És akkor most gyűlöljük az egyedülálló anyákat...
Talán eddig szerencsés voltam, vagy tudatosan próbáltam meg kizárni az életemből, az életünkből a gyűlöletet, ami árad felénk minden irányból. Vagy talán eddig annyira a saját kis zárt világomban éltem, hogy egyszerűen nem törhetett be a gyűlölet az életünkbe.
Aztán szembesülnöm kellett vele, hogy, ha a világot nem engedem be, akkor a világ erőszakosan betör a létezésünkbe. Egy olyan világ, amelyről talán nem is tudtam, hogy létezik, vagy nem akartam hinni, hogy ez létezhet.
Kiléptem a komfortzónámból. Eddig nem nagyon tettem meg. De ha az ember gyermeke kamaszodik, és szeretne neki örömet szerezni, akkor megteszi ezt. És eljárunk koncertekre. Talán túl féltem, talán túl aggódom, de nekem ez jó így. És sok emberrel ...