Késő este van. Nézem a csillagokat az égen. Mindig is szerettem a csillagos égboltot. Annyira megnyugtat, és olyan csodálatos. Annyi misztikumot rejt magában, és én annyira szeretném megfejteni a titkait. Eszembe jutnak Exupery szavai: "- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a…
A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…
Kora reggel van. Ülök a teraszomon, és hallgatom az ébredező város zaját. Szeretem a levegő illatát. George kutyusom rohangál a kertben, élénken őrzi otthonát. Néha odarohan a kerítéshez, ugat kettőt, körbenéz, majd rohan tovább.
Csak iszom a kávém, nem gondolok semmire. Nézem George-t és…
Késő van. A vihar meghozta az enyhülést. A napok rohanásában már semmit sem tudok. Versenyt futok az idővel, versenyt futok a csodáért. Ki tudja, hány éjjel telt már el úgy, hogy megszólítottam Istent! "Csak még egy csodát kérünk! Csak még ezt az egyet ad meg nekünk!" Van, hogy sírok, van, hogy…
Tombol a vihar. Aludni szeretnék, de képtelen vagyok. Csak ülök a teraszon, és nézek a semmibe. Fáradt vagyok. Valahol, valamikor elfáradtam. Szeretnék összeomlani, szeretnék sírni. De nem tehetem meg. A könnyeim már régen elfogytak, az összeomlás pedig luxus lenne az életembe. Nekem és a…
Padok. Szeretem a padokat. Annyi történetet meséltek már el nekem emberek padon ülve. És vajon mennyit mesélnének a padok, ha beszélni tudnának. Csak leültem egy kicsit. Szerettem volna a parkban beszívni a levegő esőillatát. Ekkor láttam meg a nénit. Két bottal járt, mégis annyi méltóság volt a…
Érzelmi ámokfutás. Így nevezem az életem. Így élem az életem.
Egyedül élek, immáron öt éve.Saját döntés volt. A legigazabb döntés, amelyet valaha is hoztam. Kiléptem egy minden téren elnyomó házasságból, négy évig menekültem, hogy szabad lehessek, és most már az…
Nézem őt. Fáradtnak tűnik. Már régen nem találkoztunk. Csak ülünk egymással szemben, némán. Tekintete keresi az enyémet. Szeméből eltűnt a csillogás. Olyan, mintha éveket öregedett volna az utolsó találkozásunk óta. Szeretném megölelni őt. Szeretnék neki mindenért…
"12 éve várom, hogy visszatérjen hozzám, és megölelhessem őt. 12 éve öl meg mindennap a remény!"
Ezekkel a szavakkal váltunk el. Sírok, potyognak a könnyeim és végtelen hálát érzek Isten, sors, Univerzum felé, mert én haza mehetek, és megölelhetem őt, ő aki a legfontosabb az…
Fáradtnak tűnsz! - ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Már rég nem beszéltünk. Túl rég. Már nem is beszéltünk. Csak voltunk egymásnak, és ez mégis többet jelentett mindkettőnknek bárminél. Tudtuk, hogy van a másik. És ennyi elég volt.
A megismerkedésünk épp olyan érdekes volt, mint a…