2017. okt 23.

Vannak emberek, akikkel találkozol és megváltozik az életed....

írta: Kata Vank
Vannak emberek, akikkel találkozol és megváltozik az életed....

"Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk." ezen mondat jár a fejemben, Az angyalok városa című filmből. Tényleg vajon miért? Egyáltalán köze van ennek Istenhez?

sorrow-2716813_1280.jpg

Életünk folyamán vajon hány olyan emberrel találkozunk, akikkel a kapcsolatunk csak ideig óráig tart, mégis megváltozik körülöttünk, bennünk minden? Vajon hány olyan találkozás van az életünkben, amely után más emberekké válunk, másként szemléljük a világot? Vajon hány ilyen találkozás van? És vajon hányan sétálunk el egy egy ilyen találkozás mellett, hogy rá sem ébredünk, mi mindent adott nekünk, csak az elválás fájdalmát cipeljük szívünkben hosszú hosszú ideig? 

És vajon, valóban Isten nem engedte, hogy együtt legyünk? Vagy tényleg "csak" ennyi volt? Hogy megváltozzon minden egyszer és mindenkorra végérvényesen? Vajon, ha együtt maradtunk volna, vagy az életünk része maradt volna az illető, akkor nem következik be a változás?

Kérdések halmaza motoszkál a fejemben. Valahol a szívem legmélyén tudom a választ. Voltak az életemben sorsfordító találkozások. Voltak, amelyekről azt hittem örökké fognak tartani, aztán amilyen gyorsan beléptek az életembe, olyan gyorsan el is mentek. Bennem valami mégis végérvényesen megváltozott. Más emberré lettem. 

Van, amikor tényleg erről szól egy egy találkozás. Egy pillanatról, amely mégis örökre megváltoztatott mindent.

Csak sétálok. Céltalanul. Magamba szívom az őszi levegő illatát, és csodálom a tájat. Az ősz színei. Megfoghatatlanok, gyönyörűek. Nekem sosem az elmúlás jut erről eszembe, hanem a végtelen szépség. A szavakkal le nem írható, mesébe illő tájak. Szeretem az őszi parkokat, szeretek sétálni az avarban, nézni a csodás színeket, és nem gondolni semmire. Elengedni mindent, és megnyugvásra lelni. Megpihenni a rohanó hétköznapokban egy pillanatra a természet csodálatos világában. 

Leülök egy padra. Csak várakozom. Akkor ül le mellém. Szeretek padokon ülni, szeretem, ha leülnek mellém az emberek, és szeretem hallgatni őket. Csak beszélnek. Elmondják szívük fájdalmát, az életüket... egy idegennek... aztán elmennek, és valószínűleg soha többé nem találkozunk. Én mégis gazdagabb leszek egy élettörténettel, ők meg talán megnyugszanak egy kicsit. Mert végre elmondhatták valakinek. Egy idegennek a padon. Vajon, hány ilyen emberrel találkoztam, akiknek én nem voltam más, mint egy idegen a padon, akik meghallgatta őket?

Történetek következnek... találkozásokról... amelyek örökre megváltoztatták az életet....

1. "Voltak nagy találkozások az életemben. Voltak... azt hittem örökké fognak tartani. De nem így történt. Voltak nagy találkozások az életemben. A valódi értéküket mégis csak sokkal később fogtam fel."

Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.

Szólj hozzá

élet búcsú változás hit emberi kapcsolatok találkozások Isten