Fáradt voltam, nagyon. Elvesztem a rohanásban, elvesztem az életemben. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam utolérni magam. Úszott a lakásom, úszott az életem. Napok óta hajnali kettő óra felé hajtom álomra a fejem, és már hajnalban kezdetét veszi a nap. Pihenni szerettem volna... aludni...…
Ültek a padon. Fogták egymás kézét. Olyan szeretettel néztek egymásra, amely még az én szívemet is örömmel töltötte el. Már messziről látni lehetett a mosolyukat. Rendben volt közöttük, és körülöttük minden. Jó volt látni őket, jó volt részese lenni ennek a pillanatnak. Amikor észrevettek, intettek…
Az utóbbi napok történései kavarognak még bennem, és gondolkodom. Gondolkodom az életen, az élet nagy kérdésein, az életemen, mások életén, a kapcsolataimon, a körülöttem lévők kapcsolatain, ítélkezések nélkül.
Mindannyian várunk kapcsolatra, párkapcsolatra. Sokan már elég hosszú ideje, bár ugye az…
Magyarország, valamikor az 1850-es évek környékén. Van egy hölgy. Korát meghazudtoló felfogással és élettel. És a szerelem. A szerelem, amelyet nem vallhat be senkinek. Ezért megírja a naplójába. És ez a napló előkerül a kertemből 2015-ben. Beleolvastam. És mosolyogtam. Mosolyogtam, mert a napló…
Ömlik az eső. A napok, hetek óta tartó forróság után jó érzés végre felüdülni, csodálatos, hogy végre van oxigén a levegőben. Szeretem az esőt. És szeretem a forróságot is. Mindent szeretek, ami hozzá tartozik az élethez.
Elmentem hozzá, az én Drága Juhászomhoz. Ült a verandán, a hintaszékében.…
Mit szeretnék? Nem tudom. Élni az életem! Veled lenni, amikor lehet. Nem félni, hogy elveszíthetlek. Nem aggódni, hogy mit csinálsz, merre jársz, kivel vagy? Nem rettegni azon, hogy vajon neked vagyok-e olyan fontos, mint amilyen én neked! Nem tekinteni a jövőbe. Megélni a jelen pillanat minden…
Kezdődött a nap. A szokásos mondhatni rutinnal. Már a reggel éreztette velünk a napsugarak melegét. Vártam ezt a napot, mint ahogyan manapság már minden reggelt, és éjjelt várok az életemben. Mosolyogtam. A friss kávé illata belengte az otthonom. Békében, a lehető legnagyobb békességben…
Nehezen ébredtem. Mostanában nehezen megy az ébredés. Kinyitottam a szemem, és elhatároztam, hogy csak azért is mosolyogni fogok! "Ma egy csodás nap vár rám!" Ismételgettem magamnak egészen addig, amíg már valóban őszinte volt a mosolyom. A reggeli kávém elfogyasztása után következett a napi rutin.…
Elkészült a piskóta. Belekerült a vaníliakrém, már csak hűlnie kell. Állok a konyhában, és mosolygok. Mosolygok az életemen, a világomon, az érzelmeimen, és Önmagamon. Szeretve mosolygok magamon. Olyan, mintha egy gyermek lennék önmagam számára, akit nem lehet nem szeretni. Csalódtam már annyiszor,…