Állok az ajtóban. Kopognom kellene. Bekopogni és bebocsájtást nyerni. A percek óráknak tűnnek. Emelem a karom. Kopognom kellene. Csak állok ott az ajtóban, állok ott az ajtódban, és azt érzem, kopognom kellene. Még sincs erőm hozzá. Várok. Talán a megfelelő pillanatra, talán arra, hogy megérezd itt…