[caption id="attachment_1257" align="alignnone" width="574"] Ferenczy Károly A festőnő[/caption]
Megérkezett az ősz. A reggelek egyre hűvösebbek, a nap egyre később ébreszti a Föld lakóit. A természet lassan pihenni készül, olyan csodás színeket rajzolva a tájnak, amelyeket a legcsodálatosabb…
Napok óta ez a történet jár az eszembe. Egy igaz mese egy emberről, aki 25 éve él Magyarországon, orvosként dolgozik ő is, és a felesége is. ÉS most, mint oly sokan mások a gyűlölet céltábláivá váltak. Ezt mégis olyan szeretettel, és nyugalommal viselik, ami példaértékű lehet sokunk számára.
Kora…
Elakadtam a bürokrácia útvesztőjében. Végső megoldásként a belvárosba kellett menjek, hátha ott orvosolni tudják a megoldandó feladatomat. Sosem megyek a városba kocsival. Leteszem az autóm egy P+R parkolóba, aztán irány a metró. Most is így tettem. Bár kora délelőtt volt, meglepett a tömeg. Azt…
Késő este volt. A levegő hűvössége már érzékelteti, hogy bizony beköszöntött az ősz. Szeretem ezeket az estéket. A csillagok az égen, mintha új álmokat, reményeket, és hitet adnának, az éjszaka csendjében csak a tücskök hangját lehet hallani. Ültem a teraszomon. Kiürült az elmém, elcsendesedtek a…
Csípős volt a reggel. Bár még csak augusztus közepén járunk, mintha már beköszöntött volna az ősz. Már éjjel nem lehet nyitva hagyni az ablakokat, hogy a város megszűnő zajában hallani lehessen az éjszaka hangjait. Korán ébredtem. A lelkemig hatolt a hideg. Nem terveztem mára semmit, csak a…
Néztem őt. Itt állt előttem, idegenként. Rájöttem, hogy sosem ismertem igazán, mint ahogyan ő se engem. Magabiztos volt, flegma... és meglepődött. Más várt. Mint ahogyan én is. Annyi mindent akartam neki mondani, annyi mindent a fejéhez vágni. De már nem számított. Láttam rajta, hogy nem érti. Nem…
Sietnem kellett. Állok a lakásom kellős közepén és azt sem tudom, hogyan is kezdjek hozzá a nagy rendrakáshoz. Fejvesztve próbálok valamit kezdeni a helyzettel. Pedig csak két napja nem csináltam semmit! Tíz perc őrületes kapkodás után megálltam egy percre, és mély levegőt vettem. Oké.. ez így nem…
Már éjfél is elmúlt. Messzire elkerül az álom. Próbálom lehunyni szemem, de nem sikerül. Nem cikáznak a gondolataim, nem ezt érzem. Béke van bennem. Békére leltem. Mosolygok. Mosolygok magamon, azon a valakin, aki vagyok. Aki egy másodperc alatt képes elhinni, hogy megkapta, amire vágyott. Aztán…
Ülök a kertben. Csak nézek magam elé. Már nem hallom az éjszaka neszeit. Most nem hallok semmit. Háború dúl a lelkemben, az életemben. Hittem valamiben, nagyon... túlságosan... Aztán egyszer csak hirtelen egyik pillanatról a másikra minden semmivé lett. Mintha soha nem is létezett volna. Vagy talán…
Vannak az életben találkozások, amelyek hosszú időre nyomot hagynak az emberben, és vannak olyanok, amelyekről azt hisszük, egy életre sebeket ejtenek a szíven. Az új életem tele van nagy találkozásokkal. Csodálatos találkozásokkal. A régi életemben is voltak nagy találkozások, amelyekért , mint…