Tízmilliószoros nap van. Mindenhonnan ez az információ szalad felénk. Lassan az is elkezd hinni ebben az egészben, akinek esetleg eddig kételyei lettek volna. A felénk áradó remek írásokból már tökéletesen elsajátíthatjuk, hogyan és miként kell meglovagolni ennek a napnak előnyeit. Részemről már lassan komplett idegbeteggé válok, vajon kellőképpen pozitívak-e a gondolataim, jól elvetettem-e a magokat, amelyek aztán beérő gyümölcsként megjelennek az életembe. Ha mégsem "lenne" "helyes" ahogyan gondolkodom, csak most és kizárólag ma megrendelhetek mindenféle akciós csomagokat, amelyekkel aztán a teremtés koronázatlan, vagy koronázott királynőjévé válhatok. :D Persze ennek, mint oly sok mindennek ára van.... időnként meglepően nagy ára.... hiába teremteni és bevonzani tudni kell, ha másként nem megy, hát meghirdetni "különleges, exkluzív, csak és kizárólag" mára, "csak és kizárólag"   teremtős képességes akármiket, és a hiszikenység ösvényét meglovagolva már teremteni is lehet sok sok bevételt. :D És, ha mindez kevésnek bizonyulna ahhoz, hogy jól, mi több szuperül tudjak teremteni 495 Ft. + áfa / percért   elárulnak nekem minden titkot.... olyan titkot is, ami eddig mindenki előtt titok volt, de ha tárcsázom a számot, csak és kizárólag nekem elmondják a vonal túlsó végén... sőt!!!! az ötös lottó nyerőszámait is megsúgják nekem.... bár lehet, az egy kicsit többe kerül.

Tehát nekibuzdulva a tízmilliószoros teremtő napnak, gondosan figyelve a pozitív gondolkodás, pozitív megerősítés és minden egyébre, elkezdődött a napom. Egy átlagos nap... egy csodálatos átlagos nap... tele meglepetésekkel, szépséggel, csodákkal. Gyerekkorom óta gyűjtöm a plüss medvéket. Mindig is szerettem őket, és amikor lehetőségem adódott rá, el is kezdtem felhalmozni eme plüss csodákat. Az évek alatt egyre többen és többen lettek. A legbüszkébb egy Kanadából érkezett hófehér bundásra vagyok, mert azért egy fél nyáron át dolgoztam gyerekként, hogy megvehessem magamnak. Ötezer forintba került, ami ezelőtt húsz éve igenis sok pénznek számított, főleg egy gyermeknek. Azóta is itt ül a szobámban. Valahogy túlélték velem az elmúlt évtizedek viharait. Sokáig nem gyarapodott a létszám, mert mint mindent, ezt is elengedtem, elvették tőlem. Túlélték. Évekig porosodtak egy garázsban, mégis megkímélődtek. Sem az egerek, sem a patkányok nem tettek bennük kárt. És amikor lehetőségem nyílt összeszedtem a kis csapatot újra. 

És azóta egyre többen és többen lettek. Polcokon, ágyon, dobozokban várják, hogy egyszer majd történik velük valami. Talán nyitok egy maci múzeumot. Még régi Posta Bankos macim is van! Aki mindig feldőlt a reklámban. Utána a bank is valami hasonlót cselekedett, de az a maci nagyon édes. Van fekete, fehér, tarka, színes mindenféle méretben... és csak gyűlnek és gyűlnek, hogy amikor rájuk tekintek mosolyogni tudjak. Mert szeretem őket. Mindig is az életem részei voltak. Van, amelyik már gyerekkorom óta éli velem az életét. Amióta megszületett a gyermekem, és magával hozta a ló mániát, a plüss medvékkel együtt megszaporodott a plüss lovak száma is az otthonunkban. Szerintem a világ legnagyobb ménesét tudhatjuk magunkénak. :D 

Mindig lehet kedvező áron plüss macit venni. Az emberek többségének a plüssök csak porfogók. Elindultam beszerző körutamra. Elvégre is tízmilliószoros nap van, és muszáj meglepjem magam valamivel, mert hogyan is gyakorolhatnám a legjobban a teremtést másként, mint örömmel meglepni magam valamivel, ami végtelen szeretettel, és hálával tölti meg a szívemet, akárhányszor csak rátekintek. Beültettem a kosaramba a mosolygós macit... majdnem akkora volt, mint én. Kifelé menet leltem még plüss lovakat is, gondoltam ezzel pedig meglepem kedvenc csemetémet. Így már négyen voltunk, két ló, egy nagy maci... meg én. Szerettem látni az embereket, ahogyan próbáltam kijutni a bevásárló központból, kezemben a friss szerzeményeimmel. Alig bírtam tőlük mozogni. Lusta voltam kitolni a kosarat, hogy aztán újra vissza kelljen vigyem egy tárolóba, úgy véltem megoldom ezt a feladatot. Kicsit pankrációznom kellet velük, de végül is siker koronázta tettemet. Szerettem látni a mosolyt az arcukon, amikor rám néztek, és csak egy sétáló plüss medvét láttak. Szerettem érezni azt a szeretetet, ami áradt felém. Nem rajtam mosolyogtak... velem mosolyogtak. Néha egy ily kevésnek tűnő dolog is épp elég ahhoz, hogy egy két embernek értékes másodperceket szerezzünk. Nem kell több. Néha ennyi is épp elég. Mert valaki, akinek esetleg rossz napja volt.... túl sok terhet cipel, tele van félelemmel és aggódással, meglát egy plüss macit... és önkéntelenül mosolyogni kezd. Ha csak egy pár pillanat erejéig is, de elfeledkezik mindenről... és megéli a másodpercet... és megjelenik egy mosoly az arcán. Mert néha ennyi is épp elég! 

Beültettem Törpibe... kedvenc autómba Barnit (közben keresztelőt is tartottam) bekötöttem a biztonsági övvel... csak szabályosan kérem... :D  és az ölébe ültettem a két lovat. Mondjuk ez annyira nem volt szabályos, de bíztam benne, ha esetleg találkozom a rend őreivel megbocsátják nekem eme tettem. :D  Tehát elindultunk hazafelé. Öröm volt a szívembe és a lelkembe. Nem csak új családtagjaink lettek, de nagyon sokaknak mosolyt csempésztünk a napjába. A haza vezető úton is akadt elég sok nézőnk. Az autókból sokan rám dudáltak, köszöntek, mosolyogtak, és az utcán elhaladó embereken is láttam némi örömöt. Szerettem ezt az utat. Jó érzés volt látni a reakciókat, jó érzés volt látni a szeretetet. 

Sokan azt hiszik valami hatalmas dolgot kell, hogy tegyünk annak érdekében, hogy valami jó is történjen. Pedig néha elég egy apróság, amivel megannyi ember napját, percét, pillanatát szebbé lehet tenni. Nincsenek nagy csodák és kis csodák! Csodák vannak, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket! Csodák vannak, amelyek azért születnek, hogy örömben és boldogságban legyen részünk! És a csodák itt vannak velünk, körülöttünk.. és csak arra várnak, hogy vegyük észre őket!

Nem kellenek nagy dolgok egy egy szép pillanathoz. Néha elég egy sétáló maci, vagy egy anyósülésen bekötött plüss medve! 

Köszönöm a mosolyokat, a nevetéseket.... és köszönöm Barnit! :D :D