A hétköznap a piacokon mindig rejteget valami bájt, szépséget. Ilyenkor nincsenek tömött sorok, ideges emberek. Meghallgathatsz a zöldségesnél állás közben egy két receptet, akár le is írhatod, hiszen mindenki így cselekszik a sorban, beszélgethetsz az előtted állóval, aki azért vesz piros színű…
Menekülni, menni akartam. El... bárhová... akárhová... csak el onnan, akol voltam. El az életemből, elmenni a férjemtől.. mert nem bírtam tovább. Nem bírtam az óránkénti ellenőrzést... nem bírtam a folyamatos bántalmazást, a lelki terrort... nem bírtam, hogy csak és kizárólag azt tehettem, amit ő…
Késő este volt. A levegő hűvössége már érzékelteti, hogy bizony beköszöntött az ősz. Szeretem ezeket az estéket. A csillagok az égen, mintha új álmokat, reményeket, és hitet adnának, az éjszaka csendjében csak a tücskök hangját lehet hallani. Ültem a teraszomon. Kiürült az elmém, elcsendesedtek a…
Késő éjjel volt. Megérkezett a vihar. Szobámba hallgatom az esőcseppek hangját a nyitott ablaknál. Egy egy villámlásnál kivilágosodik a szoba, szürreális képet festve a helységről. Hallgatom a dörgéseket. Emlékszem gyerekkoromban minden villámlás után azt számoltuk, mennyi idő múlva halljuk meg a…
Csak ülök csendben a kertemben. Üresnek érzem magam. Üresnek és fáradtnak. Valahogy minden más. Olyan, mintha egyetlen pillanat alatt változott volna meg minden. ÉS nem a jó irányba. Az az érzés van bennem, "Én nem ezt akartam!" Csak szívom a cigarettámat, miközben nézem, ahogyan az állataim…
Néztem őt! Itt ül a teraszomon, dohányzik. Meggyötört volt. Nem ismerem olyan rég óta, de még nem láttam ilyennek. Kettőnk közül ő volt az erős, a bátor, aki tudta merre akar menni, és nem érdekelte senki és semmi. Most szomorúság tükröződött a szemeiben. Mérhetetlen szomorúság. Csak nézett rám.…
Ülök a kocsiban, és potyognak a könnyeim! Soha életemben nem voltam még ennyire büszke a gyermekemre, mint most. Mindig meglep engem, olyan csodákkal, amelyekre csak Ő képes, és senki más! Kezemben tartom a bizonyítványát. Nem... nem kitűnő... még csak nem is jeles! De nekem ez a bizonyítvány maga…
Arra az elhatározásra jutott, hogy megtanít táncolni. Sosem táncoltam, sosem tanultam, és soha nem is éreztem, hogy hiányzik ez az életemből. De amit ő egyszer a fejébe vesz, azt véghez is viszi. És mindezt olyan szeretettel, hogy nekem nincs erőm meggátolni ebben. Amióta végre képes vagyok…
Itt állok az életemben, és csak kapkodom a fejem. Az elmúlt időben annyi minden történt velem, hogy még a létezésre sem volt időm, és a gondolkodásra sem, és a görcsölésre sem! Semmire sem. Fizikailag olyan szinten éreztem magam fáradtnak, hogy sokszor a dimenziót is keresnem kellett, amelyikben…
A 21 században adott minden eszköz a kezünkben, hogy boldogok lehessünk, hogy elsajátítsuk a boldogság érzését. Elég csak felmenni a facebookra és tömérdek idézet "segít" nekünk ebben. Hogyan legyünk pozitívak? Hogyan éljük az életünket? És jönnek a tanácsok ezrével. És az idézetek. Coelho-tól…