2015. jan 30.

Lovasoktatás Balázs módra 1.rész

írta: Kata Vank
Lovasoktatás Balázs módra 1.rész

10439523_977800808900195_2634649615738061628_n

 

Lovasoktatás Balázs módra


Ma nagyon nagy hittel, és lelkesedéssel indultam neki a lovasórának. Még élénken élt bennem, az előző óra sikerélményeinek pozitív hatása. ...
Balázs ma Apollót választotta segítségemül. Kérdeztem tőle, hogy ez biztos jó ötlet-e? Apollóval még a tapasztalt lovasoknak is meggyűlik a baja. Balázs rám nézett, és megkérdezte: "Miért? Az a baj, hogy egy kicsit magasabb?" Nos... a kicsit magasabb, az azt jelentette, hogy én úgy átférek a hasa alatt, hogy le sem kell hajoljak... vagyis képtelen vagyok megfogni a nyerget, hogy felpattanjak a hátára. Érdekes lesz ez így... gondoltam magamban... Balázs felsegített a ló hátára... jobban mondva feldobott... "háromra... mondta ő... erre kettőnél akkorát lendített rajtam, hogy ámbár Apolló hátán kötöttem ki, de azzal a lendülettel le is estem a másik oldalán.... váratlanul ért a sztori... Balázs Apolló hasa alatt rám nézett... "Mit csinálsz?" kérdezte... nem akartam neki mondani, hogy olyan szép tavaszi idő van... gondoltam virágot szedek.... újabb próbálkozás, ezúttal már sikeres. Apolló elindult. Eddig Basa volt a lovam... hogy szemléltessem a két ló közötti különbséget.... Basa olyan, mint amikor elindulunk az autóval... gáz... egyes... kettes... Apolló meg olyan, mint amikor tövig nyomjuk a gázt, mondjuk egy ferrarin... csak a ferrari üléstámlája megfog bennünket... Apollón nincs ülés... vagyis abban a másodpercben megint sikerült leessek róla, ezúttal a háta mögé. Balázsom teljes nyugalommal... " Egyes számú lecke volt valamikor... hogyan is ülünk a lovon... Ha nem értesz abból amit mondok neked, majd Apolló megtanítja!" Ismét felültem a lóra... Már résen voltam az indulásnál... Ha ha ... nem dobsz le!!!! He he... és nagyon büszke voltam magamra... ... Apolló megállt... maradva az autós hasonlatnál... Basa szépen lassított... és megállt... mint ahogyan azt szoktuk normál vezetési szituációba... Apolló meg úgy állt meg, mint amikor hirtelen satu féket kell nyomni, és az anyósülésen ülő lefejeli a kesztyű tartót... tehát Apolló satufékkel megállt... ennek hatására én ezúttal nem hátra, hanem a nyakába estem és onnan a földre... akkor már mély barátságot kötöttem a talajjal... úgy megszerettem... ma elég sokszor találkoztam vele... Balázs áll mérhetetlen nyugalommal: " Egyes számú lecke... hogyan is ülünk a lovon!" Oké... felfogtam... mondtam neki, már egy kicsit bosszúsan..,. leporoltam magam... ismét... felültem Apollóra... ismét... onnantól kezdve nem estem le róla... sem induláskor... sem megálláskor... Balázs egyszer szándékosan hirtelen állította meg Apollót... Annyira büszke voltam magamra... "Ha ha ha nem estem le róla.. " és néztem Balázsra... nem bírtál velem kicseszni... megtanultam a leckét!!! Ekkor Apolló megrántotta a fejét, fogtam a kantárt... előre rántotta a fejét.. nem számítottam rá, mert épp diadalittas állapotban voltam... és ahogy fogtam a kantárt, magával rántott... ezúttal elé estem.... a földet érésem már bármelyik tornász bajnokságon megállta volna a helyét. "Oké.. tudom.. egyes számú lecke" Balázs arcán önelégült mosoly volt. Szerintem nagyon élvezték Apollóval... látszott rajtuk, hogy nem először csinálják ezt. Balázs még pozitív életszemléletből azért adott okítást: "Ha póniról esnél, akkor arccal sikerülne, mert olyan alacsony, hogy nem lenne időd kitalálni, hogyan érj földet... " Végül is... a nem is tudom hanyadik földet érésem már talpra sikeredett... hiába... a rutin...

Szólj hozzá