Tehát azon az estén kinyílt egy ajtó. Akkor még nem tudtam, és elég hosszú időnek kellett eltennie, hogy tudatosuljon bennem. Rendületlen hittel, és kitartással járok azóta is lovagolni. De ezen ominózus est után szépen jöttek a kisebb lovas balesetek. Leszállás közben, beestem a ló alá... volt, hogy drága lovammal álltunk az aréna közepén, és vártuk, mit is kell tegyünk, amikor oldalról egy lovas belénk rohant... nem történt sérülés, de nem esett jól, elsősorban a lábamnak... aztán nehezen megy nekem a helyes testtartás a lovon... szinte sehogy... olyan, mintha elfelejtettem volna ezt, vagy a testem nem akarná azt, amit én.... nem tudtam hátra húzni a vállaimat, és minél inkább próbáltam szépen ülni a lovon, annál rosszabb lett.... A legutolsó alkalommal Balázs hagyta, hogy élesben tanuljam meg, mit is jelent, ha nem a megfelelő módon ülök a lovon. Jó lecke volt... "Ha nem jól ülsz... a ló azt csinál alattad, amit akar... és, hogy akarsz megfogni 600 kg? Erővel... ha hatszáz kiló megindul, mindannyian kevesek lennénk hozzá, hogy erővel megállítsuk. Már pedig 600 kg. megindul... mert képes megijedni egy falevél hangjától"... Megtanultam.... ezúttal fájdalom mentesen.... "Van még kérdésed?" Fordult felém... Nem volt... átérezhettem, milyen amikor elveszítem az uralmat.... nem féltem... mert tudtam, hogy biztonságban vagyok! 600 kg. alattam... de tudtam, hogy biztonságban vagyok.

Viszont elkezdtek zavarni ezek a dolgok. Én, aki tiszta szívből szeretne megtanulni lovagolni, és bennem van a tudás, hiszen sikerült eddig is... akkor most mi történik körülöttem? Mi ez a sok baleset? Mi ez a nem helyes testtartás? Hiszen, ha eddig képes voltam a megfelelő módon ülni egy lovon, akkor most? Nem szoktam kétségbeesetten mindenfelé jeleket keresni, álspirituális magyarázatokkal szolgálni magamnak, de olyan érzés volt bennem, mintha valamit látnom kellene, amit most még nem akarok meglátni. És feltettem ezt a kérdést egy drága csoportnak, akik amolyan védőhálóként itt vannak nekem, amikor úgy érzem, megakadtam, vagy elakadtam az utamon...

És akkor vált bennem tudatossá, hogy Basa barátom, milyen mélyen eltemetett dolgot hozott fel bennem. A sötétben mélyen átéreztem a bizalmat... Balázs megdicsért.... engem sosem dicsértek gyermekkoromban... hatalmas elvárásoknak kellett megfeleljek, de sosem dicsértek... hiába voltam a legjobb, a legokosabb ... "ezt vártuk tőled" ... ennyi volt a legtöbb elismerés, amit kaptam.... ha valamiben nem a legjobb lettem, akkor vagy leszidtak, vagy csak egyszerűen nem vettek rólam tudomást... és mindig azt hallhattam... ebben a testvéred jobb... ehhez nem értesz... ezt meg se próbáld... ehhez Te kevés vagy... és ezt én szépen eltemettem magamban... és amikor Basával egy csodálatos lovaglás után, dicséretet kaptam egy olyan embertől, aki egyébként is fukarul bánik a dicséretekkel, akkor egyszerűen előtörtek ezen érzések....

Sosem a dicséretért tettem bármit is... azért tettem, mert szeretem csinálni... ha dicséretet kapok érte, akkor repdes a lelkem... és nekem nehéz elfogadni a dicséretet... hiszen sosem kaptam... nekem nehéz elfogadni, hogy csinálhatok valamit jól... hogy képes vagyok jól csinálni valamit... és nem hittem el... görcsöltem... tudat alatt...  és ezáltal jöttek a balesetek... És minél görcsösebben szerettem volna jól csinálni... annál rosszabbul sikerült...

És Basám még egy dolgot hozott felszínre bennem.... túl magasak az elvárásaim magammal szemben..... Túlságosan magasak... Ezt már Balázs is mondta nekem... "a lovak majd megtanítanak arra, hogy ne két méteren akarj először ugrani... hanem kezd szépen a 110 centiméteren, és  fejlődve tedd centiméterenként magasabbra azt a lécet."... mondta nekem, már az első alkalom után...  És én szépen lassan megtanulom, hogy néha idő kell.... idő kell, hogy előjöjjenek a múlt árnyai.... idő kell, hogy szembenézzek velük... és idő kell, hogy elengedjem azokat.... és idő kell, hogy megtanuljak lovagolni... és idő kell, hogy élvezzem a pillanatokat....

Vagyis még csak pár hónapja vagyok közvetlen kapcsolatban az Univerzum legcsodálatosabb teremtményeivel... mégis annyi mindenben segítettek már nekem. Ők váltak az én nagy tanítóimmá....

A ló Nyilas jegy és Jupiteri energiák, a szeretet, kiáradás, bizalom hordozója.... írta ezt nekem egy barátom.... hát akkor Drága lovaim... itt vagyok... tanulni szeretnék tőletek... és hagyni, hogy segítsetek nekem... mert szeretlek benneteket... és bízom bennetek.