Mindannyian hallottunk a nepáli földrengésről. Ezen hírek nem szoktak mélyen megérinteni. Kérem a Szellemet segítse az ott lévőeket, és átengedem, elengedem a történteket. A Nepálban történtekkel nem tudtam ezt tenni. Hallgattam a híreket a rádióban, és azt vettem észre folynak a könnyeim. Nem szoktam sírni. Örömömben legördül egy egy könnycsepp arcomon, de nem jellemző rám, hogy sírok. Már nem is tudom, mikor sírtam utoljára azért, mert fájt valami, mert bántott valami. Most mégis azt vettem észre, sírok! Szinte láttam magam előtt a katasztrófa képeit. Azt éreztem segítenem kell! Nem tudtam, hogy hogyan tehetem meg, de segíteni szerettem volna. Haza érvén neki álltam megszervezni, hogy kijuthassak Nepálba, hogy ott lehessek, ahol kell a segítség. Egyelőre nem mehetek. A későbbiekben elképzelhető, hogy részt vehetek a nepáli emberek mindennapjaiban, de ma még nem. És akkor kértem Szellemet, hogy mondja meg nekem, mit is tehetnék. Ott szerettem volna lenni, embereket megmenteni, embereken segíteni. Nem tudom, miért. Sosem volt kapcsolatom Nepállal, és a nepáli emberekkel, most mégis az az érzés lett úrrá rajtam.... ODA KELL MENJEK! Ott a helyem. És akkor Szellem küldte az intuíciókat.

Nem mehetek még oda, hogy személyesen jelen lehessek, viszont kérjem meg barátaimat, ismerőseimet, és ismeretleneket, hogy minden este kilenckor küldjünk szeretetet, fényt, energiát az ott élőeknek, a túlélőknek, az árván maradottaknak, és azoknak, akik még esetlegesen a romok alatt várják, hogy megleljék őket. Kérjem meg az embereket, hogy este kilenckor közösen imádkozzunk, meditáljunk, kinek hite és meggyőződése szerint. És ezt tettem. Kértem a facebookos üzenőfalamon, és kértem nagyon sok csoportban, hogy a szeretet energiáit összeadva, ha másként nem, így segítsünk az ott élőeknek.

És szeretném megköszönni, annak a több száz embernek, aki csatlakozott eme kezdeményezéshez. Vallási felekezettől függetlenül, tisztelve egymás hitét, és meggyőződését, leültünk, és mindenki azt tette, amit a szíve vezérelt. Volt, aki imádkozott, volt, aki meditált, a spirituális választerápiával élő emberek, közöttük én is, pedig tisztítottunk a Szellem segítségével, hogy könnyebb legyen az ott lévőeknek. Az áldozatoknak, a túlélőknek, és a mentőegységekben jelen lévő embereknek. Mindenkinek, aki ma ott van Nepálban.

A SZERETET bebizonyította, hogy csodákra képes! A szeretet bebizonyította, hogy, amikor szükség van a segítségre, akkor igenis képesek vagyunk összefogni... mindentől függetlenül. Faji, vallási, nemi megkülönböztetéstől mentesen, mindenki tette, amit érzett, hogy tennie kell! Mert tiszteletben tartottuk egymás hitét, meggyőződését, és tiszteletben tartottuk az embereket! Senki nem azért csatlakozott, mert kell! Csatlakozott, mert érezte, hogy itt a helye!

Nem mehetek oda, hogy személyesen segítsek az ottaniaknak. Nem lehetek velük fizikai síkon, de lélekben ott lehetek velük! És lélekben ott volt velük, és ott is lesz több száz ember. Mert érezték szívük szeretetével, hogy ott kell lenniük!

Köszönöm Önöknek! Köszönöm Nektek! Köszönöm, hogy a szeretettől vezérelve ennyien ott lehettünk, és ott is leszünk minden este. Nepálért, az életért!

A szeretet csodákra képes! És én Önöknek, nektek köszönhetően érezhettem ezt!

Köszönöm, hogy részese lehettem a csodának! Köszönöm, hogy megélhettem ezt! Köszönöm, hogy a szeretet hívó szavára ennyien ott voltak, ott voltatok! Köszönöm a CSODÁT!

Volt, aki azt írta, mást nem tehet, csak imádkozik! Éppen elég ez is! Mert jelen esetben az összefogás, a szeretettől vezérelt összefogáson van a hangsúly! A szeretet csodájáról! Amikor egy egy tragédia kapcsán összefogunk, és a szívünkre hallgatva tesszük, amiről azt érezzük, hogy tennünk kell! És Több százan, talán ezren  együtt, közösen, imádkoztunk, kértük az angyalokat, meditáltunk, tisztítottunk, küldtünk fényt, energiát, szeretetet! És kérni fogjuk minden este.

Itt kezdődnek a csodák! Ezt nevezik a SZERETET és az ÖSSZEFOGÁS csodájának. Köszönöm, hogy részese lehetek!

Szellemben nincs idő, és nincs tér. Ezért bárki bármikor csatlakozhat. Gondoljon szeretettel az ottaniakra. Mondjon el értük egy imát, kérje az angyalok segítségét, meditáljon, tegyen bármit, amiről érzi, hogy tennie kell! Mi minden este kilenckor összeülünk, amíg érezzük a vezettetést, a hívást. Mert egy ilyen helyzetben, ami Nepálban is van, minden segít! Minden! Nem lehetünk ott, hogy személyesen segítsünk, nem vihetünk vizet, élelmet, nem ölelhetjük meg azon gyermekeket, akik szülők nélkül maradtak! De tehetünk értük! SZERETETTEL!

Köszönöm, hogy tesznek értük! Köszönöm, hogy tesztek értük!