Anyák, feleségek, háziasszonyok. Reggel korán ébrednek, hogy életük párját frissen főtt kávéval ébreszthessék, majd megetetik az állatokat, előkészítik a gyermekeknek a ruhákat, közben készül a finom reggeli.
Gyerkőcök ébresztése, reggeli kiosztása, miközben készülnek a tízórainak való szendvicsek,…
Vezetek. Némán. Most még a gondolataim is elhalkultak. Nézem az utakat, ahogyan a szél beterítette falevelekkel azokat. És azon gondolkodom, milyen észrevétlenül érkezett meg az ősz. Szépen, halkan. Az egyik pillanatban még nyár volt, ezer ágra sütött a nap, a következő napon már az időjárás is…
Lassan véget ér a nap. Nyugovóra tér a város, és én is. Bár még mindig gondolkodom egy mondaton. Mélyen megérintette a lelkem és szívem. Vannak gondolatok, amelyekkel nagyon is egyet tudok érteni, és vannak, mint jelen esetben ez a mondat is, amivel nem tudok, mit kezdeni. Igaz lenne? Tényleg így…
Egyedül nevelem a gyermekemet immár hosszú hosszú évek óta. Divatos szóval fogalmazva szingli vagyok. Nem divat szingli, így alakult. Nagy baráti és kollegális megbeszélések sokszor jutnak el addig, amíg szóvá teszik egyedülállóságomat. A férfiak többsége szerint, én határozott vagyok, sokszor túl…
Nem tudom társadalmi jelenség-e, nem tudom, hogy ez vajon csak ránk magyarokra jellemző-e... semmit nem tudok. Annyit érzek, hogy fáj a szívem, és a lelkem. Mert a tapasztalások, amelyeken most ismét keresztül megyek fájnak, és feltépik a régi sebeket. Életem folyamán nagyon kevésszer érezhettem…
A hétköznap a piacokon mindig rejteget valami bájt, szépséget. Ilyenkor nincsenek tömött sorok, ideges emberek. Meghallgathatsz a zöldségesnél állás közben egy két receptet, akár le is írhatod, hiszen mindenki így cselekszik a sorban, beszélgethetsz az előtted állóval, aki azért vesz piros színű…
Késő este volt. A levegő hűvössége már érzékelteti, hogy bizony beköszöntött az ősz. Szeretem ezeket az estéket. A csillagok az égen, mintha új álmokat, reményeket, és hitet adnának, az éjszaka csendjében csak a tücskök hangját lehet hallani. Ültem a teraszomon. Kiürült az elmém, elcsendesedtek a…
Késő éjjel volt. Megérkezett a vihar. Szobámba hallgatom az esőcseppek hangját a nyitott ablaknál. Egy egy villámlásnál kivilágosodik a szoba, szürreális képet festve a helységről. Hallgatom a dörgéseket. Emlékszem gyerekkoromban minden villámlás után azt számoltuk, mennyi idő múlva halljuk meg a…
Már éjfél is elmúlt. Messzire elkerül az álom. Próbálom lehunyni szemem, de nem sikerül. Nem cikáznak a gondolataim, nem ezt érzem. Béke van bennem. Békére leltem. Mosolygok. Mosolygok magamon, azon a valakin, aki vagyok. Aki egy másodperc alatt képes elhinni, hogy megkapta, amire vágyott. Aztán…
Csak ülök csendben a kertemben. Üresnek érzem magam. Üresnek és fáradtnak. Valahogy minden más. Olyan, mintha egyetlen pillanat alatt változott volna meg minden. ÉS nem a jó irányba. Az az érzés van bennem, "Én nem ezt akartam!" Csak szívom a cigarettámat, miközben nézem, ahogyan az állataim…