Manapság elég sokszor belebotlani a neten olyan írásokba, ahol férfiak, és nők magyarázzák, miért is szinglik még, egymást hibáztatva. Aztán ahogy lenni szokott, a hangosabb tábor békében hátradől, hogy akkor nyert. 

Talán nem egymásban, vagy a másik félben kellene keresni a hibát. Talán nem. Persze, mindenkinek szíve joga ezt tenni. Érdekes írások ezek mindenképp, ha másra nem, hát az olvasótábor növelésére biztosan alkalmasak. 

Férfiakkal dolgozom. Ez az én nagy szerencsém. Dolgoztam már nőkkel is összezárva. Szörnyű volt. Az állandó furkálódás, a folyamatos veszekedések. Ha valakivel összevesztél, ő még fél év múlva is azon gondolkodott, hogyan is állhatna bosszút. Az állandó pletykálkodásról már nem is beszélek. Nem tudom, csak én voltam-e ilyen  közegben, de sose hallottam, hogy valaha is mondtak volna jót bárkiről is. Meguntam. Utáltam. 

Aztán úgy hozta az élet, hogy egy 180 fokos váltással bekerültem a férfiak világába, és meg kell mondjam, roppant mód élvezem. Itt is előfordul balhé. Volt, hogy a kollégám a kávéscsészéjét kávéval együtt vágta hozzám. És mi történt? Két perc múlva már újra békében dolgoztunk egymás mellett, kölcsönösen elnézést kérve a másiktól. ÉS biztosan nem kellett azon aggódjak, hogy majd fél év múlva bosszút áll. Nem is tette ezt.  

Tehát nagyon szeretem ezt a munkát. Viszont ma rendkívül érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. Hogy merő véletlenségből hallhattam eme beszélgetést, vagy szándékosan beszéltek úgy az én kollégáim, hogy halljam őket, sosem fogom megtudni. De érdekes beszélgetés volt, az már egyszer biztos. Nekem nem tetszett… nagyon nem… de egy nagyon érdekes megközelítése a dolgoknak. Ahogyan a férfiak, vagy inkább úgy fogalmaznék, néhány férfi látja a nőket, a világot, az életet. 

Igen… én is egyedül élek. Nem vádolok senkit, nem keresem az okokat. Így hozta az élet, és én ezt most nagyon szeretem. Persze az ember vágyna kapcsolatra, csak nem minden áron! Nem minden áron. És ahogyan én is küzdök a párkeresés terén , úgy küzdenek a férfi kollégáim is. Illetve, ahogyan hallgatom őket, ők nagyon is élvezik ezt a helyzetet! Kicsit szépítettem a szóhasználatukon!

“Figyelj! Megismertem egy csajt. Találkozni akart velem. Elhívott vacsorára a saját lakásába, majd megtörtént, aminek meg kellett történnie. Azt mondta, komoly kapcsolatra vágyik. Olyannyira komolyra, hogy rögtön a lakására hív, rögtön lefekszik velem, és előtte még meg is vacsoráztat.  Szerinted? Biztosan én voltam az első ilyen pasija nem? Na… többet annyira nem akartam vele találkozni. “

“Hirtelen el kezdett hisztizni, hogy én tönkreteszem ezt a csodálatos dolgot kettőnk között. Igazából csak egyszer találkoztunk, mondjuk előtte sokat beszéltünk. Majdnem tíz évvel idősebb, mint én. Saját lakása van, meg minden. Jó kocsival mentem, meg vittem neki virágot is. Teljesen odáig volt, meg vissza, hogy micsoda úriember vagyok. Persze azonnal lefeküdtem vele. Másnap folyamatosan hívogatott, meg üzengetett, meg fenyegetőzött… meg minden egyéb! De hol érdekel. Igazából még a nevemet sem tudja!” 

“Két hétig dumáltam egy nővel. Lassan 45 éves lesz, de jó bőr, szó se róla. Végre találkoztunk. Azonnal az ágyába cipelt. Nekem mondjuk annyira nem esett nehezemre. Aztán másnap még beszéltünk, de igazából, le akartam építeni. Erre elküldött a francba, vagy tíz oldalnyi szöveget gépelve nekem. Végül is nem akartam balhét, azt írtam neki, hogy megijedtem az érzelmeimtől. Ezt mindig megeszik. ÉS ettől teljesen odáig vannak meg vissza. ÉS képzeljétek el, ő ajánlotta fel, hogy akkor ne legyen kapcsolat közöttünk, csak néha, ha mindketten akarjuk, találkozzunk, főzzünk, meg szeretkezzünk! Szerintetek? Néha, elmegyek a lakására, ő főz, csak nevetnem kell vele, meg néha szeretkezni vele! Ő nem akar bemutatni az anyjának, meg nem akarja, hogy elmenjek családi bulikba, és gyereket se akar! Ő vásárol, az ő lakásában vagyunk. Nem semmi mi? ÉS még nem is néz ki rosszul a csaj!”

“Én mondom nektek. Szedjetek fel, pár évvel idősebb nőt, azzal mindent meg lehet tenni. A legjobb, ha eltűnsz… utána bedobsz neki egy érzelgős dumát…aztán nyert ügyed van. Nem fog cseszegetni, hogy hol vagy, mit csinálsz, mikor jössz… nincs közös albérlet, meg lakáshitel, meg rezsi… meg semmi. A legjobb, ha elvált, és egyedül neveli a gyerekét… mert akkor, ugye nem akarja, hogy találkozz a gyerekével, és meg kell várni az apás hétvégéket. ÉS az ilyen nő nem is ér rá mindig. Találkozol vele, amikor neki jó… mert ugye, te már biztosítottad őt az érzelmeidről, elkényeztet, a kedvedbe jár. Te meg élheted az életed, és nem kell azon aggódnod, mikor nyögi be, hogy terhes, meg anyám meg akar ismerni. “

“A hétvégén elmentünk egy buliba. A legtöbb csaj úgy volt felöltözve, mint, akik a sarokról ugrottak be, mert épp szünetet tartanak. Agyon smink, agyon dekoltázs. Ülnek a bárpultnál, isszák a drága koktélokat, mert ugye az a menő… és közben azt nézik, mikor hívják már meg végre őket egy italra. Odamentem az egyikhez. Valami idióta nevű koktélt kért, aztán felkértem táncolni. Egyből azt kérdezte, mivel foglalkozom, milyen kocsival jöttem, van-e gyerekem. Mondtam neki, csak táncolni akarok! “

“Komoly kapcsolatra vágyom… közben az első randevún felajánlkoznak. Jó mi? Biztosan csak nekünk, mert olyan jó pasik vagyunk!”  

Ekkor vették észre, hogy hallgattam a beszélgetésüket. Elmentek, mentek dolgozni. Véget ért a szünet. Hát, nem egyszerű az élet az biztos, ha nő vagy azért nem, ha férfi, azért nem. Számomra megdöbbentő volt hallani, hogy ezek a fiatal férfiak, így gondolkodnak a nőkről, de talán még megdöbbentőbb volt hallani, hogy bizonyos nők, hogyan viselkednek. Aztán persze nők vádolnak férfiakat, férfiak nőket.

Nem általánosítok, csak egy beszélgetésből ragadtam ki néhány olyan mondatot, amely megütötte a fülem.

Tegnap este épp  akváriumot ragasztottam. Nincs más, aki megcsinálja, és a halaim nem maradhattak otthon nélkül. Élénken figyelték, mit is tevékenykedem körülöttük.. Ahogy próbáltam a ragasztópisztolyból kiszedni a ragasztót, eszembe jutott, milyen jó is lenne ilyenkor egy férfi a háznál. Aztán jót nevettem magamon, hiszen nem csak ezért lenne jó. De hallva ezen férfiak beszélgetését, már értem, miért is olyan nehéz, normális gondolkodású, megbízható férfira lelni, olyanra, aki tudja, mit is jelent a tisztelet. 

Igen… jó lenne egy férfi… de nem ilyen áron. Nem megalkudva, belemenve egy “nem kapcsolatba”, csak azért, hogy elmondhassam nem vagyok egyedül. 

Élem az életem, megyek az utamon, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Talán ott kellene kezdenünk nekünk nőknek, hogy meg kellene tanuljuk becsülni önmagunkat. Hiszen mindenkivel csak azt tesznek meg, amit megenged, hogy megtegyenek. 

ÉS valljuk be őszintén, hogy a férfiak többsége, vagy nagy része így gondolkodik, így vélekedik a nőkről, azt mi nők magunknak köszönhetjük. ÉS persze, mi is vélekedünk valahogy a férfiakról. Valahol azt is magunknak köszönhetjük. Mert, amíg a férfiaknak nem kell férfiként viselkedniük, mert amíg a nők nem várják el a tiszteletet, addig mit is szeretnénk mi? 

Igen… vannak más nők is. Tele van a világ rendes nőkkel, és rendes férfiakkal. Csak valahogy a rendes nők, nem találkoznak a rendes férfiakkal, vagy csak sok rossz tapasztalás után. Addig pedig születnek a férfiakat és nőket egyaránt gyalázó, a másik felet a sárga földik lehordó írások. 

Ezt én nem olyannak szántam. Egyszerűen csak egy beszélgetésből idéztem. Nekem érdekes volt szembesülnöm ezzel nőként, mert én nem ezt az utat járom. Érdekes volt, és megdöbbentő is. De ezért jó férfiakkal dolgozni. Mert az ember időnként megtapasztalhatja, megtudhatja, miként is vélekedik  másik fél!