Szeretem a hétvégéket, szeretem az ünnepeket, és különösen szeretem, amikor hosszú hétvégét kapunk ajándékba. A húsvét nem kifejezetten tartozik a kedvenceim közé, de az a plusz egy nap, amit pihenéssel tölthetek, megemeli a varázsát.

Szombat! A hétvége első napja már rutinszerűen lovaglással kezdődik. A lovaglás élménye könnyebbé teszi a reggeli ébresztőt. Számomra örök rejtély marad, hogy amíg hétköznap simán három, vagy négy kávét sikerül megigyak nyugalomba a nap kezdete előtt, vagy indításaként, addig szombatonként már a második kávémat is kapkodva kell kortyoljam, mert késésben vagyok. Olyan, mintha eme szombati reggeleken valaki lopná a perceket, megnehezítve ezzel az ébresztőt.

Szuperül sikerült lovaglás ...

A 21. század csodálatos vívmánya az internet. Mindenki nap, mint nap használja, több órán keresztül, én is. Van, hogy csak ülök a gép előtt, és olvasom a világ történéseit. Felmegyek a facebookra és megnézem, mi történik éppen a közösségi oldalon. A munkámhoz elengedhetetlen. Manapság, ha kérdése adódik gyermekemnek, és én nem tudom rá a megfelelő választ, megnézem a NETen.

A gyermekem szinte beleszületett ebbe a virtuális világba. Már természetes, hogy van facebook oldala, vibert használ, lap top, tábla gép, okos telefon.... ezek már mind elengedhetetlenek egy gyermeknek. Nagyon sokszor a házi feladatok elkészítéséhez is szükséges az internet. Mi annak idején még csapatostul mentünk a könyvtárba... manapság csak beülnek a ...

Haza felé tartottam. Fáradt voltam. Jól sikerült nap volt a hátam mögött, mégis elfáradtam. Megpillantottam egy járdán fekvő embert, mellette a biciklije. Nem is gondolkodtam, megálltam az első parkolóba. Meg szerettem volna nézni, minden rendben van-e vele. Nagyon fura pózban feküdt a járdán. Amíg próbáltam parkolni néztem az embereket. Oly sokan elhaladtak mellette. Volt, aki pillantásra sem méltatta, volt, aki undorral fordította el a fejét, volt olyan, aki egyszerűen csak átlépte. Bíztam benne, hogy legalább nem rúgnak bele. Kiszálltam a kocsiból, odasiettem hozzá. Még lélegzett. Kicsit megnyugodtam. Lehajoltam hozzá. Megkérdeztem tőle, jól van-e. Rám nézett. Látszott rajta, hogy nem tudja, hol van.  Ott feküdt a járdán, ki tudja ...

Pár hónappal ezelőtt még a lovak nem jelentettek nekem semmit, és soha nem hittem volna, hogy nem is oly soká, ők válnak életem nagy tanítóivá, általuk tapasztalhatok, és érthetek meg oly sok mindent, ami történt eddigi életemben, és ami történik velem a mostban. Basa tanította meg nekem a feltétel nélküli szeretetet. Basa volt, akinek történetét megismerve ( majdnem éhen halt előző tulajdonosánál) érezhettem, hogy milyen lehet a bizalom. Hiszen történt vele, ami megtörtént, a világ legcsodálatosabb lova maradt, vagy azzá vált, megtanult újra bízni az emberekben, és manapság azzal tölti napjait, hogy a lehető legtöbb emberrel megszerettesse a lovaglást, megszerettesse eme életérzést. Mit is jelent lóháton ülni, érezni a ...

Az élet csupa szépség, csupa kihívás, időnként csupa látszat. Kilógni a sorból, sosem volt szerencsés. Jobb esetben csak kicsit bolondnak tartanak, rosszabb esetben folyamatos támadásoknak vagy kitéve, legfőképpen a családod által. Hiszen a barátaid elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Pont ezért a barátaid. Nem akarnak megváltoztatni, nem akarják, hogy Te is beállj a sorba. Hiszen, ők sem az a sorban állós típus, és, ha van is közöttük olyan, pont azért szeretnek téged, mert Te kivétel vagy. a család az más. A család egy roppant nehéz dolog tud lenni, főleg akkor, ha a fekete bárány Te vagy.

Évtizedeken keresztül akartam megfelelni a családomnak, a külvilágnak... másoknak... idegeneknek, akikről azt sem tudtam kicsodák. Minta anya, ...

Mindannyian keressük az utunkat. Mindannyian szeretnénk megtudni, miért is jöttünk a Földre. Mindannyian szeretnénk barátságokat, szerelmeket, boldogságot, békét, biztonságot. Mindannyian. És mégis oly sokan nem tesznek érte semmit. Csak ülnek és keseregnek, hogy milyen nehéz az élet, milyen nehéz barátságokat kötni, igazi, mély barátságokat, mert az emberek többsége számító, kihasznál, átver.... stb. Nekem is ilyen gondolataim voltak, és az élet mindig bebizonyította, hogy ez így is van. De aztán egy évvel ezelőtt kezembe vettem az életem irányítását, és azt mondtam, elég volt az álkapcsolatokból,az álbarátságokból, az áléletekből,  az áléletemből. Elég! Mert ennél többet kell, hogy rejtsenek a mindennapok. Ennél többet ...

Nem tudom ez nemzet sajátosság-e, történetesen, hogy mi magyarok vagyunk, és ezért, vagy velünk született képesség, de egy biztos. Szeretünk szenvedni! A legtöbben még arra is képesek vagyunk, hogy a leggyönyörűbb élethelyzetekben is megleljük azt az egy dolgot, amiért elégedetlenkedhetünk, amiért kesereghetünk, amiért azt mondhatjuk... nem jó. Én is ilyen voltam. Egészen addig szinte szándékosan kerestem a negatívumokat az életben, amíg el nem határoztam elég volt. De addigra kis híján belehaltam az önmagam által oly sok szeretettel dédelgetett szenvedésbe. Dráma! Szeretjük a drámákat. Szeretjük a semmin való veszekedést, szeretjük szidni a másikat, és amit még nagyon szeretünk, ítélkezni. Ítélkezni, megvetni, elítélni a ...

Vasárnap! A pihenés időszaka. Szeretem a vasárnapokat, a hétvégéket, a hétköznapokat, a reggelt, a delet, az estéket, az éjjeleket! Szeretem, amikor a pihenésem nem zavarja meg az óra csörgése, amely jelzi, ideje indulni a napnak, ideje visszatérjek álmaimból, és belevetni magam a hétköznapokba. Szándékosan nem szürke hétköznapokat írtam. Mert számomra nem létezik olyan. Mert minden megélt nap egy csodálatos élménnyel tesz gazdagabbá. Minden napban megpróbálom felfedezni a szépséget, felfedezni azt, amiért azt mondhatom, érdemes volt megszületnem, érdemes volt a földi életet választanom. Mert szeretem az életem, szeretem ezt az életet. Szeretem a kihívásait, az egyhangúságait, a változatosságait. Szeretem mindenét! Mert szeretek ...

Eltelt egy év. Micsoda egy év volt! Csodaszép év! És ennél már csak szebb várhat rám!

2014. január 19.-én döntöttem úgy, hogy ideje az addigi létem megváltoztatnom. A döntést nem önszántamból hoztam meg, kikényszerítette az élet.  Két lehetőség közül választhattam. Vagy folytatom az utat, amin épp voltam, amely egyenesen egy mély szakadékba vezetett, és én megállíthatatlanul rohantam felé, vagy megállok, és teljesen másként folytatom tovább, azt, amit addig a pontig az életemnek hittem. Eljutottam arra a pontra, hogy már nem bírom tovább! Nem akartam azt az életet, semmilyen formában! Nem akartam! Egy hét alatt lefogytam nyolc kilót, és el akartam dobni magamtól az életet, az életem. Mert már nem láttam semmi szépet benne. ...

Elhatároztam. Megingathatatlannak éreztem magam a döntésemben. És éreztem, helyes elhatározásra jutottam. Mert megkönnyebbültem, mert nyugalmat éreztem. Vagyis, eldöntöttem, hogy feladom a lovaglást. Aztán, ahogy később meg is fogalmaztam, két óra múlva lóháton róttuk a kilométereket. Erről itt olvashattok: http://leleksuttogas.blog.hu/2015/03/17/engedd_hogy_megoldodjon_engedd_hogy_minden_rendben_legyen

Szerettem azt a napot, azt a délelőttöt. Mert ismét érezhettem azt, amiért elkezdtem a lovaglást tanulni. Talán nem is a lovaglás a lényeg, hanem a lovak, és most már biztosan állíthatom, hogy azon emberek is, akikkel a lovak, a lovaglás által megismerkedhettem. Mert gazdagabb lettem velük, gazdagabb lettem általuk. És oly sokat ...