Van, amikor nincsenek sokat mondó gondolatok. Van, amikor nincsenek történetek. Van, amikor zajlik az élet! Hát bizony, manapság, mifelénk így szokott! 

Sokáig éljenek a szakemberek!

Egyik reggel, szememet kinyitván, gondoltam, szépen kiosonok hálószobámból, csendben nehogy a másik szobában felébredjen a drága egyszem utódom. Nálunk ez nagy kihívás, mert minimum két macska nyávog, hogy éhen hal, és három kutya ugat, csahol, nyüszít, nyekergő hangot kiadva ásít. De mit nekem kihívások.

Az jutott eszembe, és ha már eszembe jutott, ki is viteleztem, hogy felhúzom a redőnyömet. Nos nekem még a régi faredőnyeim vannak, amelyeket szépen felújíttattam. Vagyis ezekbe még került anyag, és minimum 50 kilósak. 180-as ablakaim vannak. Tehát épp húzni készülök eme szerkezetet, amikor az úgy döntött leszakad, olyan hangokat kiadva magából, hogy még a szomszéd kerületben igazak álmát alvó lakók is felébredtek, a szomszédaim pedig riadtan rohantak ki, mert azt hitték legszebb álmukból felriadván, hogy a Liszt Ferenc reptérre nem ért el egy utasszállító, hanem itt landolt a kertemben. Gyermekem, akinek akkor épp nem volt hallása is megijedt. Vagyis sikerült teljesítenem a küldetést!  :D :D  Szépen, észrevétlenül cselekedtem.

Tehát... ehhez kell egy szakember, aki megoldja eme kérdés kört. A redőnyöm félig lógott az ablakomban, napfény nem nyert bebocsájtást, meg egyébként is úgy festettünk, mint valami gazdátlan, anyátlan, igénytelen brigád. Felhívom azt a redőnyöst, aki még évekkel ezelőtt tevékenykedett, bár már akkor sem volt a szakmája csúcsán, de, hát nincs mit tenni, mást nem ismerek. Illetve még telefonon megkerestem pár önmagát szakembernek nevező egyént. Az egyik közölte, hogy vagy 20 ezer lesz vagy 25 attól függ. Mondtam neki, hogy ez nem állami közbeszerzéses eljárás, hogy ad ajánlatot 8 milliárdról, aztán kiszámláz 52 milliárdot mert elszámolta.  Itt az ablak, adottak a méretek, mennyibe kerül? Nem bonyolult a kérdés. Na mindegy, hagytam újdonsült közbeszerzéses barátomat, és felhívtam ezt a drága lelket.

"Háááát, azok már annyira elhasználódott redőnyök... " kezd bele. ( Te újítottad fel évekkel ezelőtt egy vagyonért!) Valahogy sejtettem, hogy ebből redőny csere lesz, de azért megígérte, hogy másnap reggel kilenckor itt lesz a harcmezőn, beveti minden szaktudását!

Felkelek nyolckor, mert épp szabadságon és betegállományban durmolunk át délelőttöket kedvenc, és egyszem csemetémmel. Tíz órakor rácsörgök, hogy eltévedt, elrabolták az ufók, szakmát váltott, nyugdíjba ment? "Tíz perc és ott vagyok!" A tíz perc még legalább fél óra volt, de mit nekem, ha már így is úgy is fel kellett kelljek. Bevonul egy ceruzával, egy mérőszalaggal redőnyt szerelni. Vagyis már eldöntötte, hogy ő itt bizony nem javít, hanem cserél.

Kért egy létrát kölcsön. Kért egy éles kést kölcsön. Kért egy nem tudom még miket kölcsön, hogy ő bizony most eltávolítja ezt a leszakadt sz@rt az ablakomból. Rendkívüli szaktudásról bizonyosságot adva, fogta és eltörte a fa betéteket, ezt is vagy fél órán keresztül, miután letépte a függönyöm (persze véletlenül) meg a szúnyoghálóm (persze ezt is véletlenül) és a félig széttört redőnyt nemes egyszerűséggel bek@rta az előkertemben, jó van az úgy felkiáltással. Majd adott árajánlatot egy új redőnyre.

Nem akartam akadékoskodni, ha most nem bírta kiszedni a redőnyt a tokból, akkor ez miként lesz kivitelezve, ha itt lesz az új redőny! Majd "meglássuk"....

Fogtam bevonszoltam a garázsba a félig széttört régi redőnyt, ami jelentem nem kis feladat volt, mert ugye nem könnyű, meg baromi messze van a garázs... a kert végében. Sose értettem, hogy annak idején, miért a kert végébe építették a garázst. Nálam minimum 25 métert kellene tolatnom, ha a garázsból akarnék kiállni minden reggel. Ha akarnék, de ugye nem akarok.

Nos... szeretem a szakembereket. Van egy széttört redőnyöm, egy letépett függönyöm, egy romjaiban lévő szúnyoghálóm, és elvileg majd érkezik a szép új műanyag redőnnyel ... remélhetőleg...

Azt a részt kihagytam, hogy a szúnyoghálóm és a függönyöm, miért is szakadt le, meg tépődött szét. Sokat látott, tapasztalt szakemberem vadul próbálta eltörni a faredőnyöm egyik celláját. Már fél órán keresztül fárasztotta szerencsétlent, amikor az egy váratlan pillanatban eltört. Kedves szakmája csúcsán lévő magyar állampolgáromat ekkor kivitte a lendület a szúnyoghálón keresztül, egyenes az előkertembe, létrástól, bár az félig megállt az ablakban, és ő gondolván menti a menthetőt, belekapaszkodott a függönyömbe. Ugye a karnisom se mai darab, vagyis elég nehezen csúsznak a függönycsipeszek... így vitte magával a függönyömet. Mindenesetre elég érdekes látvány volt a szerelő a kertemben egy rózsaszín függönybe burkolózva. Én hálát adtam az égieknek, hogy nem emeleten lakom, mert most még magyarázkodhatnék a rendőröknek is, hogy hogy került a szerelő a földszintre! Leporolva magát, lecseszett, hogy néha beszilikonozhatnám a sínt, mert akkor csúsznának a csipeszek. Nem akartam tőle megkérdezni, hogy ez változtatott volna e bármit az ő mutatványán. Visszaszereztem a függönyöm, megvigasztaltam a macskát, aki békésen élezte a körmét kedvenc fám törzsébe, és váratlanul érte a vendég egy olyan szögből, ahonnan végképp nem számított rá!

És állítólag egy hét múlva érkezik az új redőnyöm! Vagyis folyt. köv!