bár a fadíszítés műveletét kissé megnehezítette, hogy Mirci macskánk minden egyes díszt szeretett volna közelebbről szemügyre venni. Hol a macska rohangált egy dísszel, hol valamelyik kutya kaparintott meg egyet. De végül is, munkánkat siker koronázta, gyönyörű karácsonyfa állt előttünk.

És ez még csak a nap kezdete volt!!!!