Menj vissza szart lapátolni! Arra való vagy! - Ez a mondat egy baráti összejövetelen hangzott el sok sok évvel ezelőtt. És én megfogadtam ezt a tanácsot. Miért? Mert nem akartam ilyen emberekkel együtt lenni, nem akartam ilyen emberekkel élni. Inkább hallgattam szívem és lelkem hívó szavára, és azt…

Időpontra érkezem. "Kis műtétem" lesz. Ülök a váróban és hallgatom a beszélgetéseket. Próbálom elterelni a gondolataimat. Életemben nem sokszor voltam orvosnál. És most műtétre várok. És rádöbbentem, félek a fájdalomtól. Nem bírom a fájdalmat.  Nézem az órát. Már biztosan nem hívnak be a…

Csak egy történet... amely rám talált.  Van, amikor semmi nem az, mint aminek látszik.  "Egy neve nincs faluban nevelkedtem. Nagyjából úgy, mint egy gaz. Anyám korán öngyilkos lett, nem bírta elviselni apám alkoholizmusát és az ezzel járó terrort. Én ott maradtam vele, kettesben. Elvoltunk. Ő…

Csak ülünk egymás mellett. Sem ő, sem én nem beszélünk, csak nézzük az embereket. A néni úgy nyolcvan éves lehet. Egész lényéből árad valami megfoghatatlan szeretet. Mintha egy angyal ült  volna le mellém. Aztán meghallgatva élete történetét, már biztosan tudtam, igen, ő egy angyal, aki azért jött…

Csak ülök a csillagok alatt, és nézem az eget. Sosem hittem volna, hogy ennyire hosszú tud lenni két hét.  Már régóta láttam, hogy valami nem jó. A bőrelváltozások egyre csúnyábbak lettek. Törődtem velük, persze, hogy törődtem, hiszen még tudom, hogy van dolgom ezen a Földön. A legfontosabb, hogy…

Késő este van. Tombol a szél. Nézem, ahogyan a hatalmas fenyőfát szalmaszálként hajlítja meg. A hatalmas fenyő pedig engedelmeskedik az erőnek, amely újra és újra lecsap rá.  Tudom, hogy aggódnom kellene, most mégis ott állok a teraszon és csodálom a természet erejét, és csodálom a…

"Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk." ezen mondat jár a fejemben, Az angyalok városa című filmből. Tényleg vajon miért? Egyáltalán köze van ennek Istenhez? Életünk folyamán vajon hány olyan emberrel találkozunk, akikkel a kapcsolatunk…

Ülök a teraszomon. Gyönyörű idő van. Az ősz egy kicsit utat engedett a tavasznak. Élvezem a napütést, élvezem, hogy végre nyugalom és béke van. Sétálni indulok. Van itt nem messze egy park. Egész évben gyönyörű, de az ősz még szebbé teszi. Csodálatos színvilága mindig rabul ejt. Talán egy festő sem…

Vannak bejegyzések, amelyek aztán önálló életre kelvén nagyon sok szép történetet hoznak magukkal. Amikor elkészült "A levél egy apukának, aki elfelejtette, hogy van egy gyermeke..." bejegyzés magam sem hittem, hogy ez történik. Megannyi élethelyzet, csodás vagy épp tragikus történet érkezett…

Csalódott vagyok. Megesik. Talán nem is az fáj, hogy vannak dolgok, amelyeket nem kaphatok meg, hiszen vannak ilyenek. Előfordul. Mit tehetek? Megrázom magam, és megyek tovább. De vannak igazságtalan dolgok. Amikor a lelkem és a szívem is sikít, mert tudja, a másik által felém intézett szavak mögött…