Csend van. ÉS most szeretem ezt a csendet. Bár még a délelőtt is gyerekcipőben jár, mégis a csend ölel körbe. Ritkán vannak ilyen pillanatok. Amikor hallgatni lehet a csendet. A gondolataim sem kavarognak. Rend van bennem. Az elmúlt héten végre sikerült megtennem minden olyan dolgot, amelyeket már hetek, hónapok óta csak tolok magam előtt. Minden hétvégén eszembe jutott, hogy ezt és ezt majd meg kell tegyek.... aztán elmaradtak. És engem pedig nyomasztott, hogy a sok elintéznivaló csak gyűlik és gyűlik. Végre lendületet vettem, és egy hét leforgása alatt rendeztem ezen ügyeket. Vagy majdnem mindent. De a legfontosabbak, a nagyon fontosak végre a helyükre kerültek. Én pedig megnyugodtam, megkönnyebbültem. És most hallgatom a csendet... és szeretem a csendet. A lányok elmentek a lovakkal egy hosszabb túrára. Pár patás barát maradt itt, most vigyázok rájuk. Vagy ők énrám. ÉS csend van... a csend ölel körbe. Leellenőrzöm, hogy megvan-e mindenki, van-e vizük, szénájuk. És leülök a fűzfa árnyékába. Végig nézek magamon, és akaratlanul elmosolyodom. Bakancsban vagyok. A lovakhoz mindig bakancsban jövök ki. Egy farmernadrág van rajtam. Már rég kifogytam belőle, de sosem lelem az övet... elég sokszor kell megigazítsam magamon. Elvileg térdig érne, de nekem a bokámig. Valahogy úgy festhetek benne, mintha kinőttem volna. Egy kék póló is tartozéka az öltözékemnek. Már régen összekentem. A lovak hozzám bújtak, leöntöttem magam, és még kávé is lett rajta. Van egy két folt, amelyet nem tudok beazonosítani. Talán Babi a paci kente belém lucernától zöld száját, vagy kitudja. A hajam kordában tartását régen feladtam. Már nem is foglalkozom velem. Azt csinál, amit akar, hiába voltam pár nappal ezelőtt fodrásznál... kezelhetetlen. 

Ahogy fekszem a fűz árnyékában eszembe jutnak a nagy baráti beszélgetések. Mitől nő egy nő? Hányszor, de hányszor kapok dorgálást, amiért a barátaim szerint változtatni kellene a sárban dagonyászós, bakancsos stílusomon. Kellene egy körömcipő, egy szandál, és miniszoknya. Mondják nekem. Én pedig csak mosolygok. Valóban ezen múlna? Valóban csak ennyi kellene? Hogy a bakancsot lecseréljem körömcipőre? Szeretem a sportos szerelést, az edzőcipőt. Abban legalább tudok járni. Mit kezdenék én körömcipőben, miniszoknyában? Miniszoknyában nem lehet lóra szállni. Néha még bakancsban sem tudom összehozni. :D Vajon mitől lesz nő egy nő?

Talán attól, hogy a konyhában fantasztikus ételek dob össze? Erre én képtelen lennék. Igen... főzök... a lehető leggyorsabb ételeket tálalom. Annyi de annyi mindent teszek az életemben, hogy nem biztos, hogy órákig képes lennék állni a konyhában. Képtelen vagyok minden nap kitalálni, mit készítsek a családnak. Ha nincs ötletem, vagy kedvem, elrohanunk valamelyik közeli büfébe, és ott eszünk. Nem csinálunk ebből ügyet, lelkiismereti kérdést. Ettől lenne egy nő, nő? Vagy ettől csak háziasszony?

Igen.. én is szeretem, ha rend van körülöttem... de a munka és az állataim mellett, van, amikor nem jut idő arra, hogy ÁNTSZ által elfogadott tisztaság legyen itthon. ÉS igazából nem idegeskedem rajta. Ha választanom kell, hogy felporszívózzak és felmossak, vagy a gyermekkel játszunk egy nagyot... az utóbbit választom. Vajon ettől nő, egy nő? Ha az otthonában folyamatosan patyolat rend uralkodik? 

Felkelek menedékemből. Gondoltam meglepem a lányokat, és mire hazatérnek fáradtan, rendbe teszem a bokszokat. Ennyit megtehetek. Fogom a vasvillát, a lapátot, a gereblyét, és a talicskát, és nekilátok. Már másodszorra indulok neki a megpakolt gépjárművel, kiüríteni azt. Dombon felfelé kell tolni. Prücsi az egyik hátas hűségesen velem tart. Igazából szerintem élvezi, hogy néha frászt kapok tőle, ha hátracsapja a fülét, és sárkányosat játszik. Erre szinte percenként hátracsapja a fülét, és sárkányosat játszik... és látszik rajta, hogy nagyon élvezi. Én kevésbé. A tizedik boksz után már alig érzem a karom, a lábam... De csak megyek és megyek. Ennyit megtehetek a lányokért, és a lovakért. Végeztem. Elfáradok. Még feltolom az utolsó talicskát. Végig nézek magamon. Mosolygok. Talán tényleg kellene a körömcipő. Most pont ideális viselet lenne. :D :D Leheveredek a szénába... csak odáig volt erőm elmenni. Prücsi rossz néven veszi, hogy pont azt a helyet találtam meg magamnak, de az elmúlt három órában barátok lettünk, így most kivételesen nem kötözködik. Odateszi az orrát a fejemhez, és fúj egyet. Nevetek rajta, megsimogatom. Pár lépéssel arrébb megy, és ő is lefekszik. Nézem őt, és nézem a többieket. Kettővel kevesebb van. Azonnal rohanok, két kedvenc pónim a szomszédba. Olyanok, mint a gyerekek. Egy szempillantás alatt képesek eltűnni. Majdnem egy órán keresztül próbálom hazaterelni őket. Futok, szaladok, ők is futnak, szaladnak... ők nyernek. Koszos vagyok, fáradt, és épp lovakat kergetek. Végre itthon vannak. Leülök a legelőre. Végig nézek magamon. A bakancsom tiszta sár, poros vagyok, kitakarítottam tíz bokszot, a fogócskának köszönhetően ömlik rólam a víz. ÉS megint eszembe jut a kérdés. Mitől nő egy nő?

A magassarkútól? A sminktől? A plasztikai sebészek által válik valaki nővé? Attól, hogy mos, főz, takarít? Attól, hogy miniszoknyát hord? Vagy attól nem vagyok nő, mert bakancsban vagy edzőcipőben járok? Számít a testsúly? A magasság? Mitől nő a nő? 

Műkörmeim vannak. Igen... van nekem olyanom. Egyetlen ok miatt... Mióta létezik műköröm, már legalább nincs tövig lerágva az összes körmöm. Sokkal esztétikusabb. Takarítok vele, házat, lovakat. Füvet nyírok, medencét tisztítok, sütőt sikálok... de ettől lenne nő a nő? A műkörömtől?

Mitől nő a nő? A miniszoknyától, amit aztán folyamatosan igazít magán? Az öltözékétől? Mitől nő a nő?

Összeszedem magam. Visszatérek a fűz oltalmába. Rágyújtok egy cigarettára. Eszembe jut egyik barátnőm mondata. "Miért nem rebegtetsz szempillát?" Végig nézek magamon. ÉS csak nevetek. Azt hiszem ide a szempilla rebegtetés kevés lenne. De valóban ennyire sekélyesnek gondoljuk a férfiakat? Hogy nekik csak ez számítana? Remélem nem ilyenek. Mert, ha a miniszoknyán, vagy a tűsarkún, vagy a szempilla rebegtetésen múlik, hogy egy nő, nő-e, akkor én elég nagy hátrányból indulok. :D :D 

Lehet sportosan öltözködöm, bakancsban járok,  a miniszoknyát csak hírből ismerem, és sminket sem szoktam feltenni. De ízig vérig nőnek érzem magam még akkor is, ha épp ülök a fűz árnyékában, az istállók kitakarítása után, egy óra lókergetést követően. És nem tudok szempillát sem rebegtetni. Kiszedem a szénát a hajamból.Ízig vérig nő vagyok. És nevetek. Tényleg.... mitől nő a nő?