Néha az élet úgy ahogy van szép tud lenni. Talán mindig is szép, csak mi rendelünk olyan energiákat a mindennapjainkhoz, amikor nem láthatjuk a szépet, csak azt ami nincs, ami hiányzik. Talán sokszor nem vesszük észre, hogy az életünk tele van ajándékokkal, hanem mindig elégedetlenkedünk azon, hogy miben nem lehet részünk, mi kellene még. És talán az a legnagyobb gondunk, hogy a boldogságunkat feltételekhez kötjük... boldog lennék, ha végre lenne... ez vagy az. De vajon tényleg boldogok lennénk akkor, vagy megint találnánk valamit, amit kihangsúlyozva, megint nem leszünk boldogok?

Elfáradtam. Kevésszer érzem a fáradtságot, de akkor nagyon. Egy csodálatos nap estéjén már ágyamban feküdtem, és elengedni készültem az eltelt órákat, megköszönni mindazt, amiben részem lehetett. Fáradt voltam, de boldog... nagyon boldog. Mert napok óta egyre erősebbé és erősebbé vált bennem az érzés, hogy most annyira szép és tökéletes minden. Hogy most annyira rendben van minden. Szeretem az életem, pedig nem is oly rég, még el akartam dobni magamtól.

Annyira rendben van minden. El tudtam engedni minden félelmemet, aggódásomat, elégedetlenségemet, türelmetlenségemet. Képes voltam letenni mindent, és csak a szép maradt. A szép és a csodák, amelyek minden egyes nap belépnek az életembe, szebbé, teljesebbé, egészebbé téve mindent. Mindent. Most valahogy minden olyan kerek és egész. Minden fényben látszik, tökéletesnek. Szeretek fáradt lenni, mert az azt jelenti a számomra, hogy egy olyan napot tudhatok magam mögött, amelyben bőséggel tevékenykedtem. 

Rendbe tettük a kertet. Van itt a házam mögött egy kis világ, ahol békét találhatunk, ahová kiülhetünk, ahol az univerzum minden teremtménye menedéket lel, amikor úgy érzi szüksége van rá. Néztem az almafáinkat. Hosszú hosszú évek után most először nem vész el a termése. Leszüreteltük az álmát, és leszedtük a szőlőt. Sosem tettünk még ilyet. A fák minden évben bőséges termést hoztak, amely a legtöbbször sünik tápláléka lett, vagy egyszerűen csak a földre lehullva várták, hogy történjen velük valami. A mi kis fáink mégis évről évre  áldással jutalmaztak bennünket. És most vígan rágcsáljuk az almáinkat, és majd készül belőlük kompót, lekvár. Szeretem a kertem, szeretem a fáimat, és tegnap este megköszöntem nekik, azt az ajándékot, amelyet ők akkor is adtak nekem, amikor nem törődtem velük.  Érezve a frissen lenyírt fű illatát, ülve a teraszon a gyönyörű virágaimmal körülvéve, miközben gyönyörű gyermekem benn játszott, vajon kívánhatna egy ember ennél többet? Ez a nagyon jól eső érzés, amikor az elme kiürül, és nem keresi tudatosan a rosszat. Amikor az ember nem tud mást mondani, csak annyit... KÖSZÖNET, mindenért. Jó érzés... nagyon jó... a világ legjobb és legcsodálatosabb  érzése. Mert a boldogsághoz nem kellenek feltételek, és azok teljesülése... Boldog vagyok, mert hallgatva lelkem és szívem hívó szavára ráléptem az utamra. Majdnem belehaltam, de ráléptem, mert nem volt más választásom. Mert vagy ezt tehettem, vagy azt, hogy eldobva mindent visszatérek a Forráshoz, és megpróbálom még egyszer. Isten, sors, Univerzum, Szellem pedig azóta is vezérel, és a lehető legcsodálatosabb életet adják nekem.

Sokszor én is kérdezem, hogy miért nincs még ez vagy az? Mit kellene még tegyek, hogy végre teljesüljön? Aztán akkor jönnek ezen napok, amikor megbizonyosodhatom arról, hogy bizony az égiek igenis tudják, mi az, ami kell egy tökéletes és boldog élethez. Amikor nem én szabom a feltételeket, hanem elfogadom azt az ajándékot, amit fentről szántak nekem. Amikor teljesen természetessé válik, hogy az életemben minden megy a maga útján, és megkapok bármit és mindent, amit kértem, de csak is akkor, amikor annak itt van az ideje. És nekem pedig jogom van eldönteni, hogy azt az időt méltatlankodással, türelmetlenséggel töltöm, vagy észre veszem a nap sugarait, az ajándékokat, az álmokat. 

Szeretem a pillanatokat, a megélt, átélt csodákat, a békességet, és mindazt, ami eme földi létet jelenti. Mert az égiek nap, mint nap bizonyságot adnak arról, hogy a lehető legjobb kezekben van az életem, az ő kezükben. 

És amikor eluralkodik bennem a sok elégedetlenség és negatív érzelem, akkor lóhátra pattanva elfelejthetek mindent, kiüríthetem a gondolataimat, az elmémet, és eggyé válhatok a jelennel, amely akkor is tele van szépséggel, amikor én nem vagyok hajlandó észrevenni. 

Mert vannak napok, percek, órák, amikor minden annyira rendben van. Mert ennek ilyennek kellene lennie. Talán meg kellene tanuljunk feltételek nélkül boldognak lenni, mert nagyon jó érzés! A legcsodálatosabb érzés a világon!