Hamupipőke, Hófehérke és a hét törpe... és ez csak pár mese, amin a mi generációnk felnőtt. Innentől kezdve egyenes út vezetett, hogy oly sokan vártuk a herceget, a megmentőt, és talán még várjuk is. Hittük, hogy a herceg majd megérkezik fehér lovon, és egyszerre miénk lesz a fele királyság, és minden egyéb. Az már csak ajándék volt, hogy ezáltal megszabadulhatunk a gonosz mostohától, és a féltestvérektől is. És a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz meg megbűnhődik.

Hát... igen... csak közben felnőttünk... már nem kellett volna a fehér ló, elég lett volna a herceg is. Aztán jött! A herceg. Akit hercegnek hittem. A semmiből berobbant az életembe. Nem volt lova, de nem is érdekelt, hittem, hogy majd Ő lesz a leg... akire rábízhatom az életem, aki mellett minden szebb és jobb lesz, aki mellett kiteljesedek. A herceg sokáig el is hitette velem, hogy így lesz. Hogy amíg világ a világ fogni fogja kezem, és utat mutat, ha elakadnék. És én azt hittem, megérkezett a hercegem. Mint a mesében. Aztán a hercegemről kiderült, hogy nem csak lova nincsen, de még nemesi származása sem... és semmi nemes nincs benne. A hercegemmel úgy jártam, mint a Shrek című mesében bemutatták. A herceg kilépett páncéljából, és kiderült, hogy kb. 60 cm magas. És így ennyi. Még a piszkos munkát is másra, jelen esetben Shrekre bízta. Az én hercegemnek még csak páncélja sem volt. És mint kiderült szíve sem. Így a "herceg fehér lovon" álomból a semmi maradt! De az csupa nagybetűvel. Néhai hercegnek hitt emberem, még ideig óráig próbálta rám verni a balhét, miszerint az én hibám minden, mert ő csak azt adta, amit ígért, csak és kizárólag én tehetek erről az egészről... hogy így alakult.... hát igen... ennyit a hercegről. Így herceg és fehér ló híján kénytelen voltam magam megmenteni. Van ez így.

Talán a felnövekvő generáció egy kicsit szerencsésebb. Hiszen nekik, Shrek, és a Jégvarázs jutott, és Harry Potter, de ugye az más teríték. Tehát, Shrek. Shrek, aki nekiindul, hogy megmentse a hercegnőt, persze nem a fele királyságért, hanem saját nyugalmáért. Kénytelen elviselni, a folyamatosan magyarázó Szamarat. De Shrek, nem retten meg a sárkánytól sem. Megmenti a hercegnőt. Vagyis, se nem dalia, se nem nemesi származású, de mégis helyén van a szíve. És ló helyett szamara van, de ugye ismerjük a mondást, ha ló nincs.... 

Aztán ugye ott van a Szőke Herceg. Hát... igen... ő sem az a típus, akiről lányok ezrei álmodoznának éjjelente. Vagyis a Shrek lerombolta az évtizedek óta fennálló illúziót. Nem feltétlen kell várni a hercegre.... az ember sokkal jobban jár Shrekkel.

Aztán jött a Jégvarázs. A herceg... első látásra szerelem... egy rugóra jár a fél eszünk... stb. stb. Aztán erről a hercegről is kiderül, hogy egy lyukas garast sem ér. Ellenben ott van az egyszerű jégkereskedő, aki kemény fizikai munkával keresi meg a mindennapi kenyérre valóját. És ló helyett egy lökött rénszarvassal nyomul. És a mesében bebizonyosodik, hogy erre a férfira lehet számítani. Hogy ő ott van, ha kell, megmenti, akit, és amikor kell! Tisztességes, szeretetreméltó, és még a rénszarvasa is van!

Hát... igen.. ennyit az illúziók világáról. Talán a mai generáció gyermekei, már nem a herceget fogják várni, hanem egy férfit, a férfit... aki ott van, ha kell, aki társa lesz, talán egy életen át.

És talán végre leáldozik az "álhercegek" ideje. Talán nekünk nőknek is felnyílik a szemünk, és bármennyire is szeretnénk a társat, azért a szívünkkel is látunk, és nem csak a szemünkkel, és nem csak azt, amit szeretnénk. Mert elég fájdalmas tapasztalás tud lenni, ha a hőn áhított hercegünkről kiderül, hogy csak egy szélhámos, és abból is a legalja.