Manapság elég sokszor belebotlani a neten olyan írásokba, ahol férfiak, és nők magyarázzák, miért is szinglik még, egymást hibáztatva. Aztán ahogy lenni szokott, a hangosabb tábor békében hátradől, hogy akkor nyert.
Talán nem egymásban, vagy a másik félben kellene keresni a hibát. Talán nem.…
Vezetek. Némán. Most még a gondolataim is elhalkultak. Nézem az utakat, ahogyan a szél beterítette falevelekkel azokat. És azon gondolkodom, milyen észrevétlenül érkezett meg az ősz. Szépen, halkan. Az egyik pillanatban még nyár volt, ezer ágra sütött a nap, a következő napon már az időjárás is…
Menekülni, menni akartam. El... bárhová... akárhová... csak el onnan, akol voltam. El az életemből, elmenni a férjemtől.. mert nem bírtam tovább. Nem bírtam az óránkénti ellenőrzést... nem bírtam a folyamatos bántalmazást, a lelki terrort... nem bírtam, hogy csak és kizárólag azt tehettem, amit ő…
Csend van, szombat, ünnep.... végre lelkiismeret furdalás nélkül csinálhatom a semmit. Jó érzés... a lehető legjobb. A kedvemet még az sem rontja el, hogy folyamatosan cseng a telefonom. Pihenni szeretnék. Nem reagálni a hívásokra. Csendben itthon lenni. Beülök a gép elé. Kitárul előttem a…
Csak ülök csendben a kertemben. Üresnek érzem magam. Üresnek és fáradtnak. Valahogy minden más. Olyan, mintha egyetlen pillanat alatt változott volna meg minden. ÉS nem a jó irányba. Az az érzés van bennem, "Én nem ezt akartam!" Csak szívom a cigarettámat, miközben nézem, ahogyan az állataim…
Késő éjjel volt. Nem jött álom a szememre. Hosszú nap volt mögöttem. Hosszú és fárasztó. Pihenni szerettem volna, mégsem tudtam. A gyermekem már álomországban járt. A ház elcsendesült. Minden nyugovóra tért. Csak én nem tudtam lehunyni a szemem, hogy végre lezárjam ezt a napot. Sétálni indultam.…
Vannak az életben találkozások, amelyek hosszú időre nyomot hagynak az emberben, és vannak olyanok, amelyekről azt hisszük, egy életre sebeket ejtenek a szíven. Az új életem tele van nagy találkozásokkal. Csodálatos találkozásokkal. A régi életemben is voltak nagy találkozások, amelyekért , mint…
Sokan vágyunk az őszinteségre! Szeretnénk őszinték lenni, és szeretnénk, ha velünk is őszinték lennének az emberek. Aztán valahogy mégsem sikerül. Nem merem elmondani, nehogy megbántsam, nem tudom, hogyan kezdhetném el... stb. stb. és csak gyártjuk a kifogásokat önmagunk felé... miért nem ezt…
Ültek a padon. Fogták egymás kézét. Olyan szeretettel néztek egymásra, amely még az én szívemet is örömmel töltötte el. Már messziről látni lehetett a mosolyukat. Rendben volt közöttük, és körülöttük minden. Jó volt látni őket, jó volt részese lenni ennek a pillanatnak. Amikor észrevettek, intettek…
Alapvetően mindannyian a túlélésre vagyunk kódolva, még akkor is, ha ezt nem hisszük. Túl szeretnénk élni az életet, az életünket, megvárni, amíg felnő a gyermek, vagy felnőnek a gyermekek, vagy egyéb más célokat tűzünk ki magunk elé. Mert ott van bennünk a túlélésre való vágy. Bármennyire is bele…