Nem tudom társadalmi jelenség-e, nem tudom, hogy ez vajon csak ránk magyarokra jellemző-e... semmit nem tudok. Annyit érzek, hogy fáj a szívem, és a lelkem. Mert a tapasztalások, amelyeken most ismét keresztül megyek fájnak, és feltépik a régi sebeket. Életem folyamán nagyon kevésszer érezhettem…
A hétköznap a piacokon mindig rejteget valami bájt, szépséget. Ilyenkor nincsenek tömött sorok, ideges emberek. Meghallgathatsz a zöldségesnél állás közben egy két receptet, akár le is írhatod, hiszen mindenki így cselekszik a sorban, beszélgethetsz az előtted állóval, aki azért vesz piros színű…
Menekülni, menni akartam. El... bárhová... akárhová... csak el onnan, akol voltam. El az életemből, elmenni a férjemtől.. mert nem bírtam tovább. Nem bírtam az óránkénti ellenőrzést... nem bírtam a folyamatos bántalmazást, a lelki terrort... nem bírtam, hogy csak és kizárólag azt tehettem, amit ő…
2014-es év volt a vízválasztó az életemben. Addigra olyan megállíthatatlanul száguldottam a szakadék felé, hogy két választásom volt. Vagy megállok, és gyökeresen megváltoztatok mindent, ami az addig létezésemet jelentette, vagy egyszerűen megyek tovább… és vége lesz… sokkal hamarabb, mint…
Csodás és egyben fárasztó hét van mögöttünk. Együtt vagyunk a gyermekemmel, és a barátnőjével. Mostanában sokszor előfordul, hogy kétgyermekes édesanyává avanzsálódom. Szeretem... bár a lakásunk összképe egy egy ilyen időszak végén leginkább egy katasztrófa sújtotta övezethez hasonlít.
Számomra a…
Nézem őket. Lassan elindul a csapat. Fáradt vagyok.... mégsem érzem tehernek ezt az egészet. Szeretek itt lenni, szeretek velük lenni, szeretem hallani, ha nevetnek, és szeretem látni őket, hogy van egy közös szenvedélyük, amely sodorja őket bárhová is az élet, örökre összetartja majd a csapatot.…
Már éjfél is elmúlt. Messzire elkerül az álom. Próbálom lehunyni szemem, de nem sikerül. Nem cikáznak a gondolataim, nem ezt érzem. Béke van bennem. Békére leltem. Mosolygok. Mosolygok magamon, azon a valakin, aki vagyok. Aki egy másodperc alatt képes elhinni, hogy megkapta, amire vágyott. Aztán…
Gyerekkoromban állandóan tanultam. Csak és kizárólag a tanulással foglalkoztam. Nekem nem volt más választásom, nem lehetett más választásom, mert édesanyám kellően megtorolta a nem ötös osztályzatot. Már két héttel a felmérők, témazárók előtt véresre rágtam a körmöm, mert nekem meg kellett felelnem…
Élet. Éljük, túléljük, hiszünk, remélünk, álmodozunk, bízunk..... aztán egyszer csak feladjuk. Vége lesz... mindennek... az álmoknak, a vágyaknak, a hitnek... és nem marad semmi. Ott állunk életünk romja felett, és azon gondolkodunk, hol rontottuk el? Hol kellett volna, hogy másként…
Az élet csupa szépség, csupa kihívás, időnként csupa látszat. Kilógni a sorból, sosem volt szerencsés. Jobb esetben csak kicsit bolondnak tartanak, rosszabb esetben folyamatos támadásoknak vagy kitéve, legfőképpen a családod által. Hiszen a barátaid elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Pont ezért a…