Csendesen telnek a napok. Az ősz gyönyörű színekbe öltöztette a várost, a tájat, az udvaromat. Meleg szobám ablakából nézem a hihetetlen színek kavalkádját. Csendben vagyok, és csend van körülöttem. ÉS csend van a lelkemben.
Gondolkodom. Gondolkodom az elmúlt napok eseményein, az elmúlt idők…
[caption id="attachment_1257" align="alignnone" width="574"] Ferenczy Károly A festőnő[/caption]
Megérkezett az ősz. A reggelek egyre hűvösebbek, a nap egyre később ébreszti a Föld lakóit. A természet lassan pihenni készül, olyan csodás színeket rajzolva a tájnak, amelyeket a legcsodálatosabb…
Korán ébredtem. Dolgoznom kell. Mosolygok. Mosolygok valakin, aki én vagyok. Azon a valakin, aki annyira, de annyira képes hinni dolgokban. Igaz szerelem, emberi jóság, becsületesség, őszinteség, és egyéb a mai világban már nem is annyira divatos dolgokban. Hinni. De vajon hol ér véget a hit, és…
Vezetek. Némán. Most még a gondolataim is elhalkultak. Nézem az utakat, ahogyan a szél beterítette falevelekkel azokat. És azon gondolkodom, milyen észrevétlenül érkezett meg az ősz. Szépen, halkan. Az egyik pillanatban még nyár volt, ezer ágra sütött a nap, a következő napon már az időjárás is…
Menekülni, menni akartam. El... bárhová... akárhová... csak el onnan, akol voltam. El az életemből, elmenni a férjemtől.. mert nem bírtam tovább. Nem bírtam az óránkénti ellenőrzést... nem bírtam a folyamatos bántalmazást, a lelki terrort... nem bírtam, hogy csak és kizárólag azt tehettem, amit ő…
Végre hétvége. Végre lelkiismeret furdalás nélkül pihenhetek otthonomban, kicsinyke házamban, amit annyira szeretek. Ami annyira én vagyok. Mindig örömmel térek haza. Végre van otthonom, ahol én, a gyermekem, és az állataim is biztonságban vagyunk. Sokáig élveztem ágyam vendégszeretetét. Délre…
Emberek vagyunk, létezünk, élünk.... és a legtöbben elmondhatjuk magunkról... van egy múlt a hátunk mögött. Egy múlt, amelyről azt hittük, már letettük a terheket, már megszabadultunk az árnyaitól... egy múlt, ami már elmúlt, amiről azt gondoljuk, nem vet árnyékot a jelenünkre. Hiszen már nincs. És…
Van egy életem, egy életünk. Kislányommal kéz a kézben megyünk az úton. Néha összeveszünk, néha nem beszélünk, de a kettőnk között lévő szeretet átsegít bennünket a nehézségeken, a megoldandó feladatainkon. Tudatosan megpróbálom kizárni az életünkből a világban történő rengeteg rosszat. Nem kell,…
Itt állok az életemben, és csak kapkodom a fejem. Az elmúlt időben annyi minden történt velem, hogy még a létezésre sem volt időm, és a gondolkodásra sem, és a görcsölésre sem! Semmire sem. Fizikailag olyan szinten éreztem magam fáradtnak, hogy sokszor a dimenziót is keresnem kellett, amelyikben…
Csodálatos idő volt. Szerettem a napsütést, és szerettem a reggelt. Ma mindent szerettem. Végre úgy nyitottam ki szemeimet, hogy mosolyogtam... mosolyogtam, mert tudtam, hogy ma is csodás élmények várnak rám.
Pillangóhatás: A pillangó-effektus elmélet szerint, ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát…