Talán eddig szerencsés voltam, vagy tudatosan próbáltam meg kizárni az életemből, az életünkből a gyűlöletet, ami árad felénk minden irányból. Vagy talán eddig annyira a saját kis zárt világomban éltem, hogy egyszerűen nem törhetett be a gyűlölet az életünkbe. 

Aztán szembesülnöm kellett vele, hogy, ha a világot nem engedem be, akkor a világ erőszakosan betör a létezésünkbe. Egy olyan világ, amelyről talán nem is tudtam, hogy létezik, vagy nem akartam hinni, hogy ez létezhet. 

Kiléptem a komfortzónámból. Eddig nem nagyon tettem meg. De ha az ember gyermeke kamaszodik, és szeretne neki örömet szerezni, akkor megteszi ezt. És eljárunk koncertekre. Talán túl féltem, talán túl aggódom, de nekem ez jó így. És sok emberrel ...

Felháborodtam. Nem kicsit, nagyon . A világ tele van fiatalokkal, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, és az életükkel. A világ tele van fiatalokkal, akik hozzászoktak, hogy következmények nélkül megtehetnek mindent, és bármit. 

Igen! Tudom! Liberális nevelés! De ez a szóösszetétel is magában foglalja, hogy NEVELJÜK végre a kölköket ! Igenis kellenek a határok, kellenek a szabályok, különben felnő egy olyan generáció, akik azt hiszik magukról, hogy sérthetetlenek, hogy bármit megtehetnek!

Szidhatjuk az oktatást, meg a tanárokat, meg az osztályfőnököket, de otthon, ismétlem otthon kell nekünk értéket, értékeket adni a gyermekeink kezébe, hogy aztán értékes emberek, értékes felnőttekké válhassanak. 

A mindent megtehetsz, ...

Sokszor látom őt. Szinte minden nap. Csak leül a padra, nem szól senkihez, tekintete a távolba réved. Annyiszor néztem őt az ablakból, annyiszor elképzeltem, vajon, mit adhatnak neki azon  a percek, amelyeket eme padon tölt.

Egy csodálatos nap délelőttjén megint megjelent. Valamiért azt éreztem, most jött el a pillanat, hogy leüljek mellé, és meghallgassam élete meséjét. Egy végtelen fájdalommal teli élet van a háta mögött. Hamarosan száz éves lesz. Egy végtelen fájdalommal teli, és majdnem, hogy értelmetlen szenvedéssel teli élet. Csak az jár a fejemben, aki ilyet tesz, az valóban azt hiszi, hogy szerelmes? 

"Régen volt már nagyon régen." - kezdi el mondani. " Olyan régóta cipelem ezt a történetet, oly régóta cipelem ennek a ...

Magyarországon manapság elég könnyen lehet érvényesülni a semmivel. Több százezer Forintot keresni botrányokkal, botrányos viselkedéssel.

Szerencsére azonban vannak, akiknek sikere mindannyiunkat inspirálhat, hogy bizony érdemes értéket letenni az asztalra, érdemes soha nem feladni, menni tovább akkor  is, amikor azt hisszük, már nem bírjuk tovább. És el lehet indulni a semmiből, saját erőből is. 

Egy ilyen nagyszerű fiatallal beszélgethettem, aki nagyon sok ifjúnak adhat erőt, hogy igenis érdemes kitartani, és nem feladni, mert az út végén vár ránk mindaz, amiért elindultunk. 

Fogadják a következő gondolatokat olyan szeretettel, mint ahogyan készítettük.

Szabi, a "kicsi" Szabi mikor kezdte érezni, hogy számára a zene ...

Sokszor látom őket a végtelen mezőkön,  megragad rajtuk a tekintetem. Végtelen szeretetet árasztanak ők, ketten. 

Kicsit szétestek a napjaim. Sétálok a mezőn. Érezni szeretném a levegő friss illatát, érezni a végtelen nyugalmat, amit ez a hely kibocsát magából. Meglátom őket. Csak ülnek a mezőn, egy  középkorú hölgy, és egy idősebb tacskó kutya. Mosolygok. A hölgy kezéből eteti a kutyust, aki békésen várja az újabb és újabb falatot. Nem türelmetlenkedik. Megállok mellettük . Nem akarom őket zavarni, de valamiért úgy érzem, oda kell mennem hozzájuk, látnom kell őket közelről is. Annyiszor láttam már őket a távolból, és annyiszor csaltak mosolyt az arcomra. 

"Vaníliás csiga." - nevet a hölgy. "Nem tudtam, hogy ...

Vannak történetek, amelyek mélyen megérintik a lelkem és a szívem. A most következő élet ilyen. Mert  apa is egy van!

" Édesapám gyermekotthonban nevelkedett.   Valaha volt édesanyja és volt édesapja. De soha nem mesélt nekem arról, miért kellett így felnőnie. És sosem említette a gyermekotthonban eltöltött éveket. Az iskolákról amelybe járt, azokról mindig hallhattunk anekdotákat. Olyan, mintha kitörölte volna azokat az éveket. Mert már nem számítanak. Más talán tele lenne keserűséggel, vagy vádolta volna a szüleit. Ő sohasem. Mintha nem lenne múltja. Amikor nézem, ahogyan játszik a gyerekeimmel, az unokáival, vagy tanul velük, mindig eszembe jut, vajon hol tartana az életében, ha neki is megadatik, hogy legyen családja, ha lett ...

Drága Isten!

Mondd létezel? És, ha igen, hol vagy? És merre jársz? Valóban mindent látsz? Akkor miért engeded, hogy ennyi rossz történjen a világban, az életben, az életemben?

Mondd Isten! Tényleg létezel? Vagy csak kell valami, amibe kapaszkodhatunk, ha úgy érezzük nincs erőnk, és nem bírjuk tovább? 

Mondd Isten! Valóban létezel? Akkor miért engedted, hogy úgy nőjek fel ahol? Miért engedted, hogy ne tudjam, mi az a szeretet, mi az az összetartozás? Miért engedted, hogy sose dicsérjenek, és az a kéz, amit simogatásra született, csak ütéseket mérjen rám? 

Miért engedted, hogy sose tanuljam meg mennyit érek? Miért engedted, hogy mindig mások mondják meg nekem, mit tegyek, hogyan éljek, és mennyit ér az életem?

Miért ...

Ketten voltunk testvérek. Valahogy úgy hozta a sors, hogy amit a bátyámnak két kézzel mért, azt tőlem vette el. A bátyám jóképű volt, csinos, igazi nők álma. Illetve akkor még csak a lányok álma. Mindent meg is tett ezért. Annak idején még nem voltak fitneszklubok, meg edzőtermek. Esténként futott, télen nyáron. Télen sapkában és kesztyűben. Futott ő mindig... esőben, hóban. Mezei futó volt, azok között is a legjobb. Nem volt olyan verseny, amit ne nyert volna meg.

Emlékszem édesanyám milyen büszke volt rá mindig. Hányszor, de hányszor hallottam tőle: "Példát vehetnél a bátyádról!" 

A bátyám maga volt a tökéletesség. Jól tanult, orvosnak készült. Ezzel szemben én, alacsony voltam, és kövér, és pattanásos, és jó ...

Vannak beszélgetések, amelyek mélyen megérintik az embert. Ez most olyan volt. Egyébként is próbáltam kiutat találni egy helyzetből, amibe belevesztem. Csak ültem, néztem az embereket, néztem a parkot. Csak szerettem volna kiüríteni az elmém és megoldást találni valamire, ami hetek óta kételyek között tart, ami miatt hetek óta aggodalom van bennem. 

Akkor ült le mellém. Jól öltözött volt, szépen kisminkelve. Nézte a gyermekét, aki a játszótéren volt. 

"Neki még jó." - szólalt meg. Abban sem voltam biztos, hogy hozzám beszél. Ma valahogy nem akartam beszélgetni, ma a csendet vágytam. "Van egy testvére. Továbbtanulás előtt áll. Ügyes gyerek. Nem azt mondom, hogy mindenben a legjobb. Talán valahol az én hibám. Amikor gyerek ...

Vannak történetek, amelyek megérintik az ember szívét és lelkét. Vannak történetek, amelyek a bennük rejlő végtelen drámaiság ellenére reményt és hitet adnak. Mert még él a világban a jó! Csak sokkal csendesebb, mint a rossz. Vannak emberek, akik nap mint nap felkelvén mennek és teszik a hivatásuk. Nincs mögöttük csinnadratta és nincs ünneplő tömeg. Ők mégis mindennap ott állnak a harcvonalon, és követik szívük útját. A most következő történet főszereplője is egy ilyen ember. Akinek élete sorsfordító találkozások sokaságát rejti magában, és akinek élete méltán példázza a szavak erejének fontosságát. Azt hiszem lesznek, akik felismerik őt. 

 Egy kis faluban születtem, és nevelkedtem. Édesanyám egyedül ...