Béla bácsi ahogyan ő fogalmazott szerencsés csillagzat alatt született. Mindent megkapott az élettől, amit ember megkaphat. Legalábbis kívülről így tűnhet mindenkinek. Csak ő tudja, hogy immáron lassan hetven évesen a múltbéli árnyak még sokszor kísérik, sokszor utolérik. Egy borítékot szorongatott a kezében . Egy borítékot, amelyet csak ki kellett volna nyitnia, és máris mindenre magyarázatot kapott volna. Ő mégis napok óta csak szorongatta azt a levelet. 

Fiatal volt, hitt az álmaiban, és hitt a családban, annak szentségében. Talán azért, mert ezt látta otthon. Édesapja és édesanyja szerelemházassága holtukig tartott, végtelen szeretettel és tisztelettel voltak egymás iránt, amíg éltek. 

Az ő házassága is ...

Sötétedik. Még csak fél öt, de lassan sötét van. Nem tesz jót a lelkének, mert a sötétben sokat gondolkodik. Mást sem tesz, csak gondolkodik. Hogyan oldja meg a gondját? Mi  lesz majd Petivel? Már nem sír. Talán elsírta az összes könnyét. Vagy már nem képes sírni. Sírt ő eleget, mégsem változott semmi. Akkor minek sírjon? Mások lássák a fájdalmát? 

Pedig olyan szépen indult minden 19 évvel ezelőtt. Fiatal volt, szerelmes, férjhez ment, gyermeket várt. Minden éjjel elképzelte, milyen lesz majd az első találkozása a babával, miket fognak együtt csinálni, hogyan fognak együtt lépkedni az életnek nevezett úton. Aztán egy csodaszép nyári hajnalban minden megváltozott. Örökre, végérvényesen. Akkor még nem tudta, hogy azon a ...

Sokszor eszembe jut ő. Vajon, mi lehet vele. Sok sok éve már, hogy nem találkoztunk, sok sok éve már, hogy nem tudom, merre vitte sorsa. 

Nem akart engem. Mindig kihangsúlyozta, ha összevesztünk, hogy csak "véletlen" gyerek vagyok, egy olyan apától, akit sosem szeretett, sosem ismert. Egyéjszakás bűnös kalandjának voltam a bizonyítéka. Nem emlékszem rá, nem emlékszem az illatára. Csak a várakozásra emlékszem. Ahogyan vártam rá... sok sok órán keresztül magányomba zárkózva. 

Amikor úgy négy éves lehettem, úgy döntött, nem akar tovább gondoskodni rólam, és az öccsének adott falura . A nagybátyám jó ember volt, mint a felesége is. Nekik sosem lehetett saját gyermekük. Szeretettel neveltek. Mindent megadtak nekem, ami erejükből ...

Sokszor találkozom emberekkel, akiknek sorsa mélyen megérint. Talán azért, mert valahol ott motoszkál a gondolataimban, hogy ez velem is megtörténhetett volna. A beszélgetések csak úgy elkezdődnek. Mert néha jó elmondani mindazt, amiről oly sok sok éven át hallgattunk. A következő történet szereplőjével is csak némán ültünk egymás mellett, aztán eljött a pillanat, amikor beszélgetésbe kezdtünk. Én pedig csendben hallgattam, ahogy mesél, múltról, jelenről, a fájdalomról, a halálról, és az életről, amelybe visszatért.

Sok sok éve már annak. - szólt hozzám. Csak néz a messzeségbe. Látom arcán, hogy visszasétál a múltba, látom arcán a fájdalmat, amelyet újra átél. 

"Édesapám nagy lovas ember volt, egy vidéki ...

A múlt. Ha igaz a mondás, el kellene engednünk, mégis annyian hagyjuk, hogy a jelenben is rányomja bélyegét az életünkre egy egy döntésünk, egy egy történet, amely már véget ért, mégsem zárult le. Az évek telnek, és bennünk mégis ott motoszkál egy gondolat. "Mi lett volna, ha...". Csak pár szó, mégis olyan nehéz elviselni a súlyát. 

A patak partján ülök . Nincsenek gondolataim, átadom magam a pillanatnak . Kiürítem az elmém, elengedek mindent, ami eddig fogva tartott. Most nem akarok gondolni semmire. Most csak a semmire szeretnék gondolni. Akkor ül le mellém. Egy ideig csendben nézzük a csörgedező patakot, aztán mesélni kezd... mesélni az életéről, a szerelméről, és egy történetről, amely húsz éven keresztül nem engedte, ...

Őszintén és tiszta szívvel hittem, hogy nincsenek rossz vagy jó döntések, csak döntések vannak. Ha visszaemlékszem az életemben, a döntéseim többségét utólag sem bántam meg, illetve megtanultam belőle, amit kellett és mentem tovább. Aztán eljött egy nap, amelyet míg élek nem felejtek el. Meghoztam egy rossz döntést! Igen! Mert az azt követő napok, hetek, megtanítottak arra, hogy bizony vannak rossz döntések, és viselnünk kell ezek következményét. Mert néha hiába mondja az ész, hogy jól cselekedtél, amikor a szíved és a lelked tudja, hogy nem. 

Be sem mentem hozzá a bokszába. Előre küldtem a csapatot, hogy csak akkor szóljanak, ha jó a lovacska. Mosolygó embereket láttam, akik boldogan hívtak, hogy őt látnom kell. Ott állt ...

Létezik egy világ, egy olyan világ, ahol a szó szoros értelmében csak a semmi van. Nincsenek érzések, nincsenek fájdalmak, és nincs remény sem. Aki átlépi eme világ határait, az talán soha többé nem hagyhatja el azt. 

Régóta ismerem őt. Tudom, hogy fontosak számára az emberek. Mondhatom úgy, nagyon sokat tesz másokért. Nem tartja magát jó embernek, még csak különlegesnek sem. Annyit mond, ha erről kérdezem, csak teszi a dolgát. 

Nem készíthetek sem képet, sem videót, de még hanganyagot sem. Bevezet egy világba, bevezet a pokolba. Ennyit ígért nekem.  

Csendben ültünk a kocsijában. "Felkészültél arra, ami vár ott rád?" - kérdezte tőlem. Nem, nem készültem fel, mert elképzelésem nem volt, milyen helyre megyünk. Ő ...

Juli ügyes, szorgalmas, lelkes gyerek. Juli ugyan nem szeret tanulni, de vajon ki szeret? És, aki azt mondja ő szeret, ez igaz lenne, vagy csak azért mondja, mert ezt várja el tőle a szülő, a nagyszülő, a rendszer? Egy rendszer, amely tele van buktatókkal, egy rendszer, amiről mindenki tudja, hogy rossz, de ugye ez van, így nincs mit tenni ellene. Néha ugyan lehet olvasni egy egy próbálkozást a rendszer ellen, de aztán ezek is szépen lassan elfelejtődnek, elhalnak, és minden marad a régiben. 

Juli mindig mindent megtett, hogy túlélje a rendszert. Azt a rendszert, amely a kitűnő és jeles tanulókat részesíti előnyben, a rendszert, amely túlterheli a gyerekeket, a tanárokat. Nem számít a tehetség, nem számít semmi, csak az osztályzatok. Azok a ...

Fellépésekre, koncertekre mentünk. Szerettem ezen napokat. Néztem, figyeltem az embereket, beszélgettem velük, és nagyon megszerettem őket. 

Azt hisszük, hogy Budapesttől 30-40 km. az nem is olyan nagy távolság. De milyen nagy tud lenni! És ezen települések is mindent elkövetnek, hogy gyereknapon a gyermekeknek megadhassák azt, amit egy nagyobb város gyermekei is megkapnak. 

Vannak ma Magyarországon, és azt mondom Istennek hála,olyan előadók, akiknek nem degradáló lemenni egy egy ilyen település rendezvényeire, ezáltal is örömet szerezve sok fiatalnak, akiknek van, hogy ez az egyetlen esélyük, hogy találkozhassanak kedvenceikkel. Mert néha a harminc, negyven kilométer hatalmas távolság tud lenni. Volt, hogy egy kis faluban éltem, munka ...

Hamarosan negyvenéves leszek. És azon gondolkodom, mit is sikerült elérnem az életembe, vagy mit sikerült letennem az asztalra. 

Negyven éves leszek. Az elmúlt éveknek az életről, meg önmegvalósításról kellett volna szólnia. A filmekben legalábbis ez van. De, ha visszanézek a múltba, nekem valami egészen más jutott. 

Vidéki családban nőttem fel. A boldog gyerekkor nálunk arról szólt, hogy alkoholista, önmagukat gyűlölő szülők rajtunk élték ki elcseszett életük minden frusztrációját. Nálunk nem volt szeretet, oltári balhék, verekedések, verések viszont igen. Nem állt másból az életünk, mint tanulás, mert ötösnél rosszabb jegyet nem vihettünk haza, ha ez mégis megtörtént, akkor viselnünk kellett a ...