Mit szeretnék? Nem tudom. Élni az életem! Veled lenni, amikor lehet. Nem félni, hogy elveszíthetlek. Nem aggódni, hogy mit csinálsz, merre jársz, kivel vagy? Nem rettegni azon, hogy vajon neked vagyok-e olyan fontos, mint amilyen én neked! Nem tekinteni a jövőbe. Megélni a jelen pillanat minden szépségét. Álmodni, vágyakozni, hinni, remélni, bízni. Tudni, hogy minden rendben van. Tudni, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell.

A jelenben lenni. Nem várni a jövőt, nem tervezni. Mert tudom, mellettem leszel, amíg mellettem kell lenned! Hogy meddig? Nem érdekel! De addig is szeretném megélni minden másodpercét, minden pillanatát! A jelenben! Hozzád bújni, érezni, ahogyan dobog a szíved! Szabadnak lenni, miközben tudom, hozzád tartozom! Sétálni a parton. Tudni, hogy jössz, amikor jönnöd kell, és mész, amikor el kell menned! 

Bízni! Bízni, hogy melletted végre megtalálom azt, amire mindig is vágytam. 

Nem akarom, hogy a párom légy, és nem akarom, hogy kiegészíts! Azt szeretném, hogy az egészet tedd még egészebbé, a csodát még csodálatosabbá! 

Társat szeretnék! Társat, aki mellett megmaradhatok önmagamnak. Aki nem akar átformálni, átnevelni, le- és rászoktatni. Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok! 

Társat szeretnék, akinek kezét megfogva mehetek tovább az utamon, és Ő is a maga útján! Nem akarom, hogy az én utamat járd! Járd a sajátodat tudva, hogy ott vagyok melletted, ha kell megfogom a kezed, ha arra van szükséged, akkor csendben haladok melletted tovább, és azt szeretném, hogy Te is ezt tedd! 

Nem akarok kifogásokat, nem akarok DE-t, és HA-t! Azt szeretném, hogy minden úgy legyen tökéletes, ahogyan van! Azt szeretném, hogy fogadj el ilyennek, amilyen vagyok, és én sem kérem tőled, hogy változz meg a kedvemért! Változz meg, ha megszeretnél, de miattam, ne tedd!

Érezni szeretnélek! Várni a veled töltött percek,  órák szépségét! Nem félni, nem rettegni, nem aggódni! 

Hiszen téged vártalak, amióta leszülettem erre a Földre! A lelkem téged keresett, miközben megannyi tapasztaláson van túl! Tudtam, mindig is tudtam, hogy létre fog jönni a nagy találkozás, amikor az mindenki számára a legmegfelelőbb! Tudtam, mégis néha kételyeim támadtak! Féltem, hogy nem fog bekövetkezni!

Légy az életem, az életünk része! Önmagadként, önmagadért, értem, értünk, és mindenért, és mindenkiért! Azért mert szeretsz, azért mert szeretlek, azért mert megleltük a másik felünk! Légy az életem része, és én hagy legyek a Te életed része! Lépj be az életembe, mert már felkészültem rá, és engedj be az életedbe. 

Nem kell, hogy ígérj! Nem kell, hogy bármit is mondj! Csak légy végre itt velem, velünk, és én végre veled és melletted lehessek! A többit bízzuk Istenre, sorsra, Univerzumra, Szellemre! Engedjük, hogy vezéreljenek bennünket! Eddig is olyan szépen vezettek bennünket életünk útján! Bízzunk magunkban, a másikban, az égiekben! És éljük meg a perceket,  az órákat,a napokat, a heteket, félelem nélkül, kétkedések nélkül, rettegés nélkül! 

Kérlek lépj be az életembe, és én hagy lépjek a Tiédbe!