Kicsit elfáradtam a létezésbe. Annyira szeretném hinni, hogy a világ olyan, amilyenné mi tesszük. Csak sajnos időnként a való világ arcul csapja az embert. Úgy érzem magam, mint Don Quijote a szélmalomharcai közepén. Egyedül állok szembe egy világgal, és bármennyire is szeretném megváltoztatni,…
Néztem utánad. Néztem, ahogyan távolodsz... tőlem... egyre messzebb és messzebbre jutsz... és én csak álltam a semmi közepén és néztelek. És nem tettem, nem tehettem semmit. Csak néztem, ahogyan elmész....
Annyi mindent szerettem volna az életemben... és annyi mindent nem, amelyet aztán mégis…
[caption id="attachment_1257" align="alignnone" width="574"] Ferenczy Károly A festőnő[/caption]
Megérkezett az ősz. A reggelek egyre hűvösebbek, a nap egyre később ébreszti a Föld lakóit. A természet lassan pihenni készül, olyan csodás színeket rajzolva a tájnak, amelyeket a legcsodálatosabb…
Nem számít a külső.... Akit érdekelsz, az a belső értékeidet fogja nézni.... stb. stb. Igen... ez akár igaz is lehetne. Lehetne. De sajnos manapság nincs így. Mert valljuk be őszintén, mi nők is szívesebben találkozunk olyan férfival, aki "jól" néz ki, bár ugyan van az a mondás, ha egy férfi egy…
Elakadtam a bürokrácia útvesztőjében. Végső megoldásként a belvárosba kellett menjek, hátha ott orvosolni tudják a megoldandó feladatomat. Sosem megyek a városba kocsival. Leteszem az autóm egy P+R parkolóba, aztán irány a metró. Most is így tettem. Bár kora délelőtt volt, meglepett a tömeg. Azt…
Ülök az otthonomban. Lassan négy éve, hogy megleltem ezt a kicsinyke házat, ahol biztonságra leltünk a gyermekemmel, ahol békében élhetünk, amely az otthonunk. Nekünk előtte csak helyek voltak, ahol laktunk, de egyiket sem nevezhettük otthonunknak. Nem tudtuk, mikor kell tovább mennünk, nem tudtuk,…
Már éjfél is elmúlt. Messzire elkerül az álom. Próbálom lehunyni szemem, de nem sikerül. Nem cikáznak a gondolataim, nem ezt érzem. Béke van bennem. Békére leltem. Mosolygok. Mosolygok magamon, azon a valakin, aki vagyok. Aki egy másodperc alatt képes elhinni, hogy megkapta, amire vágyott. Aztán…
Késő éjjel volt. Nem jött álom a szememre. Hosszú nap volt mögöttem. Hosszú és fárasztó. Pihenni szerettem volna, mégsem tudtam. A gyermekem már álomországban járt. A ház elcsendesült. Minden nyugovóra tért. Csak én nem tudtam lehunyni a szemem, hogy végre lezárjam ezt a napot. Sétálni indultam.…
Emberek vagyunk, létezünk, élünk.... és a legtöbben elmondhatjuk magunkról... van egy múlt a hátunk mögött. Egy múlt, amelyről azt hittük, már letettük a terheket, már megszabadultunk az árnyaitól... egy múlt, ami már elmúlt, amiről azt gondoljuk, nem vet árnyékot a jelenünkre. Hiszen már nincs. És…
Mindig voltak barátaim. Vélt barátaim. Akiknek csak addig voltam fontos, amíg az érdekük úgy szolgálta. A régi életemben ez már szinte természetes jelenségnek számított. Amikor kellettem ott voltam, amikor nekem kellett volna, hogy megfogja valaki a kezem, hiába néztem körbe az életemben, senki nem…