Csalódott vagyok. Megesik. Talán nem is az fáj, hogy vannak dolgok, amelyeket nem kaphatok meg, hiszen vannak ilyenek. Előfordul. Mit tehetek? Megrázom magam, és megyek tovább. De vannak igazságtalan dolgok. Amikor a lelkem és a szívem is sikít, mert tudja, a másik által felém intézett szavak mögött…

Késő este van. Nézem a csillagokat az égen. Mindig is szerettem a csillagos égboltot. Annyira megnyugtat, és olyan csodálatos. Annyi misztikumot rejt magában, és én annyira szeretném megfejteni a titkait. Eszembe jutnak Exupery szavai: "- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a…

Anyukám halála óta most kezdem érezni, hogy megbékélek... elfogadom... beletörődöm. Fáj.. nagyon. Fáj a múltunk, a jelenünk, és egy olyan jövő, amely már soha nem lesz a miénk. Sokszor gondolok rá. Sokszor eszembe jut, hogy szeretnék vele beszélni, megkérdezni a véleményét, elmesélni neki, mi…

A nap már réges régen nyugovóra tért. Az éjszaka csendjében pihenni próbál a lelkem. Csak ülök a teraszomon, és nézem a semmit, nézem a sötétséget, és hallgatom a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy a csendnek ilyen gyönyörű hangja van. Próbálom kiüríteni az elmém, nem gondolni semmire, csak átadni…

Lomisnak álltam. Vajon, hogyan és miért adja a fejét arra valaki, hogy mások által kidobott lomokat átnézve, kincseket kutasson, és sokszor találjon? Van, aki megélhetésért teszi, van, aki kedvtelésből. Vannak a kulturáltak, akik nem dobálnak szét semmit, és vannak az erőszakosak, akiknek jobb, ha…

Kora reggel van. Ülök a teraszomon, és hallgatom az ébredező város zaját. Szeretem a levegő illatát. George kutyusom rohangál a kertben, élénken őrzi otthonát. Néha odarohan a kerítéshez, ugat kettőt, körbenéz, majd rohan tovább.  Csak iszom a kávém, nem gondolok semmire. Nézem George-t és…

A vihar elmúlt. Kidőlt fákat és áramszünetet hagyva maga után. Én álltam az éjszaka csendjében a kertben, és élveztem az eső utáni csodás illatot, és élveztem végre oxigén van a levegőben. A vihar hagyta nyomok és a szél az egészt olyan kísértetiessé, olyan szürreálissá tették. Csak álltam a…

Tombol a vihar. Aludni szeretnék, de képtelen vagyok. Csak ülök a teraszon, és nézek a semmibe. Fáradt vagyok. Valahol, valamikor elfáradtam. Szeretnék összeomlani, szeretnék sírni. De nem tehetem meg. A könnyeim már régen elfogytak, az összeomlás pedig luxus lenne az életembe. Nekem és a…

A történetet a valóság alkotta, mégis a neveket, helyszíneket megváltoztattuk, hogy a benne szereplő embereket megóvjuk.Következzen egy édesanya története, akinek gyermekét túl korán elragadta a halál! Ő mégis talpra állt, és azon dolgozik, hogy ne kelljen meghalnia egyetlen ártatlan embernek sem!…

Mostanában sokszor gondolok rá. Már évek óta nincs közöttünk, nincs velünk. Magam sem tudom, hogyan ismerkedtem meg vele. De amióta láttam az Esőember című filmet tudom, ő az volt. Az igazi Esőember. Bármit mondtam neki, bármit kértem tőle:"Ja... jó van. " Mindenre ezt mondta. Sokszor eszembe jut,…