A tegnapi írás http://leleksuttogas.blog.hu/2015/03/16/neha_ott_kell_hagyni_mindent_neha_el_kell_menni .

Gondolkodtam, és el voltam keseredve. A tegnapi katasztrofálisan sikeredett lovaglás után,  dühös voltam, nagyon. Nem a lóra, Basámra... magamra... mert nem tudom megcsinálni. De úgy éreztem, ideje befejezzem. Annyit kértem az Univerzumtól, segítsen olyan döntést hozzak, amely a javamat, és a legfőbb jót szolgálja. Segítsen, hogy úgy hozzam meg a döntést, hogy a lelkem megnyugodjon. Azt tanultam, hogy nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van. Emiatt legalább nem aggódtam. Tudtam a szívem mélyén, hogy bármilyen végső elhatározásra is jutok, az olyan döntés lesz, amit meg kellett hozzak. Tudtam, ha meghozom a döntést, nem fogok ...

Hétfő. Szeretem a hétfőket. Az ilyen hétfőket pedig különösen. Nordic walking. Tele leszek energiával. A jó levegőn kilométereket sétálni, közben beszívni a friss levegőt, érezni, ahogyan izmaim dolgoznak.... annyira jó. Ilyen csodálatos időben, mint amilyen eme napon is volt, az ember lelke kétszeresen töltődik. Süt a nap! Végre süt! Mennyire vártuk már ezt. Az igazi tavaszt. Korán érkeztem. Lehetőségem volt drága Basámat felhozni a legelőről a lovardába. Régen szeretgethettem meg. Mostanában nem vele, nem rajta lovagolok. Odabújtam hozzá, szeretgettem, hiányzott nekem. Az én nagy tanítómesterem, egy igazi kis túlélő lélek, egy igazi csoda! Ennek hatására mindenhol koszos lettem. Lónyál. Ezzel sincs semmi bajom. A táskám hetek ...

Egy valamit sosem fogok megérteni. Ha minden nap felporszívózok, és kitakarítok, akkor hétvégére hogyan is kerülhet a lakás olyan állapotba, mintha egy atombombát dobtak volna le?

Szombat reggel volt. Gyors rohanás a lovardába, miután magam sem értem hogyan, de elvesztettem fél órát eme reggelemből. Útközben számba vettem aznapi teendőimet. Mosás... a szombat mindig a mosás napja.... kivéve, ha épp programunk van, mert akkor vasárnap a mosás napja... tehát mosnom kell, felporszívózni, felmosni, megfőzni, ágyat húzni, kitakarítani a teknőst, tengerimalacot, macskaalmot... büszke voltam magamra, mert a főzéshez a húst már előző nap kivettem a fagyasztóból... végre előrelátó voltam! Szuperül sikerült lovaglás után, ismét ...

Egy tökéletes nap... mert vannak ilyenek... mert lenniük kell ilyeneknek... mert ezektől tud olyan szép lenni minden

Nehezen ébredtünk. Szombat lévén akár lustálkodásba is fordulhatott volna a reggel, de mi pár héttel ezelőtt gyermekemmel másképp döntöttünk. Úgy gondoltuk, hogy a hétvége nem telhet el lovak, lovaglás nélkül, ezért minden szombat reggelt ott kezdünk. Mert kell! Kell a gyönyörű hétvégékhez.

Gyermek kacagásra nyitottam ki szemeimet,és  reménykedtem benne, hogy még nyerek pár órát meleg ágyikómba. Belső órámra hallgattam, és arra gondoltam, még nem telhetett el az éjszaka, még nem jöhetett el a reggel.... még szükségem van pár órára... na jó percre... alkudoztam. A telefon órájára pillantva ...

A 21. században élünk.  Az internet világában már lehetőségünk van különböző gyermeknevelési módszerek elolvasására, elsajátítására, pszichológusok, pszichiáterek véleményeinek megfontolására, és mindenre, amivel, még azok is jobb szülővé válhatnak, akiknek erre  a családi minták nem sok esélyt adtak. Ilyen voltam én is. Mégsem olvastam össze semmit, egyszerűen csak hallgattam a szívemre, a megérzéseimre. Sosem hagytam sírni a babámat, ha kellett egész nap a karjaimban volt. Ha kellett éjszakákat voltam ébren vele, mellette. Mindig a szívemre hallgattam, a sok érkező jó tanács közül pedig csak azokat fogadtam meg, amelyeket erre érdemesnek találtam. És úgy érzem, a szívem nem tévedett, mert egy csodálatos kis ember ...

" Siettem. Egyébként is utálok vásárolni... de már muszáj volt. Próbáltam rábeszélni gyermekemet a közös shoppingolásra... de hajthatatlan volt. ő is utál vásárolni... Ha kettőnkön múlna, mi éhen halnánk... mert utáljuk a procedúrát. Még jó, hogy van pizza-rendelés telefonon, amit aztán házhoz hoznak. Nem vesztünk időt az életünkből. Morcosan szálltam ki az autóból. Becsaptam az ajtót, mintha az tehetne mindenről, ami miatt háborgom.
Láttam egy idős asszonyt, jönni menni rohangálni a parkolóban. nem néztem meg, elmentem mellette. hallottam a hangját:
- "Szép napot!" Arra sem méltattam, hogy hátraforduljak, rohantam a bevásárlókocsihoz. Egyszer csak közelebb ér hozzám: "Nem kérni akartam, csak köszöntem!"
Egy pillanatra ...

1. Lovaglóóra előtt, keress egy erre alkalmas lovat... a lovaglóóra felettébb hasznosabb tud lenni, ha van hozzá ló is

2. Felejtsd el azt a beidegződést, hogy a ló elől harap, hátul rúg, középen meg ledob.... egyébként így van, de a) nagyobb esélyed van, hogy előbb harapod meg te a lovat, mint ő téged b) ne állj mögé, és akkor még véletlenül sem rúg meg, c) nem fog ledobni, magadtól fogsz leesni

Mindannyiunknak vannak titkai. Az évek során egyre inkább megtanuljuk, hogy vannak dolgok, amelyekről senkinek nem beszélhetünk. Vannak gondolataink, érzéseink, amelyeket mélyen el kell temessünk magunkban, nehogy mások megtudják. Eltesszük őket tudatalattink olyan szegmensébe, ahol azt hisszük biztonságban vannak, ahol azt hisszük, nem bukkanhatnak rá erre illetéktelenek. Az a baj a titkokkal, hogy az idő előrehaladtával nem lesznek könnyebbek, sőt egyre inkább a felszínre szeretnének törni. Minél inkább szeretnénk azokat ott tartani, annál erősebben szeretnének kitörni! Annál erősebben. Ki tudja mennyi mennyi titkot őrzünk. A sajátunkat, és másokét. Hányszor kezdünk úgy egy baráti beszélgetést, hogy "Szeretnénk mondani valamit, de ...

Csodálatosan süt a nap. Ettől mindig jókedvű leszek. Szeretem a napsütést, mint ahogyan szeretem az esőt is, és a havat is. Mindent szeretek... szeretem, hogy vannak álmaim, szeretem, hogy a megvalósításuk útján lépkedhetek... szeretem, hogy minden, amire vágyom előbb vagy utóbb az enyém lesz. Néha mégis érzem, fáradt vagyok. Érzem, nem bírom tovább. Néha legszívesebben becsuknám magam mögött az ajtót, vissza se néznék, és elmennék... el... minél messzebb... minél távolabb mindentől... ettől az egésztől... a jelenemtől... a múltamtól.... néha csak bezárkóznék és sírnék. Kisírnám magamból mindazt, ami még itt van a lelkemben, ami még éjjelente nem hagy nyugodni. Csak sírnék, hogy végre megszabaduljak a korlátaimtól... csak ...

Hát igen.... Fővárosi Nagycirkusz... gyerekkoromban mindig kiváltságosnak éreztem magam, ha bemehettünk megnézni egy egy előadást. A cirkusz úgy él bennem, mint valami álomvilág, amelyben csodák történnek. 

Hát ma végre felnőttként is volt lehetőségem ellátogatni eme intézménybe, gyermekemmel karon öltve. Fele más érzésekkel jöttem el. Ha ők ma a magyar cirkusz csillagai... akkor azt hiszem, nem fejlődik oly gyorsan a cirkusz világ, mint amennyire mi nézők szeretnénk.

Láthattunk csodát, nem is egyet, az biztos. A Diamands Birds, a négy Chalimero, és Ádám Krisztián előadása valóban lebilincselőek voltak, 11 éves kamasz lányainknak pedig Ádám és Krisztián műsora dupla élményt nyújtott. Ők azon fiatal művészek, akik miatt ...