Gyermekét egyedül nevelő édesanya vagyok. Dolgozom, háztartást vezetek, kertet rendezek, ellátom a kutyáinkat, macskáinkat, pikkelyeseket, páncélosokat, és egyéb állatainkat, és persze, ami a legfontosabb, mindent megteszek, hogy drága, egyetlen kicsi lányomat felkészítsem az életre. Fogom a kezét, és kísérem útján. A nagy közös lovaglások, és a sok élmény, ami még különlegesebbé teszi az anya lánya kapcsolatunkat. Sokan mondják, szerencsés vagyok, amiért közös hobbim van a gyermekemmel, mert így még több időt tölthetek vele, szeretetben, nevetésben.

A nyári szünetben van, hogy eljön velem dolgozni. Beülünk a kocsiba, és végig dumáljuk az utat. Addig is együtt vagyunk. Rendkívül család barát helyen dolgozom, így nem kell benn üljek napi 8-10 órát az irodában. Csak "beugrok" megbeszélni az aktuális teendőket, és otthonról a számítógépről mindent intézhetek is. Nagy segítség ez nekem, nekünk. 

Emlékszem a nyáron kinn voltunk a lovaknál. A lányok beszélgettek az élet nagy dolgairól. Már ennyi idősen is kész nők! A gyermekem boldogan mutatott egy közös képet rólunk a többieknek. Mindketten lóháton vagyunk, és egymás kezét fogva nevetünk a világba. A kislány hangosan felkiáltott: "Úristen de jó neked, hogy ilyen viszonyba vagy az anyukáddal! Nekem van egy csomó osztálytársam, aki állandóan veszekszik az édesanyjával!" Igen... szerencsés vagyok én, hogy ilyen különleges kapcsolatot ápolhatok azzal, aki számomra a legfontosabb. 

A sok együtt töltött idő hatására van egy két csodálatos pillanatunk, amelyekkor nagy nevetésbe törünk ki. Apró dolgok ezek, nekünk mégis a legfontosabbak. Hiszen ezek teszik az életet széppé, szeretettel telivé.  Egy két ilyen pillanat a mi kis életünkből:

Akkoriban látogatott hozzánk Putyin elnök. Tudtuk, hogy érkezni fog, ezért próbáltuk elkerülni azt az útvonalat, ahol ő közlekedik. Persze, ez nem jött össze. Betereltek bennünket egy hatalmas parkolóba, természetesen csak annyi időre, amíg az elnöki konvoj elhalad. Néztük a gyönyörű autókat, az azokat kísérő rendőröket. Tiszteletet parancsoló fekete autók voltak, amelyek az emberben óhatatlanul némi félelmet is keltenek, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy a világ egyik, ha talán nem a legbefolyásosabb embere utazik épp valamelyikben. Gyermekem tátott szájjal nézi a történéseket. Egyszer csak hangosan megszólal: "Tudod anyukám, nagyon jó képű lehet ez a Putyin, ha ennyire vigyáznak rá!" Nevetésbe törtem ki. Nem gondolnám, hogy Putyin elnököt a szingli magyar nőktől féltenék ennyire, bár ahogy elnézzük a férfi felhozatalt Magyarországon, lehet, hogy mégis csak!  :D

Van egy 13 éves kiskutyánk. Gyógyszert kell szednie, reggel és este. A kislányomat kérem meg, hogy adjon a kutyusnak, mert tőlem nem nagyon szokta elfogadni. A kicsim tevékenykedik, a kiskutya pikk pukk lenyeli a gyógyszert. Egyszer csak gyermekem felém fordul: "Anya! Gondoltál már arra, hogy mielőtt odaadod a kutyusnak a gyógyszert, előtte felébreszted?"  ... Hát igen... lehet, hogy csak ennyi lenne a megoldás.

Elmentünk moziba, megnéztük a Szenilla nyomábant. Szenilla mindent elfelejt... szinte azonnal... így elfelejtette a családját is, és elindul megkeresni őket. Van olyan kérdés, amelyet én is ötször hatszor felteszek a gyermekemnek. Ő persze mindig békésen válaszol nekem, holott lehet kettő perccel ezelőtt már megtette ezt. Haza felé jövet csak úgy megjegyezte: "Anya! Te olyan vagy, mint Szenilla! Mindent elfelejtesz! A családodat is elfelejted?" Erre én csak annyit válaszoltam: "Ők azért gondoskodnak arról, hogy ne nagyon felejtsem el őket!" 

Gyermekem kapott  egy kérdőívet. Gondoltam, majd együtt kitöltjük. Ő úgy gondolta, hogy majd inkább ő. Beleolvastam.
-Mi a legmagasabb iskolai végzettség, amelyet szeretnél elérni?
Gyermekem válasza, elvégezni a nyolc általánost! - kérdezem tőle, csak ennyi? Rám néz: - "Egyszerre csak egy feladatra koncentrálok! Különben is Te mondod mindig, hogy hallgassak a szívem hívó szavára! Honnan tudjam, hogy két év múlva mit fog súgni a szívem?"- Végül is tényleg mindig ezt mondom.
- Milyen gyakran dolgozol együtt a családdal kertben, szántóföldön, szőlőben, műhelyben: Gyermekem válasza: mindennap... mindennap! Még a kukába sem tudod kidobni a papírzsepit, és azt írod dolgozol szántóföldön? - vontam kérdőre. Lányom teljesen ártalmatlan fejjel: A lovazás nem számít? -Miért drágám? A lovad szántóföldön van? válasz: Nem... de akár ott is lehetne!