2015. feb 25.

Kirakat életek

írta: Kata Vank
Kirakat életek

_angyal_lepcso

Sokszor azt veszem észre, hogy bizonyos emberek céltáblájává válok, amiért úgy élem az életem, hogy nincs mellettem férfi. Bizonyos emberek ezen nagyon jól tudnak szórakozni, mert mellettük ott a férjük, párjuk, társuk, ki minek nevezi, és ki minek hívja. Hát igen, valóban nincs mellettem társ, de egy cseppet sem vagyok magányos. Nem úgy élem az életem, hogy miért vagyok egyedül, és nem is kesergek ezen.  Valójában az elmúlt időszak lehetővé tette számomra, hogy megleljem önmagam, hogy megtaláljam, ki is vagyok én, mit is szeretnék az élettől, és az élet mit szeretne tőlem.

Elég csak körülnézni a közvetlen környezetünkben. Hányan élnek úgy, hogy van mellettük valaki, akire nem számíthatnak, aki nem társuk a mindennapokban, de összeköti őket, a lakáshitel, az autólízing, és a gyerekek. Közben becsapják önmagukat, és gyártják a különböző kifogásokat, miért nem mernek lépni, miért nem mernek egy új életet kezdeni. Én is ezt tettem, több, mint tíz évig. De az élet rákényszerített arra, hogy merjek cselekedni! Az élet rákényszerített arra, hogy addigi életem hátrahagyva, mindent elveszítve, megfogva gyermekem kezét, elinduljunk egy ismeretlen ösvényen, felépíteni mindazt, ami a közös jövőnket jelenti. Már nem gyárthattam kifogásokat. Már nem hazudhattam tovább magamnak. Lépnek kellett, mert nem volt más választásom. Lépnem kellett, és léptem. Tanulni kezdtem, és tanulok mind a mai napig. Megleltem az otthonom, lettek álmaim, tűztem ki célokat, megleltem a békét, a békét önmagamban, a békét önmagammal. A lelkem lenyugodott.

Kötöttem én alkut épp eleget, több, mint tíz évig. Végletekig elnyomva önmagam, be szerettem volna bizonyítani a világnak, hogy az én életem tökéletes, az én házasságom tökéletes. Minden tökéletes volt, minden. A kívülállók el voltak ragadtatva, csodálkoztak, és csodálták az életünket, hiszen minden annyira rendben volt. Hogy valójában a négy fal között, mi zajlott, nem látta senki, nem láthatta senki. Kirakat életem volt, de az abból a legjobb. A legjobb! Több csillagos.

Hát, igen, valóban nincs mellettem férfi, valóban nem élem a kirakat életem. Mert nekem nincs olyan. Mert már nem akarok bizonyítani. Már nem másoknak tetsző életet szeretnék élni, hanem a sajátomat. Egy évvel ezelőttig még elgondolni sem mertem, hogy nekem, lehet olyan. Saját élet! Ahol mindent megtehetek, amit szeretnék, ahol nem kell engedélyt kérjek bármire, és mindenre. Ahol megtehetem, ha arra vágyom, hogy beüljek az autóba és több száz kilométert menjek zenét hallgatva, akkor megteszem. Megtehetem, ha túrázni szeretnék menni, akkor túrázom, hallgatva a madarak énekét, vagy a csendet keresve bezárkózom a négy fal közé, és kizárom a külvilágot. Mert akkor épp arra van szükségem.

Valóban nincs férfi az életemben, mint ahogyan házam sincs, és luxusautóm sincs, és gagyi telefonom van, és nem járok márkás cuccokba. De nem is szeretnék. Nem szeretnék ismét megalkudni önmagammal. Nem szeretnék, csak azért egy férfit magam mellé, hogy mások ne gúnyolódjanak azon, hogy egyedül vagyok. Nem szeretnék csak azért férfit, hogy legyen nekem is valakim, háttérbe szorítva ismét önmagam, az álmaim. Csak azért, hogy legyen, nem lesz! Majd lesz egy társ, aki a partnerem mindenben, és akinek én is a partnere lehetek. És nagy különbség van aközött, hogy valaki magányos, vagy egyedül éli az életét. Hiszen hányan élnek társas magányban? És hányan érzik nagyon is jól magukat egyedül. Manapság azt feltételezik, ha valaki "szingli", hogy divatos szóval éljek, akkor az csak is magányos lehet, és kétségbeesetten keres valakit párnak. Manapság azt hiszik, ha valaki spirituális, akkor ikerlángot, lélektársat, lángtársat vagy nevezzük akárminek is várja. De vagyunk jó páran egyedül, szeretve az életünket, meglelve önmagunkat, élvezve a szabadságot, a szeretetet, meglelve a lelki békét.  Csak mostanság túl sok olyan írás jelenik meg, amelyek az egyedülállókat kétségbeesett, reményvesztett embereknek állítja be, manapság sok olyan cikk jelenik meg, amely azt sugallja, hogy akinek kapcsolata van, csak és kizárólag jó ember lehet, és, ha valakivel élsz, akkor minden probléma egycsapásra megoldódik.

Nincs mellettem férfi, de nem vagyok magányos. Nincs mellettem férfi, de nem vádolom előző kapcsolataimat. Hiszen mindegyiktől tanulhattam, nagyon is sokat. Mindegyik adott nekem valamit, ami által azzá válhattam, aki most vagyok. Mindegyiket nagyon szerethettem, és akkor nekem csak is ez volt a fontos.

Nincs, és nem is lesz soha többé kirakat életem! Viszont most már elmondhatom, hogy van életem! És nem is ülök kétségbeesve az igazira várva. Megyek, haladok az utamon, kézen fogva a gyermekemmel. A többi pedig nem számít... talán sosem számított!

 

 

Szólj hozzá