Padok. Szeretem a padokat. Annyi történetet meséltek már el nekem emberek padon ülve. És vajon mennyit mesélnének a padok, ha beszélni tudnának. Csak leültem egy kicsit. Szerettem volna a parkban beszívni a levegő esőillatát. Ekkor láttam meg a nénit. Két bottal járt, mégis annyi méltóság volt a…

Vannak álmaink, vannak félelmeink. Sokszor kétségbeesve ragaszkodunk álmainkhoz, és azok beteljesüléséhez, még akkor is, ha félő, csak önmagunkat áltatjuk ezen a téren . Van, hogy évek telnek el, és nem jutunk semmire. De bennünk, ott a szívünkben mégis marad valami, valami, ami minden nap azt…

Csend van. A nagy csendben az ember képes meghallani lelkének és szívének hívó szavát. Béke és nyugalom van mindenütt. Bennem is. Valaminek a vége, mindig egy új kezdete is. Most teljes szívemből ezt érzem. Véget ért valami, aminek el sem kellett volna kezdődnie, aminek esélyt sem kellett volna…

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Antoine de Saint-Exupéry.  Csak állok az életemben és nézem azt a csodát, amiben részem lehet. És közben azon gondolkodom, hogy életünk lapjai, hogyan is állnak össze egy gyönyörű történetté. Vannak fejezetek, amelyek…

 Nézem őt. Már nem csillog a szeme. Ahogy nézem arcát, amelyen az elmúlt évek nyomott hagytak, csak azt érzem, feladta. Ő már feladta. Ő úgy érzi, nincs miért álmodni. Megkeseredett. Elkeseredett. Megszorítom a kezét, és elindulunk a nagy utazásra. Visszamegyünk gyermekkorunk helyszínére.…

 Állok az ajtóban. Kopognom kellene. Bekopogni és bebocsájtást nyerni. A percek óráknak tűnnek. Emelem a karom. Kopognom kellene. Csak állok ott az ajtóban, állok ott az ajtódban, és azt érzem, kopognom kellene. Még sincs erőm hozzá. Várok. Talán a megfelelő pillanatra, talán arra, hogy megérezd itt…

 Hazafelé tartottunk az iskolából. Akkor  épp a Putyin látogatás lázában égett az ország, vagy inkább bosszankodott. Tavaly láthattuk az elnöki különgépet (vagy valamelyiket a háromból) landolni, illetve voltunk olyan szerencsések vagy pechesek, hogy beleszaladtunk a konvoj útvonalába, aminek az…

 Történetek idősekről, betegekről, akik, ahogy mondták elfelejtette őket a halál. Ők már mennének, de még maradniuk kell.  Egy idős bácsi története érintette meg először a lelkem. Alzheimer kórban szenved. Vagyis, amikor elmentem hozzájuk látogatóba, én azt láttam ő nem szenved, viszont a körülötte…

 Telnek a napok csendesen. Az elmúlt időszakban megtapasztalhattam.... megint,... milyen az, amikor az ember közel kerül ahhoz, hogy elveszítsen valamit, ami fontos neki. Hosszú hosszú időn keresztül természetes volt, hogy van. Ugyan gondosan ápoltam, de nem gondoltam, hogy elveszíthetem. Aztán egy…

 Vannak napok, amikor a csend telepszik a létezésre. És ez olyan jól eső csend. Amikor látszólag nem történik semmi, béke és nyugalom van, miközben a mélyben dolgoznak az erők az energiák egy szebb élet megteremtésének reményén. Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba. Kezdetét vették a…