Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut önmagunkra, és barátainkra. Napok, hetek telnek el anélkül, hogy életjelet adnánk magunkról, vagy kapnánk a másiktól. Miközben a nap néhány lopott percében reménykedve nézzük a telefonunkat, jött e egy levél, vagy egy SMS attól, aki észrevétlenül is fontossá vált a számunkra. Kicsit csalódottan vesszük tudomásul, hogy ma sem érkezett semmit. Még egy egy ünnepnapon egy facebook üzenet, esetleg egy sms, de ezek is egyre ritkábbá válnak, majd a feledés homályába merülnek... mintha sosem ismertük volna a másikat, mintha sose mondtuk volna neki, hogy köszönöm, hogy az életem része vagy, és köszönöm, hogy szerethetlek.

Most nincs időm, mert dolgozom,...  most nincs időm, mert tanulok.... , most nincs időm, mert megbeszélésre rohanok...., most nincs időm, mert.... és nincs idő.... aztán már nem lesz fontos... mert nincs idő... nem hívom fel, mert nem akarom zavarni... ő meg nem hív... aztán küldök egy üzenetet... érkezik a válasz... aztán majd már nem is írok... mert miért én legyek az, aki kezdeményez, miért én legyek az, akinek már megint fontosabb a másik... és már nem írok, mert nem akarom, hogy mindig én..., aztán már nem hívom, mert nem akarom zavarni... aztán már nem találkozunk... mert nincs idő... és így múlnak el az emberi kapcsolatok.... mert nincs idő....

Megannyi kifogást, álindokot találunk, hogy miért nem tudunk a másikkal három percet eltölteni... meginni egy kávét... addig és addig gyártjuk ezeket az indokokat, amíg mi magunk is elhisszük, felmentve ezáltal önmagunkat a felelősség alól... és már nem számít.... néha még eszünk be jut, milyen jó lenne látni, újból megölelni, egy vaníliás kávé mellett megváltani a világot.... és mosolygunk... mert emlékeinkből előjönnek az együtt töltött pillanatok szépségei.... de már nem számít... hiszen nincs időnk....és nem akarom zavarni... mert....

Azt mondják, az embernek arra van ideje, amit igazán szeretne, tehát... nekünk vagy nem annyira fontos, hogy találkozzunk.... vagy talán, ezeknek az emberi kapcsolatoknak "csak" ennyi jutott.... mit tehetünk? Elfogadjuk, hiszen... nincs időnk....

Néha küldünk egy üzenetet... aztán már azt sem... hiszen nincs időnk