Szeretem a játszótereket, szerettem kimenni a gyerekemmel egy egy ilyen helyre. Órákat tudtunk eltölteni, jól érezte magát, barátokra lelt, közben én is megismerhettem pár embert, akikkel szívesen beszélgettem. Volt, hogy egész nyarakat töltöttünk kinn. Reggel korán kimentünk, haza szaladtunk enni, majd irány vissza a játszótér. Volt, hogy az este is ott köszöntött bennünket. Aztán persze, ahogyan nő a lányom, már nem vonzó neki eme szórakozás.

Mégis van, hogy kiugranak a szemben lévő, nem túl nagy, de rendkívül jól felszerelt játszótérre. Labdáznak, hintáznak, teniszeznek, vagy egyszerűen csak ülnek a padon, és megbeszélik az élet  és a világ nagy dolgait. Már nagy. Nem aggódom, ha szeretne kimenni, hiszen bekamerázott a terület. Nem aggódom, mert tudom, ha azt mondja ott lesz, vagy ott lesznek a barátnőjével, biztos lehetek benne, hogy így is van. Néha rájuk nézünk, de ki sem kell menni hozzájuk, hiszen a kertbe, vagy a nyitott ablaknál a lakásban is hallani, hogy minden rendben van velük.

Amikor még kicsi volt, kisebb volt egy pillanatra sem tévesztettem őt szem elől. Manapság már nincs szükség anya ilyen fokú féltő, és óvó tekintetére. 

Igen, bennem is voltak félelmek, hogy majd a játszótérről elrabolják,  megtalálja valami pedofil. Mindig pásztáztam a játszótér környékét van-e ott "gyanús" alak, aki nem illik a képbe. De szerencsére soha semmilyen inzultus nem ért bennünket. Jól éreztük magunkat, és ez volt a lényeg.

Tegnap megint kimentek a térre. Akkor történt, hogy 12 évesekből álló "csoport" beléjük kötött. Lecigányozták őket, lekövérezték őket. Nem tettek semmit, csak játszottak, beszélgettek erre egy velük egykorú csapat úgy döntött, ideje izgalmassá tenni a szürke délutánt. A lányom, még, ha cigány is lenne, akkor se lenne senkinek semmi joga ahhoz, hogy ez alapján ítélkezzen, vagy ezt bűnéül rója fel! ÉS nem kövér! De, ha az is lenne, az is csak és kizárólag rá, és rám tartozna , nem pedig ilyen ifjakra.

A lányom barátnőjének megtépték a haját. Az egyik fiú elindult a lányom felé, viszont ő nem hagyta magát, ezért belerúgott. Nagyra sikeredett a rúgás, és a fiú letérdelt, de nem merte ezek után bántani a lányomat. Mi már szaladtunk is ki, hiszen azonnal hallottuk, hogy baj van, de mire kiértünk a csapat hazaszaladt. Ők is ott laknak. És volt ott pár nagyobb fiú, akik szintén a lányaink segítségére siettek.

Lányom barátnője, annyit mondott, nem mert védekezni, mert attól félt, ebből neki lesz baja.

Mindig féltem attól, hogy majd a nagyobb gyerekek fognak beléjük kötni, esetleg a felnőttekkel lesz nézeteltérésük, mert valljuk be őszintén, sok olyan felnőtt van, aki előszeretettel fitogtatja erejét gyerekeken.  De azt nem hittem volna, hogy vele egykorú bandába keveredett fiatalokkal fognak összeakadni. 12 éves gyerekekről beszélünk, akik csapatba vergődve keresik a megfelelő alkalmat egy kis verekedéshez. Két fiú és egy lány alkotta ezt a csoportot. Két fiú, és egy lány... testvérek.... 12 évesek.... A fiúk mentek neki a lányoknak. A fiú tépte meg a barátnőt, és a másik fiú akarta megütni a lányomat... ok nélkül. Ezt onnan tudom biztosan, hogy később megbeszéltük a gyerekek szüleivel a történteket, és ők is bevallották, hogy semmi nem történt, ők támadtak ok nélkül. Délután, a játszótéren, amely be van kamerázva... és 12 éves gyerekeknek ez a legjobb elfoglaltsága. Megütni, megtépni, lecigányozni másokat.... 

Igen.. a lányom megvédte magát! És büszke vagyok rá! Én sem vagyok az agresszió híve, de igenis meg kell védenie magát egy egy ilyen helyzetben. Remélem nem sokszor fog előfordulni. Igen... hiszem, hogy olyan a világ, amilyenné mi álmodjuk, de a világnak van egy másik arca is... ez az agresszív, kötözködős, cigányozós, zsidózós, verekedős arca. 12 éves gyerekek! 12 évesek! Mi lesz később? Bárkit megkéselnek majd, vagy megölnek, mert azt gondolják jó buli? És hol vannak a szülők? Mitől válhatnak 12 éves gyerekek ennyire agresszívvá? Mi válthat ki 12 éves gyerekekből ilyen fokú gyűlöletet? ÉS biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első... és sajnos abban is, hogy nem is az utolsó.

Amikor beszéltünk a szülőkkel, bocsánatot kellett kérnie a gyerekeknek. De ez semmit nem ér! Egyrészt, mert kényszerből tette, és nem őszintén, hiszen látszott a gyerekeken, hogy abszolút nem bánták meg a tettüket! Sőt! Nem is értették, mi a mi problémánk! Hiszen ők csak játszottak! 12 éves gyerekeknél játék az, hogy megtámadnak, megütnek, lecigányoznak másokat!

Nem játék! ÉS igen, nekünk szülőknek a felelőssége, hogy a gyermekeink ne viselkedjenek így! Eszükbe se jusson így viselkedni! A mi felelősségünk. Igen, rohanó világban élünk, sokszor levegőt venni nincs időnk! De nem hanyagolhatjuk el a gyermekeinket! Nem engedhetjük meg, hogy ez történjen! Mert a mi felelősségünk! A miénk! 

Nem tudom, mi az, ami miatt ezen testvérek ezt a viselkedésformát öltötték magukra, és nekem nincs is hozzá semmi közöm! DE ahhoz már van, ha az én lányomat akarják áldozatul! 

A szeretet megold mindent, a gyűlölet és az agresszió nem! Agresszióra, csak agresszivitás lesz a válasz, de a gyermekeinknek akkor is meg kell tudni védeni magukat! Nem szabad, hogy áldozatként kipécézzék maguknak, az ilyen és ehhez hasonló csoportok! 

A barátnőm azt mondta nekem, hogy egy lány ne verekedjen! A lányom nem verekedett! A lányom megvédte magát! Óriási a különbség a kettő között. 

Kedves elfoglalt szülők! Kérlek figyeljetek oda a gyerekeitekre, kérlek mondjátok el nekik, hogy baromira nem menő megütni lányokat, nem menő a cigányozás, és nem menő a zsidózás sem. Nem menő! És nem menő az agresszív gyerek sem! És erre nem megoldás, hogy otthon a négy fal között, majd jól megveritek őket, esetleg szobafogságban lesznek napokig! Erre ez nem megoldás! Ez a fajta mély gyűlölet, és agresszivitás gyökere mélyebben van, mint gondolnátok! ÉS igen! A ti felelősségetek! Nem mondom, hogy rosszul neveltétek őket, hiszen nem is ismerlek titeket, de egyébként sem lenne jogom ítélkezni! De akkor is a ti felelősségetek, ha a gyerekeitek így viselkednek! És az még nagyobb baj, hogy ezt ők játéknak vélik, vélték! Ez a ti felelősségetek, és csak ti lehettek azok, akik ezt meg tudják állítani! Állítsátok meg! Legyen rá időtök! Legyen a gyerekeitekre időtök! Én is több munkahelyen dolgozom, de akkor is szorítok időt a lányomra! Sőt! A gyermekeink az élet nagy ajándékai! Figyeljetek rájuk oda, mert ez magától nem fog elmúlni! Nem dughatjátok homokba a fejeteket! És nem mondhatjátok, hogy többször nem fog előfordulni! Bár  így lenne! Legyen időtök a gyerekeitekre! Legyen időtök rájuk! Nekik szükségük lenne rátok! Nagyon nagy szükségük! De nem a veréseitekre, nem a gyűlöletetekre, hanem a szeretetre! A szeretetre!  

Köszönöm Istennek, sorsnak, Univerzumnak, hogy most nem esett baja egyik gyereknek sem. Köszönöm, hogy ezt a tapasztalást szerencsésen megélték! Köszönöm azoknak a fiúknak, akik ott voltak és segítettek a lányoknak! 

Igen... valóban rúgott a lányom! De csak védekezett! ÉS ezért nem fogom megszidni! Van egy világ, a mi világunk, ahol békesség, nyugalom, és szeretet van. És van egy másik világ, ahol ennek az ellenkezője! Talán ez a két világ egy és ugyanaz, csak két arca van! Nem tudom! De nem is kell tudnom! 

Óvjuk meg a gyermekeinket! ÉS vigyázzunk rájuk! És legyen időnk rájuk! Mert szükségük van ránk! A szeretetünkre!