Csípős volt a reggel. Bár még csak augusztus közepén járunk, mintha már beköszöntött volna az ősz. Már éjjel nem lehet nyitva hagyni az ablakokat, hogy a város megszűnő zajában hallani lehessen az éjszaka hangjait. Korán ébredtem. A lelkemig hatolt a hideg. Nem terveztem mára semmit, csak a…
Késő éjjel volt. Megérkezett a vihar. Szobámba hallgatom az esőcseppek hangját a nyitott ablaknál. Egy egy villámlásnál kivilágosodik a szoba, szürreális képet festve a helységről. Hallgatom a dörgéseket. Emlékszem gyerekkoromban minden villámlás után azt számoltuk, mennyi idő múlva halljuk meg a…
Ülök a teraszomon. Csak potyognak a könnyeim. Fáj... minden... nagyon. Egyik cigarettát gyújtom a másik után. Erős vagyok... nem sírok... de nem tudok megálljt parancsolni a könnyeimnek. Szívem és lelkem sír. Sirat mindent. Az életet, a búcsúzást, a múltat, az elengedést, az álmaimat, a…
Vannak az életben találkozások, amelyek hosszú időre nyomot hagynak az emberben, és vannak olyanok, amelyekről azt hisszük, egy életre sebeket ejtenek a szíven. Az új életem tele van nagy találkozásokkal. Csodálatos találkozásokkal. A régi életemben is voltak nagy találkozások, amelyekért , mint…
Néztem őt! Itt ül a teraszomon, dohányzik. Meggyötört volt. Nem ismerem olyan rég óta, de még nem láttam ilyennek. Kettőnk közül ő volt az erős, a bátor, aki tudta merre akar menni, és nem érdekelte senki és semmi. Most szomorúság tükröződött a szemeiben. Mérhetetlen szomorúság. Csak nézett rám.…
Változunk. Mindannyian. És mindannyiunknak van múltja. Mindannyian megéltünk, és átéltünk dolgokat. Vannak közöttünk olyanok, akiket szinte megbénít a saját múltja. Akik még mindig valaminek a fogságában élnek... valaminek, ami rég elmúlt... de még mindig árnyat szór a jelenre, megbénítva ezzel a…
Fáradt voltam, nagyon. Elvesztem a rohanásban, elvesztem az életemben. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam utolérni magam. Úszott a lakásom, úszott az életem. Napok óta hajnali kettő óra felé hajtom álomra a fejem, és már hajnalban kezdetét veszi a nap. Pihenni szerettem volna... aludni...…
Ültek a padon. Fogták egymás kézét. Olyan szeretettel néztek egymásra, amely még az én szívemet is örömmel töltötte el. Már messziről látni lehetett a mosolyukat. Rendben volt közöttük, és körülöttük minden. Jó volt látni őket, jó volt részese lenni ennek a pillanatnak. Amikor észrevettek, intettek…
Napok óta fájt a hátam, a csípőm, és az összes izmom... mind egyszerre és külön külön is. Nem tudtam, hogy a lelkem mit is akar nekem ennyire de ennyire jelezni? Mi az, ami ennyire bántja? Mi az, amiről azt hiszi, csak így tudja elmondani nekem? Megelégeltem. Megelégeltem, hogy nem vagyok képes egy…
Vannak napok, amikor minden olyan nehéz. Fáradtnak éreztem magam. Nem csak a testem, a lelkem is mérhetetlen fáradtságot érzett. Talán az elmúlt pár hét betegségei, amelyek miatt ezt éreztem? Vagy talán néha az életünkben le kell üljünk egy kicsit, és megpihenni? Akkor is, ha látszólag nem is…