Csak néztem őt. Ő gyászolta a kislányát, én a kisfiamat. Forrt bennünk a tehetetlen düh, és forrtak az indulatok. Magunkat okoltuk, Istent, az orvosokat.... mindenkit. ÉS mérhetetlen üresség volt bennünk. Elvesztünk. Elvesztünk a saját életünkben. Pár nappal ezelőtt még arról álmodtunk, milyen…
Csend van. A nagy csendben az ember képes meghallani lelkének és szívének hívó szavát. Béke és nyugalom van mindenütt. Bennem is. Valaminek a vége, mindig egy új kezdete is. Most teljes szívemből ezt érzem. Véget ért valami, aminek el sem kellett volna kezdődnie, aminek esélyt sem kellett volna…
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Antoine de Saint-Exupéry.
Csak állok az életemben és nézem azt a csodát, amiben részem lehet. És közben azon gondolkodom, hogy életünk lapjai, hogyan is állnak össze egy gyönyörű történetté. Vannak fejezetek, amelyek…
Egy ideig álmodozó kislány voltam. De nem akartam én világot megváltani, híres színész, vagy énekes lenni. Én "csak" édesanya és feleség szerepről álmodtam. Három gyermekkel, egy emeletes családi házzal, és egy szerető férjjel, aki gondoskodik rólunk. Én "csak" ezt szerettem volna.
Aztán ahogyan…
Ez lenne a boldogság? - kérdezte tőlem. Szeme csillogása számomra megadta a választ. De ő nem ezt látja. Ha belenéz a tükörbe látja ráncait az arcán, amelyek az elmúlt évek alatt csak sokasodtak. Ha belenéz a tükörbe, csak fáradt, táskás szemeket lát. Ha belenéz a tükörbe.... azt látja...…
Késő este van. Lehűlt az idő. Még inkább belebújok a kabátomba. A naplementét nézem, és a gyermekem lóháton. Mosolyog. Ő mindig mosolyog, ha a lovakkal lehet. Sosem értettem, honnan ez a ló szeretet. Aztán én is megismerkedtem eme csodás állatokkal, és most már mindent értek. Nézem őket, csendben…
Valami elkezdődött, és valami véget ért. Ezen gondolkodom, miközben az ásót a földbe ütöm. Könnyeim potyognak. Rohadt élet! Rohadt, igazságtalan élet. Sötét van. A telihold világít. Látok... mindent látok, amit látnom kell. Dühös vagyok. Újra és újra lecsapok az ásóval, és egyre nagyobb bennem a…
Egy csodálatos történet, egy csodálatos hölgytől, aki mindig hitt magában, aki sosem adta fel, és az élet megjutalmazta ezért.
Az ő története egy igazi modernkori tündérmese a 21 század Magyarországáról, és méltó példája annak, hogy az életben semmi nem történik ok nélkül. Életünk apró puzzle…
Nézem őt. Már nem csillog a szeme. Ahogy nézem arcát, amelyen az elmúlt évek nyomott hagytak, csak azt érzem, feladta. Ő már feladta. Ő úgy érzi, nincs miért álmodni. Megkeseredett. Elkeseredett. Megszorítom a kezét, és elindulunk a nagy utazásra. Visszamegyünk gyermekkorunk helyszínére.…
Nézem az arcomat. Fáradtnak tűnök, fáradt vagyok. Nézem a szemem alatti ráncokat. Megöregedtem. Észrevétlenül elszálltak az évek. És én elfáradtam. Belefáradtam.
Belefáradtam a 15 év házasságba, az abból való menekülésbe, a mindent hátrahagyásba, az elölről kezdésbe.
Elfáradtam. Elfáradtam az…